Szépművészet 5. (1944)
1944 / 1. szám - Genthon István: A nagybányai iskola
A NAGYBÁNYAI ISKOLA X_I festőművészetünk száznegyven éves történetében a vállvetett közös munka eredményességének legszebb emléke a nagybányai csoport élete-műve. Fájó sóvárgással gondoltunk a szatmármegyei városkára az idegen uralom hosszú évtizedeiben s most, hogy ismét a miénk, megilletődve idézzük múltját, melynek legszebb fejezete az utolsó félévszázadban zajlott le. A Fernezely-patak tágas völgyében fekvő Nagybányát az Isten is arra teremtette, hogy művésztelepnek adjon szállást: egyik oldalán végtelen rónaságra nyílik kilátása, másikon szelídvonalú, hatalmas hegyek övezik. Rézsisakos tornyaival, öreg házaival, festői környékével, melyben szelíd lankások vad szépségekkel váltakoznak, méltó azoknak ecsetére, kik a természet folyton megújuló erejéhez fordulnak ihletért. Szebb helyek is vannak az országban, semmi kétség, de talán egyik sem ily egyetemes, ily változatos, sokféle motívumot nyújtó. Város és erdő meghitten szorosan egymáshoz tapad. Véletlenség volt, hogy Hollósy Simon 1886- ban megnyílt müncheni festőiskolájában több nagybányai származású növendék iratkozott be, ők voltak azok, kik ennek a különös, lelkes és szeszélyes mesternek figyelmét szülővárosuk szépségeire irányították. Hollósy 1896 nyarán felkerekedett tanítványaival s attól kezdve hat éven keresztül a nyarat Nagybányán töltötte nemzetközien vegyes növendékeivel, kiknek száma a végefelé hetvenen túl tartott. Réti István és Thorma János odavalók voltak, a nyarat ott töltötték. Az első nyáron számuk Ferenczy Károllyal gyarapodott, ki családostul odaköltözött. Később Iványi-Grünwald is ott telepedett le s egymásután érkeztek a többiek, Csók István és Horthy Béla, majd Glatz Oszkár, Kubinyi Sándor és Nyilassy Sándor, az utóbbi három, akkoriban még Hollósy-tanítvány. A kis csoport összetétele évek során nem változott. Hollósy távozta után, 1902-ben Ferenczy, Réti, Grünwald és Thorma ott alapított iskolát, melyet a város támogatott. Igen későn, a második nemzedék jelentkezése idején, 1913-ban megalakult a Nagybányai Festők Társasága, ekkor már a művésztelep híre országossá vált, a Képzőművészeti Főiskola nyaranta ide küldötte tanítványait. Az idegen uralom alatt is megtartotta szerepének töredékét, a magyarok, kiket a múlt odakötött, éppúgy látogatták, mint az oláhok, Bukarest és Jassy festőiskolájának növendékei. Most új fejezetet kezd, tájának szépsége és az ódon házakat körüllengő balzsamos levegő még a régi, nem rajta múlnék, ha vezetőszerepét el kellene vesztenie. A múlt század legvégén több művészterep alakult az országban. Hogyan volt lehetséges, hogy éppen a nagybányai oly messze kimagaslik társai közül? Nem iskolája miatt jelentékeny, hanem a féltucat festő miatt, aki szorosan együttműködve, egymás eredményein okulva sajátos stílust alakított ki, mely stílus az addigi magános rögtönzések és fellángolások után az újabb magyar festészet fejlődését önálló, széles mederben indította meg. A nagybányai művészcsoportnak páratlan jelentősége e szervezett munkában s annak következményeiben rejlett. Korszerű problémákat vetett fel s azokat meg is oldotta, belekapcsolódott a nemzetközi vérkeringésbe, de nem külföldi minták utánzásával, hanem saját erejéből, óvatosan építve ki stílusát. A kalandozás, a portyázás kora megszűnt s a nagybányai festők tisztán látták, hogy a további fejlődés záloga nem lehet más, mint folyamatos, következetes munka, mely eredményeivel magyar hagyomány kialakításához vezet. A csoport tagjai Münchenben, Párisban kezdették meg tanulmányaikat. Inaséveik idején, mi a nyolcvanas évekbe esett, a francia impreszszionizmus eredményei még nem váltak köztudomásúvá. Annál nagyobb sikereket aratott Párisban és Münchenben egyaránt Bastien Lepage, a múlt század végének e legnagyobb hatású mestere. Festészete, mely a naturalizmus elvein épült fel, a tárgyilagos megfigyelés, a látvány elemző összefoglalása jegyében fejlődött. Courbet-val szemben sokkal többet adott a rajz szépségére, a tónusegységen belüli finom aprólékosságra. Kiváló ösztönei voltak. A mellette felnövő impresszionizmusból átvette az atmoszférikus hatások megfigyelését, a teljes megvilágítás újdonságát, de nema formákat