Térképészeti Közlöny 1. (1930-1932)

1932 / 4. szám - Tanulmányok - Faller Jenő: Adatok Mikoviny Sámuel udvari-kamarai mérnök és építész életéhez

ADATOK MIKOVINY SÁMUEL ÉLETÉHEZ 257 Sámuelt, ki onnét később Rózsahegyre távozott, mint azt az ottani „Ékklésiabeli Irományok“ között olvashatjuk: „Samuel Mikoviny ab anno 1693, vir multis speciminibus insoliti roboris clarus, hinc Rosen- bergam evocatus est.“ ° Horányi a Memoria Hungarorum-ban6 7 Selmecbányái születésűnek mondja Mikovinyt. Tévedése valószínűleg onnét származik, hogy Mikoviny élete javát Selmecen töltötte, ott telepedett meg már elég fiatalon s odafüzik legnagyobb alkotásai. Nagy kortársa Bél Mátyás Abelova község ismertetésénél minden kétséget kizáróan többek között a következőket írja: „Ad celebritatem contra adtinet, quod heic in lucem editus est Samuel Mikoviny.“8 De ugyanígy találjuk Korabynsky-né\ is; „Abelova ist der Geburtsort des berühmten Mate- matikers Mikoviny, welcher seinem Landsleuten ein so schönes und nützliches Andenken an seinen Komitatskarten hinterlassen hat,“9 Ifjúságáról sajnos keveset, mindössze annyit tudunk, hogy első tanulmányait valószínűleg Losoncon a Bulovszky Ferenc-féle privát iskolában végezte kitűnő eredménnyel, honnét a kor szokása szerint, az evangélikus egyház támogatásával rövidesen a jénai egyetemre került s már 1723-ban a szász-jénai hercegség udvari térképésze.10 * Fiatalon beutazza csaknem egész Európát s összeköttetésben áll Bél Mátyással, a 18. század nagy földrajz-írójával és tudósával, ki ezidő- ben a pozsonyi gimnázium igazgatója. Sokat foglalkozik a matemati­kával és rézmetszéssel. 1823-ból származik két rézmetszete és pedig a „Deménfalusi barlangok“ (Buchholz rajza után) és a „Natra- gulya sive Belladona.“ Mindkét metszete Bél Mátyás Hungáriáé antiquae et novae prodromus (Norinbergae, 1723.) című munkájában jelent meg.11 Négy évvel később, 1727-ben Tata-Tóvároson találjuk Esterházy József gróf udvarában. Tatát ugyanis összes tartozékaival 1727 május 1-én vette meg galanthay és fraknói gróf Esterházy József a bécsi Krapffoktól, kiknek rövid ideig tartó (1697—1727) birtoklása nem sok áldást hozott a 18. század belviszályáiban amúgy is agyonsanyargatott és földult Tatára. Amikor az országos közügyekbe beléfáradt gróf Esterházy József — kit Rédey Miklóssal, Tata érdemes történetírójával joggal mond­hatunk Tata második alapítójának — 1727-ben megjelent Tatán, csak­6) Mocsári Antal: Nemes Nógrádvármegyének históriai Esmértetése. Pesten. 1826. (p. 84.). T) Horányi Alexius: Memoria Hungarorum. Pars 11. Posonii, 1777. (p. 612.). 8) Bel Matthias: Notitia Hungáriáé. Tom. IV. (p. 18.). 9) Korabinsky; Lexikon von Ungarn 1786. (p. 1.), valamint Mocsári Antal előbb idézett müvében (p. 84.): „Emlékezetre méltó, hogy ama nevezetes Miko­viny Sámuelnek, itt vala születési helye, aki Bél Mátyás, hazánk írójának közre­adott munkájában a Vármegyék Abroszait (mappáit) ezen nevezetes munka mellé tsatolta s a Fels. Kamaránál földmérő is vala.“ 10) Haán Ludovico : Jena Hungarica, Gyuláé. 1858. (p. 46—47.). n) Századok. VIII. évf. (p. 161.). Térképészeti Közlöny. I. kötet. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék