Szépművészet 5. (1944)
1944 / 9. szám - Dercsényi Dezső: A váci székesegyház Maulbertsch-freskói
a végleges kivitel. A pannonhalmi vázlaton is Erzsébet és Mária állanak a kép középpontjában, de mozdulataik eltérőek. Különösen Erzsébet alakja ünnepélyesebb. Nyoma sincs a váci freskó öregasszonyos, alázatos meghajlásának. Eltérő Zakariás alakja, Szent Józsefé viszont eléggé közel áll a vázlathoz. A lépcső alján lévő alakok egyike sem tér vissza a váci freskón, ami magában nem lenne szokatlan jelenség. Jelentősebb eltéréseket látunk a kép felső részén. Nemcsak az architektonikus keretre gondolunk, hanem arra a kompozicionális jelentőségű fénysugárra is, mely a magasból hullik Mária alakjára, amelyet angyalok kara vesz körül. Tagadhatatlan, hogy ezen a ponton, de csakis ezen az egy ponton a vázlat kompozíciója szerencsésebb, mint a freskóé. Ha a pannonhalmi vázlat valóban a váci freskó számára készült, úgy feltehető, hogy Maulbertsch munka közben eltért eredeti elképzelésétől. A falképen ma is látható, hogy Mária alakját eredetileg nagyobb kiterjedésű dicsfénybe akarta burkolni, mely talán összeköttetést kapott volna a jobb felső sarokban levő fényes, megvilágított felhővel. Az eredeti kompozíciótól való eltérés miatt Mária fölemelt keze alatt kitekintést adott a távolban emelkedő fantasztikus romokra. Gúla alakú piramis és hatalmas méretű vár donjonja tűnik, elő a messzi távolban. A vázlat és a falkép Mária-alakja nagyjában megegyezik, talán a freskón még patetikusabb, szinte rubensi alakká emelkedik. Jelentős eltérések észlelhetők a színezésben is. A színvázlat vezető színei a mélyen égő kék, vörös és fehér, melyek bár a falképen is helyet kaptak, második helyre szorultak, az egész falkép zöldes-kék, opalizáló alaptónusa mellett. Mária fátyolának színe üti meg először ezt a színakordot, melyre harmonikusan felel Erzsébet ruhájának sárgás-zöld alapja. Különösen azonban a baloldalon lent ülő nő és leányának ruhája hangsúlyozza e színeket. A kora esti órák színének erejét Mária ruhájának rózsaszíne, egész testét átfonó kendőjének mélykékje sem tudta megváltoztatni. Ugyanez a helyzet Szent József meleg, kávébarna ruházatának, valamint az elszórt piros, kék és sárga színfoltoknak. Rendkívül jellemző és teljesen Maulbertschre vall a fehér szín sajátos alkalmazása. A felvillanó fehérek világító erejét, festői hatását teljes mértékben kiaknázza, sőt hatásukat még fokozza is. Szokatlan a freskótechnikában, azonban Maulbertschnél már Sümegen is észlelhető, hogy a fehéreket durván, vastagon, szinte festőkéssel rakja fel, ami lényegében olajfestés-technika. Mária kezéről súrló fényben készült részletfelvételünk kitűnően mutatja be Maulbertsch stílusának e jellegzetességét. A fehéren világító ing fodrai szinte súlyosak a vastagon, több milliméter magasságba felrakott festéktől. Megjegyzendő, hogy Maulbertsch csak a fehér színt használta a fent leírt módon, ezt is csak akkor, ha kiemelkedő világító hatást akart elérni, így Szűz Mária és Erzsébet ruhájának egyes részein. Ez a technikai sajátosság annyira jellemző rá, hogy a váci főoltárfreskó hitelességének egyik bizonyítékaként könyvelhető el. Mielőtt azonban Maulbertsch szerzőségének kérdését megvizsgálnók, térjünk vissza mégegyszer a pannonhalmi színvázlathoz. Felemlítettük a vázlat és a váci freskó közötti egyezéseket, de rámutattunk az eltérésekre is. Közöttük jelentős az égi fényözön hiánya, az architektúra eltérő volta, végül, hogy jóval több és más beállítású szereplője van a vázlatnak, mint a falképnek. Ezek a jelentékeny eltérések azt a gyanút ébresztik, hogy a pannonhalmi szín- MAULBERTSCH: RÉSZLET A VÁCI FŐOLTÁR RESTAURÁLT FRESKÓJÁRÓL (Mária balkeze).