Szociológia 1979
1. szám - Tanulmányok - Huszár Tibor: A fiatal Erdeiről
TANULMÁNYOK HUSZÁR TIBOR: A FIATAL ERDEIRŐL Reitzer Béla megjegyzéseit gondolatébresztőnek tartotta, de mint az levelezésükből is kitetszik, korántsem voltak azonos véleményen a megoldás lehetséges és szükséges irányait illetően. Ezek a nézetkülönbségek mintegy összesűrűsödtek a szociológia, illetve a szociográfia eltérő tárgymeghatározásában, feladatainak értelmezésében. Reitzer 1934 novemberében egy levél kíséretében megküldte Erdeinek a Fiatal Magyarság számára írt cikktervezetét. „Mellékelten küldök egy kis cikket, melyet a Fiatal Magyarság szociográfia-száma részére sírkantottam. Szabó Zoliék kérték, mert nem elég szerintük a »tudományos«matéria, ami eddig összegyűlt, így hát szállítottam egy kis »tudományt«. .. Neked azzal küldöm meg, hogy mint lelkem okosabb fele, nézd át és tedd meg rá őszinte és lehetőleg mélyreható s részletes megjegyzésedet. A célkitűzés mint kiderülendő erősen megszorított és csakis meglévő »szociográfia a gyakorlatához szólal hozzá az összes hegyünkben lévő problémák részben jelzésével, de egészben felfüggesztésével. . ” Reitzer társadalomfelfogását körvonalazva abból a feltételezésből indul ki, hogy a tudományelméleti reflexió történetileg mindig néhány lépéssel a tudományos megismerés gyakorlata mögött halad, noha logikailag a helyzet fordított. Történetileg ugyanis a tudományos kérdésfeltevés területét az élet szükségelteti, másrészt a gyakorlat belső iránya bővíti tovább, s csak előbb-utóbb — a módszertani tudatosság mai fokán mindenesetre előbb — érkezik el annak az ideje, hogy a kutatás körébe bevont újabb falucsoportban a megfelelő módszert megfogalmazzuk és az ismeret tárgyával és módszerével meghatározott új ismeretkört a tudományok rendszerében elhelyezzük. A szociográfia esetében a helyzet fordítottnak látszik: a fogalom és a terminus ugyanis eredetileg a módszertani elgondolás eredménye. „A törvénytudományok és a leíró tudományok szétválasztása tette szükségessé, hogy a szociológia mellett, mint a társadalom életjelenségeivel foglalkozó törvénytudomány mellett, kijelöljük helyét a társadalom életét »pusztán« leíró tudománynak, a szocio-»gráfiának«. Ezen kettéválasztásnak gyakorlatilag az az elképzelés felel meg, hogy a társadalom ezen leírástudománya bocsátja rendelkezésre a társadalom törvénytudományának azt az ismeretelméleti alapot, amelyből az törvényszerűségeit felépíti.”3 Reitzer jelzi: e tetszetős szétválasztás korántsem problematikus. A társadalom „leírása” - e spekulációtól teljesen függetlenül — nagy lendülettel megindult. A kutatás rugója gyakorlati természetű. Miként az első, a társadalmat „leíró” tudomány, a statisztika, az állami kormányzat bonyolódó és közvetlenül áttekinthetetlenné váló apparátusának szükségleteiből született meg, akként a társadalmi leírás újabb Szociológia !