Szépművészet 4. (1943)
1943 / 10. szám - Dr. Domby József: A legújabb magyar monumentális művészet
a postaszolgálat mai eszközeit jelenítik meg, de anélkül, hogy a mai kor gépesített világának művészietlen motívumai szolgálnának az ábrázolás eszközéül. Inkább a klasszikus módszert választja a művész: az embert mintázza meg s csak öltözetükkel vagy attribútumaikkal jelzi szerepüket a posta mai életében. A részleteket nem aprózza el, hanem inkább összefogja. A középső mezőbe helyezett lovasábrázolás igen sikerült: tökéletesen kitölti a rendelkezésre álló felületet. Az alsó mezőben a legzamatosabb plasztikai megoldásra kínálkozott alkalom: a két szélső alak egyszerű mozdulatában rendkívüli plasztikai erő van. A dombormű Szomor művészetének jelentős állomása. Kitűnő feladatokat kapott, hogy komponáló készségét bemutathassa. Egyúttal bebizonyíthatta, hogy művészete megérett a monumentalitásra. * A mozaikkal kapcsolatban már beszéltünk Metky Ödön munkásságáról. Most mint szobrásszal kell vele foglalkoznunk, hiszen Metky tulajdonképen szobrász. Mint ilyen kapott megbízást a Petőfi Sándor utca 12. sz. bérház lépcsőházának nagyszabású díszítésére. A munka műfaja nem tiszta dombormű, bár a domborműves ábrázolás minden feltételének megfelel. Anyaga tranii márványlap, amely a lépcsőház falát burkolja. A déli fal középső részét foglalja el. A keret nélküli kompozíciót a művész nem dolgozta előbb anyagba vagy gipszbe, hanem egyenesen márványba véste. Az így készült dombormű a kézimunkafonal kézművesipari előállítását, feldolgozásának módjait és népművészeti felhasználását ábrázolja. A domborművet kitöltő alakok között egyszerű háziipari gépek is szerepelnek, amelyek plasztikailag is tagolják a kompozíciót. Egyes részei összekapcsolására szolgálnak a nőalakok egyszerű, de indokolt, egyáltalán nem mesterkélt mozdulatai. Az alakok és a tárgyak körvonalai tiszták és egyszerűek s elég mélyek ahhoz, hogy a testek és az eszközök plasztikai jellemvonása torzulás nélkül, de emellett rendkívül finoman kiemelkedjenek az így előállott másodlagos síkból. Kimondottan basso rilievo, amelynek részletfinomságai (ruha, arc) vetekednek a legkidolgozottabb quattrocento-reliefek csiszoltságával. Ez azonban nem a valóságábrázolás optikai elveinek diadalra juttatása, hanem a dombormű műfajából eredő problémák megoldása. A felületes néző kőbe vésett grafikának nézhetné, de ennek ellene mond a mintázás szobrászi törvényszerűségeinek betartása. Az építész, Gerlóczy Gedeon, igen alacsonyra állította a domborművet: az alakok középvonala áll szemmagasságban. A lépcsőház sötét, állandó mesterséges világításra szorul. A fényforrások a mennyezeten vannak elhelyezve s ennek feltételezésével készültek a dombormű főkontúrjai, amelyek így nincsenek kitéve a fényforrás elmozdulásából adódható változásoknak. Metky Ödön domborműve hatalmas faldekoráció. A művész szobrászi tehetségének színe javát adta e díszítő feladatra. A szobrászatnak ez a fajtája alkalmazott művészet, mert kizárólag az építészet hozta létre, de kivitelezésével és megoldásnak tisztán szobrászi elgondolásával szorosan csatlakozik a monumentális szobrászathoz. A díszítő szerepén túl a történeti megemlékezést is szolgáló újabb épületplasztikának kiváló példája Ispánky Józsefnek, a Károlyi-palota Kaplony utcai falán elhelyezett domborműve, mely Batthyány Lajos gróf elfogatását ábrázolja letisztult, nyugodt plasztikai előadásban, ami különösen illik az épület klasszicizáló stílusához. Végül elismeréssel kell megemlékeznünk a NI. Kovács Máriának a terézvárosi plébánia-templom előcsarnokában nemrég elhelyezett Szent Antal-szobráról, amely tömör megmintázásával tiszteletben tartja az épületszabta tektonikai követelményeket. * A festészet, a mozaik és a szobrászat nem az építészet kereteiben fejlődött naggyá. Az építészet külön utakon járt. Valamennyi művészet önálló fejlődés útján jutott el mai kifejezésmódjához, hirdetik korszerűen a mai szellemet, lettek az egyetemes magyar képzőművészetnek az építészettel egyenrangú tényezői. Építészeink a nagy épülettömegek, a hatalmas falsíkok modern értelemben vett díszítésében a dekoratív elemekből hamarosan kifogytak, szükségük lett egyéb monumentális díszítőelemre (festészet, mozaik, szobrászat). Ugyanakkor a monumentálissá fejlődő festészet, mozaik és szobrászat is megfelelő keretet keresett nagyszabású alkotásai számára. Fiatalabb művészeink közül kivált azok barátkoztak meg a korszerű monumentális művészet gondolatával keresték és találták meg a feladathoz vezető eszközöket, akiknek Rómában s más olasz helyeken alkalmuk volt megismerni a régibb stílusok törekvéseit s azok tanulságait a mai művészetre alkalmazni, így érthető, ha e téren kivált az ú. n. római iskola buzgólkodott. Jórészt a „rómaiak“ ily irányú kísérleteit és eredményeit mutatta be a Nemzeti Szalonban egymásra következő három különleges kiállítás: 1938-ban a „Monumentális művészet“ kiállítása, 1941-ben az egyházművészeti kiállítás, egy évre rá pedig az „1942“ elnevezésű kiállítás. DR. DOMBY JÓZSEF 200