Szépművészet 4. (1943)
1943 / 10. szám - Oroszlán Zoltán: A Művészeti Múzeumok Barátai Egyesületének 15 esztendeje
192 tartott közgyűlés helyébe Ugron Gábor v. belső titkos tanácsost, ny. belügyminisztert választotta és azóta is az ő irányításával folytatja az Egyesület fontos és áldásos munkáját. Az alelnökök közül időközben kettő, dr. Popovics Sándor és Kohner Adolf báró meghalt, Zichy János gróf pedig lemondott és az Egyesületből kilépett. Helyettük ma Esterházy Móric gróf ny. miniszterelnök, Scitovszky Tibor ny. külügyminiszter és dr. Delmár Emil az Egyesület alelnökei. Az 1934. évi VIII. t. cikk az Egyesület által támogatott közgyűjtemények helyzetében változást okozott. E törvény tudvalevőleg a nagy magyar közgyűjteményeket Magyar Nemzeti Múzeum elnevezés alatt nagy autonóm egységbe foglalta; az O. M. Iparművészeti Múzeum önállóságát megszüntette és külön osztályként a Magyar Történeti Múzeumba osztotta be. E törvény következtében ment át a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum és a Magyar Történeti Képcsarnok ugyancsak a Magyar Történeti Múzeum kötelékébe. Végh Gyula 1934-ben, Petrovics Elek 1935-ben nyugalomba helyeztetvén, azóta Csánky Dénes, az O. M. Szépművészeti Múzeum főigazgatója látja el egyedül az egyesület ügyvezetőigazgatói tisztét. Az Egyesület e változások ellenére szigorúan ragaszkodik alapszabályszerű programmjához, de most már az Iparművészeti Múzeum helyett nem egyszer a Magyar Történeti Múzeum történeti osztályát gazdagította egy-egy fontos és becses műtárggyal. Az Egyesület működése talán nem lehetett volna eredményeiben ilyen impozáns, ha az Egyesület jóformán minden jövedelmét nem fordíthatta volna a múltban és a jelenben műtárgy vásárlásra. Az Egyesület egyetlen funkcionáriusa sem vesz föl működéséért semmiféle jutalmat, úgy hogy az Egyesület adminisztrációs költségei csak a legszükségesebb kiadásokra szorítkoznak és a minimálisra redukáltak. Az Egyesület tagjai tagdíjuk ellenében mindössze ingyenes évi beléptijegyet kapnak a művészeti múzeumokba és régebben megkapták a két múzeum kiadványait bizonyos kedvezményes áron. Csánky Dénes intézkedéséből 1936 óta a Szépművészeti Múzeum kiadványait tagilletmény gyanánt ingyen kapják. De a tagdíjak mellett, a tagoknak esetről-esetre összeadott adományai, valamint az a pár kiállítás, melyeket az Iparművészeti Múzeumban (1931-ben: „Erdély régi művészeti emlékei"), a Szépművészeti Múzeumban (1932—33-ban: „Művész arcképek kiállítása"), és az Új Magyar Képtár helyiségében (1934-ben: „Húsz év szerzeményei, 1913—1933“) rendeztek, szintén tekintélyes összegekkel gyarapították az Egyesület vásárlási alapját. E mellett az Egyesület, mely különösen régebben, szinte a magyar műgyűjtők összességét egyesítette magában, több olyan kérdésben is hallatta fennállása óta hangját, amely vagy a magyar gyűjtők érdekeit, vagy a magyar múzeumügyet érintette. Mindezek azonban az Egyesület tizenötéves történetének csak külsőségeihez tartoznak. Az Egyesület működésének igazi képe akkor tűnik szemünkbe, ha végignézzük azoknak a műtárgyaknak lajstromát, melyekkel ez idő alatt művészeti közgyűjteményeinket gyarapította. Ezeknek múzeumok és évek szerinti felsorolását az alábbiakban adjuk: Az O. M. Szépművészeti Múzeum számára vásárolt örök letétek :* 1929-ben: Mányoky Ádám, Swihowska bárónő arcképe 1747-ből; Benczúr Gyula, A művész nővérének arcképe. 1931- ben: Felsőmagyarországi festő a XV. század első feléből, Jézus születése, tempera (oltárszárnytábla); Stefan Dorffmeister, A soproni Szent Lélek - templom oltárképének vázlata; Anton Franz Maulbertsch, A Szentháromság (oltárkép-vázlat); Stock János Márton, Női képmás. 1932- ben: Johann Zick, Náthán próféta megfeddi Dávid királyt; Mányoky Ádám, önarckép; Szinyei Merse Pál, A művész feleségének képmása; Ferenczy Károly, A hegyi beszéd. 1933- ban: Györgyi (Giergl) Alajos, önarckép. 1934- ben: Az „Apollo" angol művészeti folyóira első tíz évfolyama. 1935- ben:Bogdány Jakab, Csendélet; Jules Bastien- Lepage, Halottak napján. 1936- ban: A XV—XVI. századi bányavidéki szobrásziskola mestere, Két magyar szent; Czauczig József, Almássy Lajos szepesi alispán képmása. 1937- ben: Pierre Leone Ghezzi, Három karikatúra (rajz); Wagner József Frigyes, Házaspár képmása (pasztell); Szinyei Merse Pál, A művész atyjának képmása; Rippl-Rónai József, Anyám a konyhában; Tatz László, Parasztmenyecske, 1938- ban: Madarász Viktor, Vázlat a „Hunyadi László siratásához"; báró Mednyánszky László, Tátrai Tájkép; Koszta József, Muskátlis kislány. 1939- ben: Magyar mester 1600 körül, Madonna a Gyermekkel és holdsarlóval (faszobor); Borsos József, Női képmás csipkegallérral. 1940- ben: Felsőolaszországi mester a XV. század végéről, A Királyok hódolása (terrakotta dombormű); Andrea Riccio, Krisztus sírbatétele (színezett stukkó dombormű); Felsőmagyarországi mester a XV. századból, Krisztus siratása (fadombormű, predella-fülke dísze), Tájóról. * Ahol más megnevezés nincs, ott olajfestményt kell érteni.