Településtudományi Közlemények 10. (1958)
Perényi Imre: Budapest fejlesztésének időszerű kérdéseiről
BUDAPEST FEJLESZTÉSÉNEK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL PERÉNYI IMRE A korszerű városfejlesztés alapvető célkitűzése az adott kor szükségleteinek — a gazdasági lehetőségek reális mérlegelése alapján — lehetőleg maximális kielégítése. Emellett szem előtt kell tartani — még ha ez most bizonyos gazdasági többleterőfeszítéseket kíván is — azokat a feladatokat, amelyeket a közeli vagy távolabbi jövőben kell majd megoldani. Semmi esetre sem kívánatos olyan nagyobb méretű elgondolások végrehajtásához hozzálátni, amelyek keresztülvitelére belátható időn belül nincs reális lehetőség. A terv megvalósított töredéke a befejezetlenség következményeképpen hosszú ideig tarthatatlan helyzetet eredményezne, és emellett kétséges, hogy a távolabbi jövőben nem válik-e gátlójává, akadályozójává az akkori korszak városfejlesztési koncepciójának. Nem szabad továbbá elzárni a jövő előtt — a ma szükségleteinek kielégítése mellett — azokat a lehetőségeket, amelyek nagyobb mérvű fejlődést biztosíthatnak a városnak. E lehetőségeket a ma még ki nem elégíthető szükségletek alapján persze csak körvonalazhatjuk , hisz az utóbbi évtizedek fejlődése mind társadalmi-politikai, mind tudományos és technikai viszonylatban eddig még az emberiség történelmében ismeretlen gyorsasággal történik. A város fejlődését már régen nem tekintik spontán folyamatnak, hanem tudatos tevékenység eredményének. Tehát a város fejlődését nem a véletlenre bízzák, hanem az tudatos, tervszerű munka eredményeképpen jön létre. Az a törekvés, hogy a városok elvek és tervek alapján épüljenek és fejlődjenek, nem újkeletű, visszanyúlik messze az ókorba, és ha időnként megakadva is, de szinte végigkísér a városépítés egész történetén. A mai város mérete, szerepének sokoldalúsága igen bonyolulttá, sokrétűvé tette az ilyen irányú tevékenységet, iletve annak előkészítését. Ma már olyan előkészületek szükségesek, amelyek segítségével hosszabb időszakra kellő biztonsággal lehet a város fejlődését szabályozni. Ez nem utolsó sorban abból adódik, hogy ma már igen bonyolult összefüggések vannak a város és környéke, valamint a város és a közelebb-távolabb fekvő települések között. Ezért a tervezés ma már nem korlátozható csak a település szorosan vett területére. Lényegében a területi tervezés fogalma összefüggő tájegységek, sőt az egész ország területére kiterjesztődött. Ez azt jelenti, hogy a városfejlesztési, rendezési terveket összhangba kell hozni a népgazdaság fejlesztési terveivel, a távlati és az időszakos tervekkel. Távlati népgazdasági tervek hiányában reális területfejlesztési és rendezési terveket nem lehet elkészíteni, csak olyan terveket, inkább tervvázlatokat készíthetünk, amelyek a közeljövő számára a fejlesztési keretet, illetve lehetőséget biztosítják. De ez is nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy minél kevesebb hibát kövessünk el városaink fejlesztése során. Úgy véljük, hogy esetleg még egy ideig nélkülözni fogjuk a tartós távlati fejlesztési terveket. Sürgetni kell azonban addig is, hogy bizonyos távlati gazdasági fejlesztési elgondolások rendelkezésre álljanak. Ezek hiánya sem akadályozhatja azonban a városrendezési tervek elkészítését. Szükséges, hogy rendelkezésünkre álljon egy olyan terv, amely — ha nincs is hivatva arra, hogy irányítsa a város fejlődését — legalább is szabályozza, illetve megállapítsa a város területének ésszerű felhasználási módját, a közlekedési hálózatok fejlesztésének körülményeit, a jelentősebb közintézmények elhelyezésének lehetőségeit, a városépítészeti kompozíció kialakításának alapelrendezését. Enélkül a városépítés során (amelyek »tervhiányra« hivatkozva nem lehet megakadályozni) végzetes hibák sorozatát követnénk el. 1955-ben el is készült a fővárosnak egy olyan terve — általános városrendezési terv címén — amely nem támaszkodik sem a »Budapesti Régió« tervére, sem a »Népgazdaság Távlati Fejlesztési Tervé«-re, mert ilyen tervek még nem készültek el. A fentiekben kifejtettek szerint azonban ilyen szűkített célkitűzéssel készült általános városrendezési tervre mégis szükség van. Igaz, hogy ez a terv minisztertanácsi szinten még nem nyert jóváhagyást, de az érdekelt tárcák egyetértésével bír, és ezért a városfejlesztés alapokmányának tekinthető. Az említett terv komoly hiánya, hogy az igazgatási határon alapszik. Ez pedig nem helyes. A város központi jellegű szerepköre (termelési, igazgatási, oktatási, kulturális, egészségügyi stb. vonatkozásban) messze túlnyúlik az igazgatási érte-MAGYAR HUNMANYOS I.ürfMI*