Szépművészet 5. (1944)
1944 / 7. szám - vitéz Nagy Zoltán: János barát és Kőfaragó György, Mátyás király és Báthori István erdélyi vajda építészei
das hatása erőteljesen érvényesült a ferences építőiskolában. A boltozat lényegében reneszánsz, a gazdag bordaszerkezet a gótikának már csak külsőségét jelenti, igaz ugyan, hogy olyan kifinomult eszközökkel és nagyszerű arányérzékkel, amilyennel e korszak magyar építészetében kevés más helyen találkozunk. A gótikából a reneszánszba való átmenet szempontjából a kor magyar egyházi, különösen ferences és domonkos építészetben annyira elterjedt és kedvelt leszeltívű, pálcatagos, későgótikus kapuzatokat is számba kell vennünk. Ezekről a kapukról már eltűnt a csúcsív, helyesebben az vízszintesen van átszelve. A reneszánsz kapuknak, ajtóknak és ablakoknak megfelelően egyenes záródásúak, jóllehet pálcatagos díszítésük a későgótika kelléktárába tartozik.05 Erdélyben, de az ország más részeiben is nem egy olyan emléket ismerünk, amelyeken a későgótikus pálcatagolással egyidejűleg, a kapu fölött már a reneszánsz párkány is megjelenik. A kolozsvári Farkas-utcai kapu angyalos domborművei szintén a gótika és a reneszánsz stílusmesgyéjén lebegnek. Föntebb rámutattunk a gótikus és reneszánsz elemeknek a kolozsvári és dési templomok oszlopainak félhengerére faragott díszítéseken felismerhető találkozására és egybeolvadására. A XIII. század elején a gótika meghonosításában azért ért el hamar szép eredményeket a ferences építészet, mert beleilleszkedett a korábbi hazai fejlődésbe. A ferences építészet hazánkban kezdettől fogva a nagy, mondhatni népi tömegek igényeit, érdekeit és céljait szolgálta. Érthető tehát, ha a korszak végén, a XV. század második felében és a XVI. század elején ismét a ferencesek azok, akik utat mutattak a vidéknek, a falunak és a népnek kis templomok építésére.00 János barát és iskolája tehát a maga sajátos ferences fejlődésmenetében is eljutott egyrészt a reneszánsz kapujához, másrészt pedig a népi szükséglet és ízlés kielégítéséhez. A reneszánsz felé vezető út azonban külső, elsősorban a háborús körülmények következtében megszakadt előtte. Nem következhetett tehát be a magyar reneszánsz igazi szintézise. A falu építészetében azonban egyenes folytatására talált, különösen a tiszántúli és erdélyi részeken. DR. vitéz NAGY ZOLTÁN 50 ENTZ GÉZA: A ácsi református templom. Kolozsvár, 1942. 6—9. 11. — BÍRÓ JÓZSEF: Erdély művészete. Budapest, é. n. (1942.) 42. 1. — BÁRÁNYAY ZOLTÁNNÉ: A Báthoriak nyírbátori templomai. Doktori értekezés. Kézirat. 51 HORVÁTH HENRIK: A Mátyás-kori magyar művészet. 128. 1. 51 CS. SEBESTYÉN KÁROLY: Szeged középkori templomai. Szeged, 1938. 108. 1. 1. BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ és ifj. CSEMEGI JÓZSEF: A szent ferencrendiek gyöngyösi temploma és kolostora. Gyöngyös, 1937. 16. 1. 51 If. CSEMEGI JÓZSEF: A miskolc-avasi templom középkori építéstörténete. Magyar Művészet, 19359. 1. 55 KARÁCSONYI, i. m. II. 125. 1. 50 LEFFLER BÉLA: A nyírbátori református templom. Budapest, 1916. 2. 1. 57 ENTZ GÉZA, i. m. 7—8. 1. 58 A kérdést e tanulmány keretében nem taglalhatjuk. Idevonatkozó kutatásaink eredményeit, nevezetesen azokat, amelyek a magyar, különösen az erdélyi építészetnek a moldvaira gyakorolt hatására vonatkoznak, külön munkában szándékozunk közzétenni. 59 CS. SEBESTYÉN KÁROLY, i. m. 93. 1. 110 A Műemlékek Orsz. Bizottságának rajzgyüjteményében. 111 DEZSÉRI BACHÓ LÁSZLÓ, i. m. 62 Historia Domus sive Conventus Gyöngyösiensi Collecta et adornata a Fr. ANDREA NAGY... Gyöngyös. A ferencesek könyvtárában. Kézirat. 3. és 10. 1. 83 BÍRÓ, i. m. 42. 1. 81 RAPAICH RAYMUND szíves szóbeli közlése, amiért ezúton is hálás köszönetet mondunk. 85 A kaputípus eredete kétségtelenül Nyugaton, leginkább Dél-Németországban keresendő. Magyarországi elterjedtsége azonban minden más területét felülmúlja. A miénkhez hasonló kedveltségnek örvendett Lengyelországban is, ahol különösen Krakóban, néhány kivételesen szép példány van belőle. Magyar s részben lengyel hatás alatt nagy számban találjuk emlékeit Moldva területén is, de már nem annyira a XV., mint inkább a XVI. században. 88 KOROMÉRY GYÖRGY: Középkori eredetű református templomok és templomerődök. Klny. a „Magyar Református Templomok“ c. műből. Budapest, 1942. — LUX GÉZA: Középkori eredetű evangélikus templomok és templomerődök. Klny. a „Magyar Evangélikus templomok“ c. műből. Budapest, 1944.