Társadalomkutatás 1993 - A MTA Gazdaság- És Jogtudományok Osztályának folyóirata
1993 / 4. szám - Könyvszemle - Tráser László: Tanács István: Ön kormányzó? Lengyel László: Magyar alakok
TANÁCS ISTVÁN: ÖNKORMÁNYZÓ? (T-Twins kiadó, Budapest 1993, 361 o.) Szegeden 1990 tavaszán, a parlamenti képviselő-választások idején utcahosszal győztek az MDF jelöltjei. Országos példának számított, hogy Raffay-Bratinka-Póda-Király, igaz utóbbi függetlenként, de a Fórum támogatásával elsöprő győzelmet arattak. Első kettő egyetemi oktató, történelem- és nyelvtanárok, a harmadik és negyedik is szellemi munkából élt. Lám, az átkos bolsi diktatúra után itt az új elit, az eddig elnyomott magyar értelmiség, amelynek tagjai a Fórumot támogatják. Mindenfelé öröm és reménykedés, na most végre megmutatjuk nekik (kiknek?), tovariscsi konyec, tavasz van és győzött a nemzeti-keresztény gondolat. Az újonnan választott magyar miniszterelnököt kifütyülik a szegedi bölcsészkaron. Hja, demokrácia van, ezt is lehet. Továbbá őszre meg is lehet fordítani a lobogót . Szegeden az önkormányzati választások idején csupán a képviseleti helyek felét szerzi meg a kormánykoalíció. Megfordult a szél? Tudatlanságunk íme újabb, kínos bizonyítéka? Vagy csupán az történt, hogy megint egyszer győzött az indulat, és mint 90-ben tavaszszal, azonképpen ősszel ismét valakik ellen szavaztak a szegediek? Akárhogyan is, az önkormányzati választások nagy kampányok, plakátragasztások közepette történtek, hevült légkörben. Szegeden persze olyan szépen kezdődött a városi közgyűlés munkája, mint sok más településen, templomba vonult a megválasztott félszáz képviselő és egyházi áldással indult a hosszú útra. Azután kijöttek a templomból és alig ültek le a városházán, máris kirobban a taxis-blokád. Ha addig egységesek, ezzel máris részekre szakadtak városatyáink, csakúgy mint városanyáink, mert a blokád-barrikád kétoldalú! És innentől azután nem volt megállás, helyi csata helyi csatát követett a szegedi önkormányzatban, csakúgy, mint az ország bármely más településén. De ne legyünk túlzón általánosítók! Bizonyosan voltak és vannak is olyan önkormányzatok, amelyekben egység van a feladatok érdekében, és a pártcsatákat elnyomja a vállalt feladat szolgálata. Olyan is lehetséges, hogy kistelepüléseken a párt egyszerűen kiment képviselői alól! Teszem azt valakiket túlnyomó többséggel a FKgP jelölt, ám a jelölő időközben részekre szakadt és a képviselők magukra maradtak, pártatlanul. Ilyen helyzet keletkezhetett kistelepüléseken is, ahol azután az emberek, ha szerencsések voltak, megértették: jó játék a politika, de falun nem könnyű belőle megélni. Városon, hát ott azért ez is más. A Dél- Alföldön, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében mintegy másfél millió ember él 300 településen. Ha ennek a régiónak vizsgáljuk az önkormányzati tapasztalatait, országosan hasznosítható tapasztalatokat kapunk. Tanács István (Népszabadság) avatott ismerője e vidéknek, évtizede járja útjait. Most könyvet írt, ÖNKORMÁNYZÓ? címmel. Ha a kérdésre adható válasz egyértelműséget takarna, mennyivel egyszerűbb volna, de távolról sem az. „A kérdés úgy merül fel, hogy a magyar önkormányzatok valóban önálló, önrendelkező, a központi túlhatalommal is szembeszállni képes helyi hatalmi egységek-e, vagy valamilyen módon csupán a központi hatalom letéteményesei? Úgy gondolom, a mai rendszer a kettő keveréke, amely nem válaszolja meg az alapvető kérdést: létezik-e valóságos helyi hatalom, vagy csak a központi hatalom bizonyos helyi feladatait »adták le« az önkormányzatok szintjére? A mai önkormányzatok nemcsak népképviseleti, hanem államigazgatási szervek is, ugyanúgy mint a tanácsrendszer idején. Jogi értelemben ez a lényeg, noha kétségtelenül van a dolognak