Természettudományi Füzetek - A Délmagyarországi Természettudományi Társulat közlönye 38. (1914)
1914 / 1. füzet - Dr. Réthly Antal: A tengerkutatásról, különös tekintettel a Magyar Adria-Egyesület tengerkutató próbautjára
2 Dr. Réthly Antal: elmék, és lassanként megvetették alapját egy új természettudománynak, amelyik a földrajztudomány kereteiből nőtt ki, mint sok más a Föld egyéb viszonyaival vagy élettüneményeivel ma kizárólagosan foglalkozó tudomány. Azt vélnék, hogy a legjobban ismert tenger ép az, amelyik körül a műveltségnek legmagasabb fokára emelkedett népek laknak, azaz a Földközi tenger, tényleg azonban nem így áll a dolog, bár ha a tengertannak bölcsője bizonnyal itt ringott. Itt az élet nem követelte meg annyira a tenger fizikai viszonyainak beható ismeretét, mint megkövetelte a két hatalmas földrész, Amerika és Eurázia közötti Atlanti óceán. Az Atlanti óceán tudományos feltárásának történetét, — Schott munkája alapján — ha röviden vázoljuk, kitűnnek majd azok a lépcsőfokok, amelyeken az oceánográfiának végig kellett mennie, hogy a mai magaslatára emelkedjék. A XV. század végén Behaim, Kolumbus, Cabot, Vespucci, Cabral és sok más bátor utazó és felfedező Atlanti óceáni utazásain már ismertekké váltak bizonyos irányú tengeráramok és szelek szabályszerű fellépte. Amint valamiben szabályszerűséget látni, azonnal közel fekszik a gondolat azt szabályba foglalva törvényszerűnek minősíteni, így volt az óceánok eme tüneményeivel is. Nem volt előttük ismeretlen a passzát-szél állandó volta és amint jól tudjuk ez a hajózásra igen nagyjelentőségű felismerés volt. Ezeket fogták útjaik alkalmával járomba. Az iránytű használata is általánossá vált. A XVI. században már minden irányban küldenek ki utazókat, a különféle nemzetek nem annyira tudománypártoló, mint kapzsi uralkodói. A felfedezendő területek rejtelmes gazdagsága sokakat csábított és sokan remélték, hogy az út ép úgy meghozza busás kamatait, amint meghozta azt Kolumbus és mások esetében is. A sok utazáson szerzett tapasztalatokat az egyes utazók féltékenyen őrizték és Hakluyt volt az első, aki 1582-ben egybegyűjtötte a rendelkezésre álló hajónaplók és útikönyveknek a hajózás szempontjából értékes adatait és azokat egy kézikönyvben kiadta. 1595-ben megjelent van Linschoten hollandus nagy értékű munkája, aki a Hátsó-Indiába vezető utat, annak általános időjárási viszonyait, különösen az uralkodó szeleket és tengeráramlásokat írta le alaposan, a kor földrajzi tudományos irodalmának színvonalán.