Természettudományi Füzetek - A Délmagyarországi Természettudományi Társulat közlönye 40. (1916)

1916 / 1-4. füzet - Lukács Béla: A Hertz- és Hallwachs-féle effektus

2 Lukács Béla természetével bír, a fizikusoknak minden figyelme egy csapásra a fény és elektromosság közötti kapcsolat közelebbi megvilá­gítására irányult. Ilyen kapcsolatot igyekezett létesíteni Tesla, aki a váltakozó áram mpkinti váltakozásának számát oly nagyra akarta szaporítani, mint amennyi a fény másodpercenkénti rezgéseinek száma, azt gondolva, hogy ily szapora váltakozás, áram vezetékét valahol megszakítva az elektromos kisülésnek okvetlenül fényenergia alakjában kell végbemennie. Teslának azonban az áramváltakozások számát csak 5 billióig sikerült szaporítani, holott a legkevesebb rezgésszámmal bíró fénysu­garaknak másodpercenkénti rezgésszáma 400 billió, így igyekeztek kapcsolatot létesíteni a mágnesség és a fény között is. Hertz pedig 1­887-ben elektromos rezgések rezonanciájára vonatkozó kísérletei közben arra jött rá, hogy bizonyos körül­mények között az elektromos szikra kisülését fénysugarak se­gítségével elő lehet mozdítani vagy megakadályozni. A kísér­leti berendezés, amelyet Hertz e jelenség igazolására használt, egy áramkörből állott, amelybe két induktort és egy közös árammegszakítót kapcsolt (1. ábra). Mindkét induktort ugyan­azon áramforrás táplálta. Az egyik induktor elektródjainak csúcsai között körülbelül 1 cm hosszú szikrát ugrasztott át, a másik induktor szekunderjének pólusait pedig szikramikrométerrel hozta vezetői összeköttetésbe, melynek golyócskáit egymástól oly távolságra állította, hogy a szikrázás közöttük csak ép, hogy még szabályosan végbement. Ha ezt a két szikrapályát egy­mással párhuzamosan nem nagy távolságra állította és a két szikrapálya közé fémből vagy üvegből készült lapot helyezett, azt vette észre, hogy a szikramikrométerben a szikrázás meg­szűnt, de azonnal újból megindult, mihelyt a lapot a két szikra­pálya közötti térből eltávolította. Evvel Hertz világosan kimu­tatta, hogy a két induktor szikrázása között kölcsönhatás áll fenn, hogy az egyik induktor szikrázása a lap eltávolítása után a másik induktort is szikrázásra bírta. A hatás természetesen reciprok természetű, mert használhatta volna a szikramikro­métert első induktor gyanánt, az előbb elsőnek nevezett induk­tort pedig második induktorként. Azt az induktort, amelynek szikrázása a másikban a szikrázás újbóli megindulását előidézte, aktív induktornak, a másikat, a mi esetünkben a szikramikro­

Next