Szociológia 1979

2. szám - Szociográfia - Molnár László: Női életutak (Esettanulmányok)

az otthoni munkával telik el, de ha a kislányuk édesanyjánál van, gyakran elmennek őket meglátogatni. Munkabeosztásával a termelőszövetkezetben nincs megelégedve. Nagyon nehéz munkát kell végeznie, amit nem is nagyon bír gyenge fizikuma miatt. „Sokan parancsolnak, nincs állandó munkabeosztásom. Itt-ott, mindenhol kell dolgoznom, amit mondanak. Nem a szakmámban vagyok. Nyáron a növénytermesztésben, télen az állattenyésztésnél. Ezzel a képzettségemmel nem tudok ebben a szövetkezetben elhelyezkedni, keltetőtelep nincsen, ezért raknak ide-oda.” Nemcsak a munkabeosztással, hanem magával a munkahelyén dolgozókkal is elégedet­len. „Egyedül vagyok fiatal az egész tsz-ben. Nem érzem jól magam. Nincsenek barát­nőim, nincs bizalmasom, nincs még olyan sem, akivel jól el tudnék beszélgetni. A tsz-ben semmiféle közéleti tevékenység nincs. Nincs KISZ, nincsenek rendezvények, nem is lehet kivel ilyeneket szervezni. A nemesbükki részlegnél csupa idősebb ember dolgozik. Már sokat gondolkoztam, hogy otthagyom őket, dehát, hova tudnék menni? ebben a faluban semmi más lehetőség nincs.” Szeretne továbbtanulni. Terve közt szerepel a gimnázium esti tagozatának elvégzése, nagyon fél azonban a matematikától, és ezért úgy gondolja, hogy ha a gimnázium bebizonyítottan nem sikerül, legalább egy gyors- és gépíró iskolát elvégez. Bejárna Keszt­helyre tanulni. A továbbtanulást mint egzisztenciateremtő és megalapozó tevékenységet értékeli. Azt gondolja, hogy a termelőszövetkezet irodáján tudna munkát kapni. Ezt részben mint a társadalmi hierarchia ranglétráján való előbbrejutást, részben mint fizikai megkönnyebbülést értékeli. „Ma már nem életcél a fiatalnak, hogy szaladj ide, szaladj oda legyen. Ez nem jár megbecsüléssel, meg nem is fizetik meg. Tovább kell jutni. Én úgy érzem, hogy van bennem erő arra, hogy tovább tanuljak. Több erőm van erre, mint a nehéz fizikai munkára, rakodásra, emelésre. Már most fázom a kinti munkában, pedig még csak november van. Mi lesz, ha a tsz nem tud olyan munkát adni, amit bent lehetne csinálni. 46 kiló vagyok, nem tudom csinálni.” A tanulással ellentmondásban van a pénzkereseti igény. Felépítettek egy háromszobás szuterénos házat, berendezik, ill. összkomfortossá teszik. Igényük van a legmodernebb bútorzatra. Elég nagyok a kulturális kiadásaik. További célkitűzésük, hogy személygép­kocsit vegyenek. Szükség van tehát arra a keresetre, amit P. L.-né hazavisz. Ezenkívül a térj vasárnap és a szabad szombatokon eljár a faluban a különböző építkezésekhez segíteni. Ezt a munkáját jól megfizetik, naponta 3-400,5 Ft-ot is megkeres. Férje párttag. Munkahelyén társadalmi munkában is részt vesz. P. L.-nét is érdekli a politika, a közéleti tevékenység: „legszívesebben politikát tanulnék, apám és férjem mindig foglalkoztak politikával, és tanulásukba engem is bevontak. Itt azonban erre a nőbizottsági munkán kívül, ami nagyon kevés, nincs semmi lehetőség sem.” Kislányát népi akarja vallásosan nevelni, őt ugyan anyja hittanra taníttatta, azonban apja hatására sohse volt vallásos. „Én nem bántom a vallást, de a gyermekemet nem akarom, hogy abban nevelődjön fel. Az nagyon rossz érzés, amikor az ember nem tudja minek higgyen. Ez elég volt nekem. Mondtam is anyukának, én szívesen adom oda a kislányt hozzájuk, de kérem, hogy ne bolondítsák, mert akkor mást hall­ott is és minálunk is, s majd az iskolában is. Az nagyon rossz lenne szegénynek, azt meg nem akarom.”

Next