Térképészeti Közlöny 1. (1930-1932)
1932 / 4. szám - Tanulmányok - Faller Jenő: Adatok Mikoviny Sámuel udvari-kamarai mérnök és építész életéhez
ADATOK MIKOVINY SÁMUEL ÉLETÉHEZ257 Sámuelt, ki onnét később Rózsahegyre távozott, mint azt az ottani „Ekklésiabeli Irományok“ között olvashatjuk: „Samuel Mikoviny ab anno 1693, vir multis speciminibus insoliti roboris clarus, hinc Rosenbergam evocatus est.“ Horányi a Memoria Hungarorum-ban 7 Selmecbányai születésűnek mondja Mikovinyt. Tévedése valószínűleg onnét származik, hogy Mikoviny élete javát Selmecen töltötte, ott telepedett meg már elég fiatalon s odafűzik legnagyobb alkotásai. Nagy kortársa Bél Mátyás Abelova község ismertetésénél minden kétséget kizáróan többek között a következőket írja: „Ad celebritatem contra adtinet, quod herc in lucem editus est Samuel Mikoviny.“. De ugyanígy találjuk Korabynskynék is: „Abelova ist der Geburtsort des berühmten Matematikers Mikoviny, welcher seinem Landsleuten ein so schönes und nützliches Andenken an seinen Komitatskarten hinterlassen hat.“ Ifjúságáról sajnos keveset, mindössze annyit tudunk, hogy első tanulmányait valószínűleg Losoncon a Bulovszky Ferenc-féle privát iskolában végezte kitűnő eredménnyel, honnét a kor szokása szerint, az evangélikus egyház támogatásával rövidesen a jénai egyetemre került s már 1723-ban a szász-jénai hercegség udvari térképésze.10 * Fiatalon beutazza csaknem egész Európát s összeköttetésben áll Bél Mátyással, a 18. század nagy földrajz-írójával és tudósával, ki ezidőben a pozsonyi gimnázium igazgatója. Sokat foglalkozik a matematikával és rézmetszéssel. 1823-ból származik két rézmetszete és pedig a „Deménfalusi barlangok“ (Buchholz rajza után) és a „Natragulya sive Belladona.“ Mindkét metszete Bél Mátyás Hungáriae antiquae et novae prodromus (Norinbergae, 1723.) című munkájában jelent meg.11 Négy évvel később, 1727-ben Tata-Tóvároson találjuk Esterházy József gróf udvarában. Tatát ugyanis összes tartozékaival 1727 május 1-én vette meg galánthay és fraknói gróf Esterházy József a bécsi Krapffoktól, kiknek rövid ideig tartó (1697—1727) birtoklása nem sok áldást hozott a 18. század belviszályaiban amúgy is agyonsanyargatott és fördult Tatára. Amikor az országos közügyekbe belefáradt gróf Esterházy József — kit Rédey Miklóssal, Tata érdemes történetírójával joggal mondhatunk Tata második alapítójának — 1727-ben megjelent Tatán, csak 6) Mocsári Antal: Nemes Nógrádvármegyének históriai ismértetése. Pesten, 1826. (p. 84.). 6) Horányi Alexius: Memoria Hungarorum. Pars 11. Posonii, 1777. (p. 612.). 8) Bel Matthias: Notitia Hungáriáé. Tom. IV. (p. 18.). 9) Korabinsky, Lexikon von Ungarn 1786. (p. 1.), valamint Mocsári Antal előbb idézett művében (p. 84.): „Emlékezetre méltó, hogy ama nevezetes Mikoviny Sámuelnek, itt vala születési helye, aki Bél Mátyás, hazánk írójának közreadott munkájában a Vármegyék Abroszait (mappáit) ezen nevezetes munka mellé tsatolta s a Fels. Kamaránál földmérő is vala.“ 10) Haán Ludovico : Jena Hungarica, Gyuláé. 1858. (p. 46—47.). n) Századok. VIII. évf. (p. 161.). Térképészeti Közlöny. I. kötet. 17