Szépművészet 5. (1944)
1944 / 7. szám - Bende János: Festészet Pest-Budán a XVIII. században
többnyire állami szolgálatban működtek, mint mérnöki és építészeti rajzolók és festők. Működött itt ebben az időben egy Zeubiger András nevű festő is, aki 1693-ban halt meg Budán és Bösinger budai polgármesternek Farkas Henrik nevű testvére, aki 1693-ban lett polgár és később a budai tanácsnak is tagja volt, szintén a festőmesterséget folytatta. Az első festők közé tartozott Landtrachtinger János is, aki 1701- ben kapott polgárjogot Budán. Tekintélyes polgár volt, tagja a külső tanácsnak és a hatvanas bizottságnak, de mint festő jelentéktelen. Festő volt tehát elég, talán több is, mint amennyire a kezdetleges viszonyok között szükség lett volna s ezért némelyik csak tengődött. Kizárólag művészi munkából kevés festő tudott megélni. A művészet és mesterség különben sem volt még szigorúan szétválasztva, s a festők szobafestést, aranyozást, foglalást, keretezést, a szobrászok kőfaragást, sőt kőfestést és egyéb hasonló munkákat is végeztek. De még ilyen munka sem jutott mindenkinek, s nem egy művész a szegénykórházban, vagy még szomorúbb körülmények között fejezte be iránytvetett életét. Ery Ferenc hollandiai származású festőt, aki már 1701-ben előfordul a budai tanácsi jegyzőkönyvekben, 1724-ben a budai szegénykórházba utalták be. Kellner Károly Bálint bécsi származású szobrászt, akit 1713-ban vettek fel Budán a polgárok közé, 1727-ben szintén a szegénykórházban kellett elhelyezni. Még rosszabb véget ért a königsbergi származású Herman József festő, aki 1739-ben Pesten megfagyott. Az eddig említettek működése még nagyobbára ismeretlen, de Falconer György, aki a XVIII. század első éveiben telepedett le Budán és egész festődinasztiának lett a megalapítója, már számos emléket hagyott maga után. Az angliai (skóciai) származású Falconer György Bécsből került Budára. Neve 1702. január 3-án fordul elő először a tanácsi jegyzőkönyvekben, 1711-ben kapott polgárjogot és 1741-ben bekövetkezett haláláig működött Budán. Falconer 1705-ben megfestette a jelenleg Újlakon lévő Szentháromság-szobor modelljét, ezért 8 forintot, majd különböző munkákért 1720-ban 50, 1724-ben pedig 20 forintot kapott a budai tanácstól. Ő festette 1724-ben a régi Szent Annakápolna Szent Annát ábrázolt oltárképét is 34 rajnai forintért. E kép 1771-ig az új Szent Anna-templomban is főoltárkép gyanánt szolgált, később azonban elkallódott. Az újlaki plébániatemplom számára 1733-ban az Atya- Isten és Szűz Mária képét festette meg. Falconer Györgynek sok gyermeke volt és ezek közül három fiút és egy leányt tanított ki saját mesterségére. Anna Erzsébet nevű leánya 1734-ben, húszéves korában, belépett a budai Szent Klára-apácarendbe és a budai tanács ekkor atyja kérelmére harminc forintot utalt ki neki a szükséges apácakelengyére. A szokásos hozományt a klarisszák a festészetben való jártassága miatt elengedték neki s be is van írva a rend jegyzőkönyvébe, hogy ,,ez a kép írásban való Tudományáért vezetődött be ingyen“. Falconer Anna Erzsébet, apáca nevén Julianna, negyvennyolc évet töltött a budai klarisszakolostorban és bizonyára számos képet festett a templom számára, ezek azonban a rendnek 1782-ben történt feloszlatása után elkallódtak. Ekkor ő is elhagyta a kolostort és Ferenc nevű unokaöccséhez költözött. Oda vitte a saját tulajdonában levő képeket is, melyek közül magántulajdonban most is megvan még néhány darab. A Falconer-fiúk közül Polykárp, Henrik József és Antal működött a festői pályán. Antal WAGENSCHÖN FERENC : SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY. Budapest: Szent Anna-templom.