Szépművészet 5. (1944)
1944 / 9. szám - Dercsényi Dezső: A váci székesegyház Maulbertsch-freskói
1770-ben készen kellett állnia. Kapossy meggyőző érvelése szerint Maulbertsch 1767—69 között Székesfehérváron dolgozott, amiből következik, hogy a váci freskónak vagy közvetlenül előtte, vagy utána kellett készülnie. Az építés szempontjából nem valószínű, hogy korábban, hiszen csak 1772-ben szentelik fel a templomot és még évekig dolgoznak a belsőben ez után is. 1767 előtt tehát nem lehetett olyan előrehaladott az építés, hogy Maulbertsch dolgozhatott volna. Valószínűbb, hogy a falképek 1769—70-ben készültek. Feltevésünket Maulbertsch művészetének fejlődésén is ellenőrizhetjük. A váci kupolafreskó néhány jellegzetes alakja, csoportja, vagy megoldása megtalálható Maulbertsch időben közvetlenül Vác előtt, vagy után készített munkáin, így a Mária mennybemenetelét ábrázoló székesfehérvári freskó Máriája rendkívül közeláll, azonos megoldású a váci kupolafreskó Máriájával.21 Ebben az esetben azonban még messzebb is követhetjük a fejlődést. Már a schwechati freskó vázlatán 22 is ezt a megoldást választotta, s így Székesfehérvár, Vác, ennek a típusnak további fejlődési állomásai. A győri székesegyház mennyezetképein Szent István és Szent Imre freskói magyaros öltözet, de arctípus, testtartás szempontjából is hasonló megoldásúak a vácival. E sorozatot bizonyára teljesebbé tehetik bárori kutatóink, hiszen Bónisné is több egyezést emel ki a váci freskó és a székesfehérvári, valamint a pápai között.22 Stílusfejlődés szempontjából Maulbertsch művészetét három szakaszra szokták felosztani. Az első 1770-ig tart, s a barokk hagyományok uralma jellemzi, erőteljes gesztusok, világos színezés. Magyarországi munkái közül a sümegi freskók képviselik legtisztábban e periódust. A következő tíz esztendő átmeneti időnek számít s klasszicizáló törekvések jellemzik. Az 1780-as évekkel kezdődő harmadik korszak Maulbertsch művészetének szintézise. A váci freskók kétségtelenül a határt jelző hetvenes évek közelébe helyezendők. Bár a főoltár falképén az alakok gesztusai barokkosan lendületesek, a háttérben emelkedő architektúra nyugodt lejtésű félköríveivel, kompozitfejezetű falpilléreivel klasszizáló hangnemet ütnek meg. Maulbertsch fejlődésében a váci megbízatás döntő jelentőségű lehetett. Itt találkozhatott Canevaleval, aki a klasszicizmus ízlésének egyik legkorábbi képviselője, nemcsak hazánkban, de európai viszonylatban is. Maulbertsch átérezte Canevale művészi programmját és váci munkásságával bele is tudott illeszkedni. Közeláll tehát az a feltevés, hogy Canevale hívta fel figyelmét a klasszikus mintaképekre. Amikor Maulbertsch Vácon dolgozik, már állott a Canevaletól tervezett diadalív (1764), mely a klaszszicizáló ízlésnek legkorábbi hazai emléke. Ha Maulbertsch figyelme, a fejlődésben oly jelentős szerepet játszó klasszicizáló törekvésekre váci munkássága alkalmával irányult, úgy e fontos fejlődési fázisnak gyökerei magyarországi, sőt talán épp váci munkásságára nyúlnak vissza. Végül még egy kérdésre kell a feleletet keresni, bár a probléma lényegében nem is művészettörténeti: miért falaztatták be a váci főoltár mögötti freskót? A közkézen forgó magyarázatok közül néhányat már jóelőre kizárhatunk. A falkép „temperája“ megromlott, mondották, pedig a falkép valódi freskó-technikával készült és még a téglafal alól is aránylag épen került elő.24 Nem meggyőző az az érvelés sem, hogy a falképet Maulbertsch segédei, gyengébb tanítványai készítették. Ellene szól a freskó magas kvalitása, összefüggése a hiteles Maulbertsch-művekkel és a kimutatott jellegzetes, egyéni stílus-sajátosságok. Egy helyi hagyomány úgy tudta, hogy a művész Máriát túlzott graviditással ábrázolta, a freskót ezért falazták volna be. Eltekintve attól, hogy a falképen Mária terhessége, felfelé lépő mozdulata miatt alig érzékelhető, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a keresztény ikonográfia előírta, megkövetelte a terhesség jelzését. Emlékezzünk csak a középkori táblaképek naív ábrázolási módjára, amint a Visitatio jelenetben a kis Jézust dicsfénytől övezve, Mária testére festették. (Szép példáját találjuk az esztergomi Keresztény Múzeumnak Csegediről származó egyik XV. századi képén.) Ha ezeket a feltevéseket elvetjük, még nem oldottuk meg a problémát. Tény az, hogy a falképet pár évvel a készülése után, legkésőbb 1774-ben, tehát még Migazzi idejében fedték be. Indoka csak egy lehetett. Kremser Schmidt oltárképét és annak elhelyezését, illetve ezzel a főoltár kiképzését gazdagabbnak, a székesegyházhoz méltóbb megoldásnak tartották. Valószínű, hogy inkább a váci köre, mint maga a bécsi hercegérsek érezte egyszerűnek, szegényesnek a székesegyház lelki gyújtópontját és segítette elő, hogy Kremser Schmidt képével, méginkább hangsúlyos műmárványkeretével elfedjék Maulbertsch freskóját. Feltevésünk halvány nyomait írott forrásokban is fel lehet fedezni. Vác két érdemes történetírójának, Karcsú Antal Arzénnek és Tragor