Szépművészet 5. (1944)
1944 / 7. szám - Mariay Ödön: A VII. Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás
A képek sorában Rudnay Gyula mélyen magyar művészete állította meg legelőször a szemlélőt. Az „Erdőszéle“ csudás erejű foltokba költi át az egyszerű tájat. Ilyen monumentális szűkszavúsággal csak nagy művész tud festeni. A zöldek remek skálája ez a lenyűgöző kép, mely méltó helyen lesz a Szépművészeti Múzeumban. A mester „Varrónő“ című képe is megkapó, friss alkotás. Prohászka József „Pietá“-ján komoly tudás érzik, drámai vonalvezetése hatásos. Vidovszky Béla ezúttal is remekelt a „Boltíves szoba“ boszorkányosan élethű megfestésével. Másik, ezzel rokontémájú képe messze maradt mögötte. Udvary Pál „Barátnők“ című festménye érdekes, puritán színezésével vált ki. Burghardt Rezső egy nagyon levegős, végtelenül egyszerű és mégis beszédes tájképével szerepelt itt kellemesen. Gaál Ferenc kompozíciója, a „Levétel a keresztről, nagyigényű, mozgalmas alkotás, vázlatos jellegében is. Hajgató Ferenc itteni és másutt levő képeivel feltűnően Szőnyi nyomdokaiba lépett. Nemcsak témában, de színeiben is. De komoly munka, amit nyújtott. Ősz Nemes György egy kis, franciás bronza jó hatást tett. A II. teremben Glatz Oszkár tájképe csillogó színeivel, üde levegőjével emelkedett ki. Szász István „Régiségek“ elnevezésű csendélete Remek Árpád bűvészkedésével két versenyre, de még nem éri el példaképét. Heintz Henrik „Hunyadi búcsúja“ című képe komoly kompozíciójával tűnik ki. Istokovits Kálmán a Szent korona elrablását festette meg nagyszabású felfogásban, de a kép még ki nem érlelt. A III. teremben Orsós Ferenc „Dáliá“-ja igen üde, színes kép. Itt Istokovits Kálmán egy különös felfogású, érdekes, nagy festménynyel lepett meg. A „Mosónő“ egészen modern, bátor alkotás és mégis Borsos Józsefre, meg Waldmüllerre emlékeztet, a növényzet gondos, rajzos kidolgozásával. Ebben a teremben azonban a szobrászok vitték el a pálmát. Andrássy Kurta János „Tüskéthúzó“-ja elsőrendű kis alkotás. Emlékeztet Maillolra is, Medgyessyre is, de azért mégis Andrássy Kurta-mű. Zárt, nagy formák, erő. Eösze András „Plántáló“-ja is szó- GLATZ OSZKÁR : ERDŐBEN.