Szépművészet 5. (1944)

1944 / 6. szám - Décsei Géza: A váci székesegyház új freskói

A VÁCI SZÉKESEGYHÁZ ÚJ FRESKÓJA A XVIII. század második felében Migazzi bíborostól építtetett váci székesegyház a magyar műemlékek előkelő sorába tartozik. Nagy és mű­vészileg kényes feladatra vállalkozott dr. Péter­ József váci püspök, amidőn­ kormányzásá­nak első feladatai között széksegyháza további szépítését programmjába vette. Tagadhatatlan, hogy a székesegyház, előkelő belső térhatá­sának lenyűgöző nagyvonalúsága ellenére, szürke és szegényes benyomást tesz a laikus szemlélőre. A belső teret a Maulbertschtől ki­festett kupola uralja és koronázza. Ezzel szem­ben a szentély, ahol a főoltár áll, az oltár sacrális fontosságának ellenére, alárendelődik. Az oltárnak és szentélynek ezt a méltatlan el­­jelentéktelenedését kívánta az új püspök székes­­egyházában megszüntetni azzal, hogy főpász­tori feladatainak sorába iktatta a székesegyház belső megszépítését. Miután hozzájárult, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága Maulbertsch­­nek, a főoltár mögötti falra festett s Mária lá­togatását Erzsébetnél ábrázoló, később elfedett szép freskóját kibontsa és Kákai Szabó György által restauráltassa, elhatározta, hogy pályáza­tot hirdet az apszis félkupolájának kifestésére. A főpásztor felkérésére a Műemlékek Orsz. Bizottsága vállalta az országos pályázat kiírá­sának megszövegezését. Okulásul és példaadásul a szakszerűség szempontjából, ide iktatom a pá­lyázat teljes szövegét (amelyet egyébként a Szépművészet márciusi számában már közölt). „Dr. Pétery József, a váci egyházmegye megyéspüspöke pályázatot hirdet székesegyháza szentélyében festendő freskó tervére. A főoltár mögött, a most feltárt Maulbertsch-freskó fe­letti részen, az apszis félkupolájában kívántatik a váci püspökség alapításának történet-szimbolikus ábrázolása. A szférikus falmező baloldalán foglalna helyet Szent István környezetével s mintegy mutat a képfelület túlsó oldalán, az épülő első, románkori székesegyház körül foglalatos­kodó csoportra. A két csoport között táj jut előtérbe, amely alkalmat ad Vác szép tájképi környezetének, a Dunának művészi és hangulati érzékeltetésére. Ez a tájképi rész (esetleg staffage-alakokkal) a most előkerült Maulbertsch­­kép fölé kerülne és tartózkodásával nem konkurálna az ér­tékes lelettel. A kompozíció szerkezetben, rajzban és színben, egér­ művészi szellemében igazodjék a templom nagyszabású festői hangsúlyaihoz, a kupola és főoltárfal Maulbertsch freskóihoz, a­nélkül, hogy azoknak stílusát utánozni akarná. Szükséges azonban, hogy — ha nem is bárok régészeti eszközeivel — ritmusban, színskálában, tömeg­elosztásban összhangban álljon a mondott XVIII. századi freskókkal. Ezen oknál fogva hangosabb eszközökkel ne nyomja el és ne zavarja a Maulbertsch-freskó művészi ha­tását, hanem azt inkább kísérje, ahhoz alkalmazkodjék. Ezért kívánatos, hogy a freskó könnyed levegőeget kapjon, abban könnyedén előtűnő angyalokkal, puttókkal, esetleg a Szűz Anya, Patrona Hungáriáé felhők között megjelenő költői alakjával. A pályázatra oly színes vázlat (mintegy rro­m széles) nyújtandó be, amely figurális és tájképi részre egyaránt elbírálható megoldást ad. Esetleg mellékelhető valamely résznek, vagy csoportnak nagyobb méretben való kidol­gozása. Olyan művészek pályázata kívánatos, akik az igazi freskófestészetben való jártasságuknak már komoly tanú­jelét adták. Pályadíjak: I. díj 3000, II. díj 2000, III. díj 1000 pengő. Bár a díjakat csak kiváló művészeti értékű pályatervek nyerhetik el, azok odaítélése nem jelenti egyúttal a meg­bízást is. Pályázati határidő: 1944. március 31. A pályázati tervek a váci püspöki irodába nyújtandók be, közelebbi felvilágosításokat ugyanott, Budapesten pedig a Műemlékek Országos Bizottságánál (IX., Hőgyes Endre­­utca 10.) lehet kapni.“ Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a pályázat szövegében meghatározza a falmezőt, amelyre az új kép kerülni fog. Pontosan jelzi a témát, a­nélkül, hogy a művész képzeletét ki­csinyesen megkötné. Rámutat a hangulatra, amely a kép művészi hatását célozza. A pályá­zat igazodást ír elő a pályázóknak a templom már meglévő nagyszabású festői hangsúlyaihoz, a­nélkül, hogy a stílus szolgai utánzását igé­nyelné, sőt ezt egyenesen tiltja, de ugyanakkor ritmusban, színskálában és tömegelosztásban összhangot kíván a XVIII. századból való fres­kókkal. Figyelmezteti a pályázókat, hogy han­gos eszközökkel ne kíséreljék megbontani a Maulbertsch-freskók művészi hatását, hanem inkább azokhoz alkalmazkodjanak. Kívánatos­nak tartja a freskón a könnyed levegőeget, az

Next