Szociológia 1981

1. szám - Tanulmányok - Gazsó Ferenc: Az iparban dolgozó fiataloktársadalmi mobilitásának tendenciái néhány szocialista országban

TANULMÁNYOK GAZSÓ FERENC AZ IPARBAN DOLGOZÓ FIATALOK TÁRSADALMI MOBILITÁSÁNAK TENDENCIÁI NÉHÁNY SZOCIALISTA ORSZÁGBAN A szocialista országok tudományos akadémiáinak együttműködése keretében egy ku­tatócsoport 1976 óta foglalkozik az ifjúság életútjának kutatásával. Az öt országra (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Szovjetunió) kiterjedő és egységes metodikára épülő empirikus kutatás az iparban dolgozó 16—30 éves korosztályokra terjedt ki. A kutatás országosan reprezentatív mintára épült, kivéve a Szovjetuniót, ahol a vizsgálat az OSzSzK európai területének (Kosztroma város és körzete) ipari üzemeire terjedt ki. A kiválasztott minták általában nemek és életkor, továbbá munkajelleg és iskolai végzettség szerint reprezentálják a vizsgált csoportokat.­ Az 1978-79-ben lefoly­tatott vizsgálat átfogóan elemezte az említett fiatalok iskolai és szakmai életútját, a generációk közötti és a generáción belüli mobilitás jellegzetességeit, a szakmai azonosulás és elirányulás mértékét és motívumait, a fiatalok különböző rétegeinek anyagi életkörül­ményeit, a családalapítás és egzisztenciateremtés jelenségkörét és a tudati-pszichikus szféra néhány elemét. A kutatás eredményeit egy rövidesen megjelenő monográfia össze­gezi. A jelen írás e monográfia egyik fejezetére épül. Néhány általános megfontolás A társadalmi mobilitás összehasonlító elemzése igen nagy metodológiai és metodikai nehézségekbe ütközik. Az ilyen témájú nemzetközi kutatások sokféle és gyakorta alig összevethető ismérvek alapján kísérlik meg feltárni a vizsgált országok mobilitási folyama­tainak közös és sajátos vonásait. Általában a meghatározott ismérvek alapján csoportosí­tott foglalkozások közötti mozgásokat vizsgálják. A csoportosítás alapját képezheti valamilyen egyszerű dichotómia (például a foglalkozás felosztása manuális, nem manuális jellegűekre) vagy a foglalkozások valamilyen stenderd szerinti csoportosítása, továbbá a foglalkozások presztízse, az adott foglalkozást végzők iskolai végzettsége, esetleg jöve­delme, illetve más - egyszerű vagy kombinatív skálán mérhető - ismérv vagy ismérv­rendszer. Az egzaktnak tűnő ismérvek azonban gyakorta nyitva hagyják azt a kérdést, hogy a vizsgálatban feltárt és matematikai módszerekkel mért foglalkozásváltás, például a presz­tízs­hierarchia mentén végrehajtott mobilitás valójában mennyiben társul az egyének társadalmi helyzetének, létviszonyainak és életmódjának tényleges megváltozásával. Holott a társadalmi mobilitás fő ismérve — felfogásunk szerint — nem egyszerűen a foglalkozás változtatása, hanem a réteghelyzet módosulása. Társadalmi mobilitáson tehát­ ­ Szociológia

Next