Természettudományi Füzetek - A Délmagyarországi Természettudományi Társulat közlönye 38. (1914)

1914 / 1. füzet - Dr. Réthly Antal: A tengerkutatásról, különös tekintettel a Magyar Adria-Egyesület tengerkutató próbautjára

2 Dr. Réthly Antal: elmék, és lassanként megvetették alapját egy új természettudo­mánynak, amelyik a földrajztudomány kereteiből nőtt ki, mint sok más a Föld egyéb viszonyaival vagy élettüneményeivel ma kizárólagosan foglalkozó tudomány. Azt vélnék, hogy a legjobban ismert tenger ép az, amelyik körül a műveltségnek legmagasabb fokára emelkedett népek laknak, azaz a Földközi tenger, tényleg azonban nem így áll a dolog, bár ha a tengertannak bölcsője bizonnyal itt ringott. Itt az élet nem követelte meg annyira a tenger fizikai viszonyainak beható isme­retét, mint megkövetelte a két hatalmas földrész, Amerika és Eurázia közötti Atlanti óceán. Az Atlanti óceán tudományos feltá­rásának történetét, — Schott munkája alapján — ha röviden vázoljuk, kitűnnek majd azok a lépcsőfokok, amelyeken az oceáno­­gráfiának végig kellett mennie, hogy a mai magaslatára emelkedjék. A XV. század végén Behai­m, Kolumbus, Cabot, Vespucci, Cabral és sok más bátor utazó és felfedező Atlanti óceáni utazásain már ismertekké váltak bizonyos irányú tengeráramok és szelek szabályszerű fellépte. Amint valamiben szabályszerűséget látni, azonnal közel fekszik a gondolat azt szabályba foglalva törvényszerűnek minősíteni, így volt az óceánok eme tüneményei­vel is. Nem volt előttük ismeretlen a passzát-szél állandó volta és amint jól tudjuk ez a hajózásra igen nagyjelentőségű felismerés volt. Ezeket fogták útjaik alkalmával járomba. Az iránytű haszná­lata is általánossá vált. A XVI. században már minden irányban küldenek ki utazókat, a különféle nemzetek nem annyira tudomány­pártoló, mint kapzsi uralkodói. A felfedezendő területek rejtelmes gazdagsága sokakat csábított és sokan remélték, hogy az út ép úgy meghozza busás kamatait, amint meghozta azt Kolumbus és mások esetében is. A sok utazáson szerzett tapasztalatokat az egyes utazók féltékenyen őrizték és Hakluyt volt az első, aki 1582-ben egybe­­gyűjtötte a rendelkezésre álló hajónaplók és útikönyveknek a hajózás szempontjából értékes adatait és azokat egy kézikönyvben kiadta. 1595-ben megjelent van Linschoten hollandus nagy értékű munkája, aki a Hátsó-Indiába vezető utat, annak általános időjárási viszonyait, különösen az uralkodó szeleket és tengeráramlásokat írta le alaposan, a kor földrajzi tudományos irodalmának színvonalán.

Next