Szépművészet 5. (1944)

1944 / 7. szám - Mariay Ödön: A VII. Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás

A képek sorában Rudnay Gyula mélyen ma­gyar művészete állította meg legelőször a szem­lélőt. Az „Erdőszéle“ csudás erejű foltokba költi át az egyszerű tájat. Ilyen monumentális szűkszavúsággal csak nagy művész tud festeni. A zöldek remek skálája ez a lenyűgöző kép, mely méltó helyen lesz a Szépművészeti Mú­zeumban. A mester „Varrónő“ című képe is megkapó, friss alkotás. Prohászka József „Pietá“-ján komoly tudás érzik, drámai vo­nalvezetése hatásos. Vidovszky Béla ezúttal is remekelt a „Boltíves szoba“ boszorkányosan élethű megfestésével. Másik, ezzel rokontémájú képe messze maradt mögötte. Udvary Pál „Ba­rátnők“ című festménye érdekes, puritán színe­zésével vált ki. Burghardt Rezső egy nagyon levegős, végtelenül egyszerű és mégis beszédes tájképével szerepelt itt kellemesen. Gaál Ferenc kompozíciója, a „Levétel a keresztről, nagy­igényű, mozgalmas alkotás, vázlatos jellegében is. Hajgató Ferenc itteni és másutt levő képei­vel feltűnően Szőnyi nyomdokaiba lépett. Nem­csak témában, de színeiben is. De komoly munka, amit nyújtott. Ősz Nemes György egy kis, franciás bronza jó hatást tett. A II. terem­ben Glatz Oszkár tájképe csillogó színeivel, üde levegőjével emelkedett ki. Szász István „Régisé­gek“ elnevezésű csendélete Remek Árpád bű­vészkedésével két versenyre, de még nem éri el példaképét. Heintz Henrik „Hunyadi búcsúja“ című képe komoly kompozíciójával tűnik ki. Istokovits Kálmán a Szent korona elrablását festette meg nagyszabású felfogásban, de a kép még ki nem érlelt. A III. teremben Orsós Ferenc „Dáliá“-ja igen üde, színes kép. Itt Istokovits Kálmán egy különös felfogású, érdekes, nagy festmény­nyel lepett meg. A „Mosónő“ egészen modern, bátor alkotás és mégis Borsos Józsefre, meg Waldmüllerre emlékeztet, a növényzet gondos, rajzos kidolgozásával. Ebben a teremben azon­ban a szobrászok vitték el a pálmát. Andrássy Kurta János „Tüskéthúzó“-ja elsőrendű kis al­kotás. Emlékeztet Maillolra is, Medgyessyre is, de azért mégis Andrássy Kurta-mű. Zárt, nagy formák, erő. Eösze András „Plántáló“-ja is szó- GLATZ OSZKÁR : ERDŐBEN.

Next