Szépművészet 4. (1943)
1943 / 11. szám - Jajczay János: Liezen-Mayer Sándor
és nem rethori kilengés. Embertömeg és drapéria nélkül tudott kedveset, finomat, hatásosat alkotni. Ez a műve számos megrendelést hozott neki, így többek között a müncheni Gartner-téri színház mindenki által megcsodált függönyét és báró Stiglitz pétervári palotája részére egy Vadászjelenetet, amelyet Wagner Sándorral együtt festett, a megrendelő nagy megelégedésére. Erről a képről mondja egyik magyar bírálója hogy: „A németalföldi stílus legszebb termékei közé tartozik"4. Az Erzsébet angol királynő aláírja Stuart Mária halálos ítéletét c. műve a bécsi világtárlaton aratott tetszést. A kölni Wallraf-Richartz Múzeum szerezte meg ezt a művét, amelyet Schiller drámájának hatása alatt festett. Az alak valóban jól elrendezett színpadon gesztikulál, mialatt betanult szerepét mondja el. Ha még megemlítjük, „Welser Philippine I. Ferdinánd császár előtt 44 élőképszerű művét és a jól felépített, hatásos, „Hunyadi Mátyásnak hívűi hozzák királlyá történt megválasztását44 című festményét, melyet a milleneumi kiállításra küldött haza s a kritika nem nagy megértéssel fogadott (Malonyay a képről szólva azt mondja: „Mennyire nem tud már magyar nyelvünkön. Hol a magyar hév, magyar erő, hol a magyar méltóság, büszkeség?44), úgy jelentős történeti képeit, amelyekről, mint minden képéről számos tanulmányt, sokszor átgondolva, túlontúl variálva festett — megemlítettük. Liezen-Mayer lelki adottságánál fogva par excellence egyházművész volt. Ezen a területen remekelhetett volna. Sajnos — noha munkáiból látjuk, ehhez kedve is volt —, megrendelést, annak ellenére, hogy Simor János prímással baráti viszonyban volt, alig kapott. Még az 50-es évek elején festi Szent Józsefét, majd Erzsébet szenttéavatását (1867). Ezután készül híres Szent Erzsébetje (1882), ennek több, szebbnélszebb variációja mellett a végleg kiérlelt esztergomi kép a prímás részére (1885), és ugyancsak a prímás megrendelésére 1886-ban a „Menekülés Egyiptomba. Később az „Erzsébetet Thüringiába viszik 44 c. műve. Szent Imre és nagy vázlata, Boroméi Szent Károly. A XIX. századnak nincs egyházművészete, szoktuk mondani, pedig lehetett volna, mert ez nemcsak a művészeken múlott. Liezen-Mayer hivatott volt arra, hogy festői tudását vallásos tartalommal telítse, nem mint Uhde, aki szabadon, tradíciómentesen festett vallásos művészetet, s nem mint a keresetten primitív nazarénusok, akiket a forma és tartalom pontos egyensúlya kötött béklyóba s a túlzott rend, lemértség gátolt sokszor az igazi bensőség kifejezésében. Liezen-Mayer a szűk és szigorú világon túl, tudott szabadon egyéni, lírai varázslattal vallásost alkotni. Vallásos képei áhítatos, átlelkesített, érzékeny hangulattal teli, finom, világítóan színes művek, amelyekben — az igaz — misztikum nincs, de hit uralkodik. Szentjei nem panoptikum-figurák s nem visszataszítóan realisztikusak, mint azt másoknál látjuk, amint nem szirupszerűen édesek. Vallásos piktúrája — nézzük csak meg köpenyét nyújtó Szent Erzsébetjét — szívből jön, szívhez szól. Alakjai modellek, de nem színészek, őszinte, átélt vallásosság, komolyság beszél a fejekről. Vallásos képein valóban látszik, hogy nemcsak mesterségét ismeri, de költő is. Vallásos művészetével éppen ő a bizonyíték arra, hogy a múlt században is volt festő, aki a hit belső kényszeréből komoly értéket alkotott. Amint a történeti, úgy a zsánerfestés naturalizmusát, realizmusát nehéz ma megérteni, mert a valódi, a tényleges iránt ma igényesek vagyunk. Az életkép és idill is irodalmi eredetű. A XIX. században főleg a színpad és novella inspirálja a művészt. A népéletkép őse a németalföldi festőművészetben felfedezhető. Egész nagyot is alkottak, még a XIX. században is. Gondoljunk Milletre vagy Munkácsyra, akik szívesen festettek novellát. Természetes, mint minden vérbeli zsánerfestő, a dolog lényegét festik. Nálunk belülről jön és emberi belső élménnyé válik az, amit festenek. Nálunk Munkácsyn kívül Györgyi Alajos, Than Mór, Weber Henrik, Lotz Károly, Székely Bertalan, Jankó János művein többé-kevésbbé mindezt érezzük és Liezen-Mayer sem marad el mögöttük. Nem szenzációs lélekzetelállító novellákat fest át zsánerré, amint az adomafestéstől távol áll. (Liezen- Mayerben egyébként sem volt humor.) Inkább — mondjuk így — idealisztikus páthosz, szellemes ötlet, valószerű, kedves romantika, életteljesség nyilvánul meg zsánerjelenetein. Bájos, gyengéd, szemérmes idilljei is (Idill, Szeret, Családi ünnep, Gratulálok, Tükör előtt, Lámpafénynél, Bölcső mellett, Tavaszi idill, Szerelmes pár, stb.) mindig kellemes festői kultúrával készültek. Mint arcképfestő, ugyancsak egész nagy képességeiről tesz tanúságot. A portrét kedvvel csinálta s adottsága is volt hozzá. Tudjuk, már szüleinél is sikert aratott. Még Pilotynál dolgozik, amikor Wagner Sándort festi. A Glaspalastban rendezett kiállításra is portrét küld 1867-ben. Bécsi kétéves tartózkodása alatt szinte kizárólag csak arcképet fest. Hohenlohe herceg főudvarmester révén festi meg Ferenc József arcképét. A császárvárosban valósággal divat vele festetni arcképet. Végül csaknem szökve kellett távoznia, ő is tudja, hogy az arcképfestést érti. A muzsikus Poggi gróf portréját éppen azért, mert különösen bravúrosan sikerül, 1879-ben kiállítja. Számos, sikerült arcképe közül emeljük ki Elza és Olga hercegnők arcképeit (1881), valamint Simor János prímásról készült remekművét (1885, az esztergomi Keresztény Múzeumban). Sötét háttérben, fehér karingben, baljában könyvvel, ülő helyzetben ábrázolta 207