Tanulmányok a neveléstudomány köréből 1962
Jáki László: Pedagógiai bibliográfiai irodalom
PEDAGÓGIAI BIBLIOGRÁFIAI IRODALOM A neveléstudományi kutatások előtt álló feladatok messzemenően indokolttá teszik, hogy fokozott figyelmet fordítsunk azokra a segédeszközökre, amelyek megkönnyítik munkánkat, s ezzel lehetőséget teremtenek a tartalmi kérdésekkel való elmélyültebb foglalkozásra. Ilyen segédeszköze valamennyi tudománynak a bibliográfia, amely a szakirodalom fejlődésével párhuzamosan fokozódó szerepet tölt be a kutatómunkában. Az irodalom növekedésével ugyancsak párhuzamosan nő az egyes szakterületek kutatóinak felelőssége, hogy a maguk területén minden olyan fontosabb eredményről tájékozódjanak, amely a világ különböző részein megszületett. Ilyen irányú igényt azonban természetesen csak akkor támaszthatunk kutatóinkkal szemben, ha biztosítjuk azokat a bibliográfiákat, amelyek megkönnyítik az egyes szakterületek rendszeres áttekintését, ezek figyelemmel kísérését. A tájékoztatásnak ez a módja rendkívül munkaigényessége mellett is gazdaságos, hiszen bőven megtérül, ha az egyes kutatások szervesen egymásra épülnek, s ha a kutatók nem fordítanak hosszú és drága időt arra, hogy olyasmit fedezzenek fel, amit mások már régen megtettek. Az is a „megtérülést” szolgálja, ha a kisszámú tudományos kutatógárda nem kényszerül felesleges keresgéléssel tölteni idejét, hanem a rendelkezésre álló időt valóban tudományos feladatok megoldásával töltheti. A bibliográfusok nem a kutató kényelmét, luxusát szolgálják, hanem annak reményében vállalják a keresést és a kutatást, hogy munkájukkal a tartalmi kérdésekben való fokozottabb elmélyülést biztosíthatják, s így ha nem is közvetlenül, de közvetve maguk is hozzájárulnak aktuális tudományos kérdések megoldásához. A bibliográfia tehát semmi esetre sem az aktuális tudománypolitikai kérdésektől való elfordulást jelenti, hanem ellenkezőleg azok megoldásának megkönnyítését.