Szépművészet 5. (1944)
1944 / 6. szám - Décsei Géza: A váci székesegyház új freskói
A VÁCI SZÉKESEGYHÁZ ÚJ FRESKÓJA A XVIII. század második felében Migazzi bíborostól építtetett váci székesegyház a magyar műemlékek előkelő sorába tartozik. Nagy és művészileg kényes feladatra vállalkozott dr. Péter József váci püspök, amidőn kormányzásának első feladatai között széksegyháza további szépítését programmjába vette. Tagadhatatlan, hogy a székesegyház, előkelő belső térhatásának lenyűgöző nagyvonalúsága ellenére, szürke és szegényes benyomást tesz a laikus szemlélőre. A belső teret a Maulbertschtől kifestett kupola uralja és koronázza. Ezzel szemben a szentély, ahol a főoltár áll, az oltár sacrális fontosságának ellenére, alárendelődik. Az oltárnak és szentélynek ezt a méltatlan eljelentéktelenedését kívánta az új püspök székesegyházában megszüntetni azzal, hogy főpásztori feladatainak sorába iktatta a székesegyház belső megszépítését. Miután hozzájárult, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága Maulbertschnek, a főoltár mögötti falra festett s Mária látogatását Erzsébetnél ábrázoló, később elfedett szép freskóját kibontsa és Kákai Szabó György által restauráltassa, elhatározta, hogy pályázatot hirdet az apszis félkupolájának kifestésére. A főpásztor felkérésére a Műemlékek Orsz. Bizottsága vállalta az országos pályázat kiírásának megszövegezését. Okulásul és példaadásul a szakszerűség szempontjából, ide iktatom a pályázat teljes szövegét (amelyet egyébként a Szépművészet márciusi számában már közölt). „Dr. Pétery József, a váci egyházmegye megyéspüspöke pályázatot hirdet székesegyháza szentélyében festendő freskó tervére. A főoltár mögött, a most feltárt Maulbertsch-freskó feletti részen, az apszis félkupolájában kívántatik a váci püspökség alapításának történet-szimbolikus ábrázolása. A szférikus falmező baloldalán foglalna helyet Szent István környezetével s mintegy mutat a képfelület túlsó oldalán, az épülő első, románkori székesegyház körül foglalatoskodó csoportra. A két csoport között táj jut előtérbe, amely alkalmat ad Vác szép tájképi környezetének, a Dunának művészi és hangulati érzékeltetésére. Ez a tájképi rész (esetleg staffage-alakokkal) a most előkerült Maulbertschkép fölé kerülne és tartózkodásával nem konkurálna az értékes lelettel. A kompozíció szerkezetben, rajzban és színben, egér művészi szellemében igazodjék a templom nagyszabású festői hangsúlyaihoz, a kupola és főoltárfal Maulbertsch freskóihoz, anélkül, hogy azoknak stílusát utánozni akarná. Szükséges azonban, hogy — ha nem is bárok régészeti eszközeivel — ritmusban, színskálában, tömegelosztásban összhangban álljon a mondott XVIII. századi freskókkal. Ezen oknál fogva hangosabb eszközökkel ne nyomja el és ne zavarja a Maulbertsch-freskó művészi hatását, hanem azt inkább kísérje, ahhoz alkalmazkodjék. Ezért kívánatos, hogy a freskó könnyed levegőeget kapjon, abban könnyedén előtűnő angyalokkal, puttókkal, esetleg a Szűz Anya, Patrona Hungáriáé felhők között megjelenő költői alakjával. A pályázatra oly színes vázlat (mintegy rrom széles) nyújtandó be, amely figurális és tájképi részre egyaránt elbírálható megoldást ad. Esetleg mellékelhető valamely résznek, vagy csoportnak nagyobb méretben való kidolgozása. Olyan művészek pályázata kívánatos, akik az igazi freskófestészetben való jártasságuknak már komoly tanújelét adták. Pályadíjak: I. díj 3000, II. díj 2000, III. díj 1000 pengő. Bár a díjakat csak kiváló művészeti értékű pályatervek nyerhetik el, azok odaítélése nem jelenti egyúttal a megbízást is. Pályázati határidő: 1944. március 31. A pályázati tervek a váci püspöki irodába nyújtandók be, közelebbi felvilágosításokat ugyanott, Budapesten pedig a Műemlékek Országos Bizottságánál (IX., Hőgyes Endreutca 10.) lehet kapni.“ Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a pályázat szövegében meghatározza a falmezőt, amelyre az új kép kerülni fog. Pontosan jelzi a témát, anélkül, hogy a művész képzeletét kicsinyesen megkötné. Rámutat a hangulatra, amely a kép művészi hatását célozza. A pályázat igazodást ír elő a pályázóknak a templom már meglévő nagyszabású festői hangsúlyaihoz, anélkül, hogy a stílus szolgai utánzását igényelné, sőt ezt egyenesen tiltja, de ugyanakkor ritmusban, színskálában és tömegelosztásban összhangot kíván a XVIII. századból való freskókkal. Figyelmezteti a pályázókat, hogy hangos eszközökkel ne kíséreljék megbontani a Maulbertsch-freskók művészi hatását, hanem inkább azokhoz alkalmazkodjanak. Kívánatosnak tartja a freskón a könnyed levegőeget, az