Szociológia 1984-1985

1-2. szám - Tanulmányok - Somlai Péter: A „hagyományos háztartások” és a „polgári intimitás”

struktúrák, a hírközlés és a társadalmi kommunikáció változása, a népesség földrajzi mobilitása, a városiasodás számos jelensége együttesen és erősen hat a családok életvi­szonyaira, illetve erősen függ az adott társadalomban, országban, nemzetben, körzetben élő családok rokonsági rendszereinek szervezeti formáitól. Továbbá a modernizáció so­rán nemcsak a társadalmi rendszerek, alrendszerek működése változott meg, hanem módosultak a normatív struktúrák is. A rokonsági szervezetek történeti problémáival elfogulatlanul és tárgyszerűen foglalkozó szaktudósok ezt jó ideje felismerték. Az egyik legalaposabb tanulmány a következő példával érzékelteti az idevágó problémákat: „Az értékrendszer, a kulturális normák hatása gyakran egyáltalán nem párhuzamos a gazda­sági, társadalmi, demográfiai, ökológiai változók hatásával. Pl. a kánonjog azonos, meg­lehetősen fiatal életkorban engedélyezte Európa-szerte a házasodást, mégis eltérő, késői életkorban kötendő házasodási modell alakult ki a középkori Nyugat-Európában, szem­ben a kelet-európai korai életkorban szokásos házasságkötési mintákkal. Ez indokolható lenne esetleg gazdasági-társadalmi tényezőkkel, az azonban már nem, hogy a késői há­zasságkötési modellt a Magyarországra Nyugat-Európából beköltözött német telepesek és utódaik kulturális örökségként enyhébb formában ugyan, de hosszú ideig megtartot­ták. Ugyanez állapítható meg az együttélési formákra vonatkozólag is. Ugyanakkor vi­szont a XX. században a házasságkötési kor görbéje világszerte ugyanazt az irányt kö­veti, függetlenül a házasodási minták, gazdasági, társadalmi, politikai struktúrák, szoká­sok, kultúrák közötti lényeges különbségektől.”5 Sokkal többet kellene tudnunk a vál­tozások részleteiről és változatairól ahhoz, hogy pontosabb és helytállóbb kijelentéseket állíthassunk a „modern társadalmak” és a „modern családok” kialakulásának összefüg­géseiről szóló jelenlegi „generál-tézisek” helyébe. Az iparosodáshoz hasonlóan a családszervezet változásai is számos tényező együtte­sére utalnak. Ezeknek történeti vizsgálatát és összehasonlítását megnehezíti a rendelke­zésre álló források szükségessége is. Az 1960-as évekig alig folyt pl. olyan demográfiai kutatás, ami az évszázadokkal ezelőtt élő családok létszámát, összetételét, megbízható rendszerességgel állapította volna meg. Ilyen kutatások hiányában inkább csak áthagyo­mányozódott egy közkeletű felfogás a társadalomtudományokban arról, milyen volt a tradicionális családszervezet. A „patriarchális nagy család-modern kiscsalád” szembeállí­tását mint hiteles történeti tendenciát széles körben fogadták­­ s fogadják ma is — el. Részben e szembeállításon alapulnak a családszociológia egyébként merőben eltérő fel­fogású standard­ munkái, mint E. Durkheim, M. Horkheimer vagy T. Parsons művei. Az utóbbi két évtizedben folytatott történeti-demográfiai kutatások azonban bebizonyí­tották, hogy Európa nagyobbik részén az egyszerű háztartás és a kis család „az ipari forradalmat, több századdal megelőzően is általános volt. A családközösség, ahol három nemzedék és két, vagy ennél is több házaspár élt egyetlen nagy háztartásban, nem volt általános jelenség az iparosodást megelőzően.”­ A 70-es években ún. családrekonstrukciós módszerrel folytatott népesedési vizsgála­tok megerősítették ezt a megállapítást. Az I. táblázatban bemutatott adatok szerint a háztartások átlagos létszáma inkább alatta maradt annak, amit az ipari forradalmat kö­vető évtizedekben találtak. Az újabb kutatások szerint az ipari forradalom előtti családszervezet más tényezőiről - a házasodási életkorról vagy a gyerekek és felnőttek létszámáról — alkotott eddigi elképzelések sem felelnek meg a tényeknek. Vannak viszont olyan, a „patriarchális csa- 1*3

Next