Szépművészet 5. (1944)
1944 / 5. szám - Kapossy János: Galícia allegóriája Maulbertschtől
számos kéziratos vagy metszetes térkép sarkain látható ábrázolásokhoz. Ebből következtetve az sem látszanék valószínűtlennek, hogy a mester maga ma még ismeretlen festményén, amely a metszet alapjául szolgált — világosan utal erre a szignatúra, „pinxit“ és nem „inv.et del.“ jelzésével — csak az allegorikus csoportot s a háttér nagy vonalait vázolta fel, átengedvén a földmérésre vonatkozó jeleneteket — nyilván a szokványos kartográfus ízlés és kívánság szerint — segédi kéznek, vagy éppen a rézmetsző sablonos munkájának. A háttér csoportjai Galícia állatvilágát, gazdasági kincseit és népét jelenítik meg realisztikus részletezéssel, játszi kedvteléssel, típusok éles megfigyelésével, genre-szerű ábrázolásokban, amelyek itt ott Brueghel korának metszetképeire, az első polgári korszak hasonló irányú ízlésére emlékeztetnek. Balról csákánnyal, vésővel-kalapáccsal dolgozó alakok egy hatalmas kőtömb körül: utalás Wieliczka sóbányáira. Jobbról félszertető alatt szurokfőzők, előttük hordók csendélete, talán a drohobyczi olajforrások megjelenítése. Odább ifjú pár táncol népi viseletben, a férfi sajátos négyszögű lengyel sapkában, kissé ügyefogyott mozdulataikkal, egymásra meredő, elfogódott tekintettel, arctípusban is kitűnően jellemzett alakok. S a tájképi kompozíciót jobb szélén az ég végtelenje előtt finom dekoratív hatással kirajzolódó fatörzs zárja le, fenn a tartományok címereit tartó puttók és szélesen lebegő istenségek — Mars és Mercur — csoportja koronázza. A kompozíció egésze és formai részletei szervesen kapcsolják a művet Maulbertsch oeuvrejébe. Anélkül, hogy visszatérő és gyakran ismételt motívumait nyomról-nyomra végigkísérnék, elegendő utalni arra, hogy tájképi felfogása ugyanígy jelentkezik már az 1770. évek végén készült klosterbrucki rajzvázlatain éppúgy, mint a pozsonyi prímási palota házikápolnájának mennyezetképén; egyes alakjainak kissé hátradőlt, merev testtartása, mint itt a Regnum ülő nőalakjáé, késői korának jellegzetes vonása a szombathelyi Szent Márton oltárkép színvázlatán éppúgy, most a II. József glorifikációját ábrázoló korábbi képén,10 a Visztula kecses nőalakját egy ugyancsak metszet alapjául szolgáló grisaille-festményéről, Mária Terézia hódoló allegóriájáról ismétli meg csekély eltéréssel.11 A jellegzetes vágású női arctípusok meg éppen végigkísérik egész pályáján. Godefred Prixner metszete maga is sok művészi finomsággal teljes munka s kivitelezésével Jakob Schmutzer iskolájára vall. KAPOSSY JÁNOS . Közölve: Szépművészet V. évf. Budapest, 1944. 541. 10 V. ö.: Das Barockmuseum im unteren Belvedere II. Aufl. Wien, 1934. S. 19. No. 44. és Abb. S. 176. 11 V. ö.: U. ott: S. 50. No. 144. és Abb. 173. 154