Természettudományi Füzetek - A Délmagyarországi Természettudományi Társulat közlönye 40. (1916)
1916 / 1-4. füzet - Lukács Béla: A Hertz- és Hallwachs-féle effektus
2 Lukács Béla természetével bír, a fizikusoknak minden figyelme egy csapásra a fény és elektromosság közötti kapcsolat közelebbi megvilágítására irányult. Ilyen kapcsolatot igyekezett létesíteni Tesla, aki a váltakozó áram mpkinti váltakozásának számát oly nagyra akarta szaporítani, mint amennyi a fény másodpercenkénti rezgéseinek száma, azt gondolva, hogy ily szapora váltakozás, áram vezetékét valahol megszakítva az elektromos kisülésnek okvetlenül fényenergia alakjában kell végbemennie. Teslának azonban az áramváltakozások számát csak 5 billióig sikerült szaporítani, holott a legkevesebb rezgésszámmal bíró fénysugaraknak másodpercenkénti rezgésszáma 400 billió, így igyekeztek kapcsolatot létesíteni a mágnesség és a fény között is. Hertz pedig 1887-ben elektromos rezgések rezonanciájára vonatkozó kísérletei közben arra jött rá, hogy bizonyos körülmények között az elektromos szikra kisülését fénysugarak segítségével elő lehet mozdítani vagy megakadályozni. A kísérleti berendezés, amelyet Hertz e jelenség igazolására használt, egy áramkörből állott, amelybe két induktort és egy közös árammegszakítót kapcsolt (1. ábra). Mindkét induktort ugyanazon áramforrás táplálta. Az egyik induktor elektródjainak csúcsai között körülbelül 1 cm hosszú szikrát ugrasztott át, a másik induktor szekunderjének pólusait pedig szikramikrométerrel hozta vezetői összeköttetésbe, melynek golyócskáit egymástól oly távolságra állította, hogy a szikrázás közöttük csak ép, hogy még szabályosan végbement. Ha ezt a két szikrapályát egymással párhuzamosan nem nagy távolságra állította és a két szikrapálya közé fémből vagy üvegből készült lapot helyezett, azt vette észre, hogy a szikramikrométerben a szikrázás megszűnt, de azonnal újból megindult, mihelyt a lapot a két szikrapálya közötti térből eltávolította. Evvel Hertz világosan kimutatta, hogy a két induktor szikrázása között kölcsönhatás áll fenn, hogy az egyik induktor szikrázása a lap eltávolítása után a másik induktort is szikrázásra bírta. A hatás természetesen reciprok természetű, mert használhatta volna a szikramikrométert első induktor gyanánt, az előbb elsőnek nevezett induktort pedig második induktorként. Azt az induktort, amelynek szikrázása a másikban a szikrázás újbóli megindulását előidézte, aktív induktornak, a másikat, a mi esetünkben a szikramikro