Településtudományi Közlemények 10. (1958)

Perényi Imre: Budapest fejlesztésének időszerű kérdéseiről

BUDAPEST FEJLESZTÉSÉNEK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL PERÉNYI IMRE A korszerű városfejlesztés alapvető célkitűzé­se az adott kor szükségleteinek — a gazdasági le­hetőségek reális mérlegelése alapján — lehetőleg maximális kielégítése. Emellett szem előtt kell tar­tani — még ha ez most bizonyos gazdasági több­leterőfeszítéseket kíván is — azokat a feladato­kat, amelyeket a közeli vagy távolabbi jövőben kell majd megoldani. Semmi esetre sem kívána­tos olyan nagyobb méretű elgondolások végrehaj­tásához hozzálátni, amelyek keresztülvitelére be­látható időn belül nincs reális lehetőség. A terv megvalósított töredéke a befejezetlenség következ­ményeképpen hosszú ideig tarthatatlan helyzetet eredményezne, és emellett kétséges, hogy a távo­labbi jövőben nem válik-e gátlójává, akadályozó­jává az akkori korszak városfejlesztési koncepció­jának. Nem szabad továbbá elzárni a jövő előtt — a ma szükségleteinek kielégítése mellett — azokat a lehetőségeket, amelyek nagyobb mérvű fejlődést biztosíthatnak a városnak. E lehetőségeket a ma még ki nem elégíthető szükségletek alapján per­sze csak körvonalazhatjuk , hisz az utóbbi év­tizedek fejlődése mind társadalmi-politikai, mind tudományos és technikai viszonylatban eddig még az emberiség történelmében ismeretlen gyorsaság­gal történik. A város fejlődését már régen nem tekintik spontán folyamatnak, hanem tudatos tevékenység eredményének. Tehát a város fejlődését nem a vé­letlenre bízzák, hanem az tudatos, tervszerű munka eredményeképpen jön létre. Az a törekvés, hogy a városok elvek és tervek alapján épüljenek és fejlődjenek, nem újkeletű, visszanyúlik messze az ókorba, és ha időnként megakadva is, de szinte végigkísér a városépítés egész történetén. A mai város mérete, szerepének sokoldalúsága igen bo­nyolulttá, sokrétűvé tette az ilyen irányú tevékeny­séget, iletve annak előkészítését. Ma már olyan előkészületek szükségesek, amelyek segítségével hosszabb időszakra kellő biztonsággal lehet a vá­ros fejlődését szabályozni. Ez nem utolsó sorban abból adódik, hogy ma már igen bonyolult össze­függések vannak a város és környéke, valamint a város és a közelebb-távolabb fekvő települések kö­zött. Ezért a tervezés ma már nem korlátozható csak a település szorosan vett területére. Lénye­gében a területi tervezés fogalma összefüggő táj­egységek, sőt az egész ország területére kiterjesz­tődött. Ez azt jelenti, hogy a városfejlesztési, ren­dezési terveket összhangba kell hozni a népgazda­ság fejlesztési terveivel, a távlati és az időszakos tervekkel. Távlati népgazdasági tervek hiányában reális területfejlesztési és rendezési terveket nem lehet elkészíteni, csak olyan terveket, inkább terv­vázlatokat készíthetünk, amelyek a közeljövő szá­mára a fejlesztési keretet, illetve lehetőséget biz­tosítják. De ez is nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy minél kevesebb hibát kövessünk el városaink fejlesztése során. Úgy véljük, hogy esetleg még egy ideig nélkülözni fogjuk a tartós távlati fej­lesztési terveket. Sürgetni kell azonban addig is, hogy bizonyos távlati gazdasági fejlesztési elgon­dolások rendelkezésre álljanak. Ezek hiánya sem akadályozhatja azonban a városrendezési tervek el­készítését. Szükséges, hogy rendelkezésünkre álljon egy olyan terv, amely — ha nincs is hivatva arra, hogy irányítsa a város fejlődését — legalább is szabályozza, illetve megállapítsa a város területé­nek ésszerű felhasználási módját, a közlekedési hálózatok fejlesztésének körülményeit, a jelentősebb közintézmények elhelyezésének lehetőségeit, a vá­rosépítészeti kompozíció kialakításának alapelren­dezését. Enélkül a városépítés során (amelyek »tervhiányra« hivatkozva nem lehet megakadá­lyozni) végzetes hibák sorozatát követnénk el. 1955-ben el is készült a fővárosnak egy olyan terve — általános városrendezési terv címén — amely nem támaszkodik sem a »Budapesti Régió« tervére, sem a »Népgazdaság Távlati Fejlesztési Tervé«-re, mert ilyen tervek még nem készültek el. A fentiekben kifejtettek szerint azonban ilyen szűkített célkitűzéssel készült általános városren­dezési tervre mégis szükség van. Igaz, hogy ez a terv minisztertanácsi szinten még nem nyert jóvá­hagyást, de az érdekelt tárcák egyetértésével bír, és ezért a városfejlesztés alapokmányának tekint­hető. Az említett terv komoly hiánya, hogy az igaz­gatási határon alapszik. Ez pedig nem helyes. A város központi jellegű szerepköre (termelési, igaz­gatási, oktatási, kulturális, egészségügyi stb. vo­natkozásban) messze túlnyúlik az igazgatási érte-MAGYAR HUNMANYOS I­.ürfMI*

Next