Szociológia 1983

4. szám - Műhely - Böhm Antal: „Ingázó ország” — az ingázás előzményei hazánkban

BÖHM ANTAL „INGÁZÓ ORSZÁG” - AZ INGÁZÁS ELŐZMÉNYEI HAZÁNKBAN Napjainkban már több mint másfél milliónyian ingáznak, és sokakban ez a hatalmas tömeg az „ingázó ország” vízióját kelti — s nem is egészen alaptalanul. Nézzük, hogyan, miféle késztetések hatására alakult ki ez a tömeg, melyek voltak történelmi előzményei és előfeltételei. Az előzmények mélyen visszanyúlnak a magyar polgári fejlődés kezdeti stádiumába, s szorosan kapcsolódnak az urbanizáció és az iparosodás folyamatához. Az ingázást hazánkban is az ipari és a mezőgazdasági adottságok kettős hatása váltja ki: a mező- gazdaság azzal, hogy lassú, történetileg elnyúló szakaszokban egyre intenzívebb termelési formákra térve át, tömegesen bocsátja ki magából a felesleges munkaerőt, az ipar pedig — jórészt városokba települve — azzal, hogy a fejlődési ciklusoktól függően hol inten­zívebben, hol kevésbé intenzíven szívja el a mezőgazdaság és a falu felszabadult munkaerejét az ipar és a városok felé. A polgári fejlődés hazai megkésettsége, az iparosodás és az urbanizáció 19. század végi felgyorsulása, dinamizmusának ciklikussága, belső aránytalanságai, fejlődési rend­ellenességei voltak a magyar munkásság kialakulásának, fejlődésének gazdasági-társadalmi keretei, amelyekben az ingázás is megjelent és sajátos formákat öltött. Az iparosodás tehát hazánkban is döntő volt az ingázás kialakulásában, azonban az ipar mellett a mezőgazdaság is tekintélyes számú alkalmi, idény-, vándorló munkást alkalmazott. Mint Kelet-Európa sok más országában a nagybirtokrendszer fennmaradása, a jobbágyság felemás felszámolása nagy tömegű viszonylag szabad - föld- és gyakran munkalehetőség nélküli — munkaerőt teremtett. Ezek a föld nélküli vagy törpebirtokos parasztok rákényszerültek bármiféle munka elvállalására, ahol munkaalkalom kínálkozott. Lakó­helyüktől bármilyen távoli településen is szívesen vállaltak munkát, de nemcsak a települések és országrészek között ingáztak, hanem igen gyakran a mezőgazdasági és az ipari munkák között is. A napszámos ember a részes arató, a marokszedő, a kubikus munkás alakját, mint az egykori falun élő szegénynép alrétegeit mind az agrártörténet, a néprajz, a szociográfia, és a szépirodalom egyaránt feldolgozta — ezért itt csak utalni szeretnék e rétegekre. — A mai ingázók őseit feltétlenül ezek között a nincstelenek, kiszolgáltatott helyzetű, alkalmi munkákat vállaló falusiak között találjuk meg. E falusi rétegek osztályhelyzetét az határozta meg, hogy hol és mennyire stabil munkaalkalom adódott számukra. Azok, akik gyárakban munkásként helyezkedtek el, lényegesen jobb körülmények között dolgoztak, és magasabb életszínvonalat biztosíthattak családjuknak, mint azok, akiknek csak alkalmanként kínálkozott munka. 433

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék