Természettudomány. A Magyar Természettudományi Társulat közlönye 2. (1947)

1947 / 10. szám - Simonyi Károly: Az emberi szem mint mérőműszer

290 SIMON­YI KÁROLY Az érzetről, mint kvantitásról még ez utóbbi esetben sem lehet beszélni. Ezzel szemben minden érzethez lehet egy-egy számértéket hozzáren­delni, ami az érzetet a fizika világában karakterizálja, így a különböző színekhez a rezgésszámot, a különböző intenzitásérzethez pedig a kisu­gárzott fényenergiát, természetesen átszámítva a színképelosztástól és az emberi szem érzékenységi görbéjétől függő tényezőnek, tehát egy műszerállandónak megfelelően. Szemünket olyan módon igyekszünk műszerré kalibrálni, hogy különböző, fizikailag jól definiált hatásoknak tesszük ki, és az érzet minő­ségét és a fizikai adatok alapján hozzátartozó számot megjegyezzük. Vájjon szemünk így, emlékezésünkkel mint hitelesítési táblázattal ellátva, megérdemli-e a műszer nevet? Könnyen belátjuk, hogy ilyen módon meglehetősen különös műszerünk lesz. Még a legnagyobb gya­korlat útján is az in­torzításra vagy színre nem fogunk tudni pontosan emlékezni, tehát nem fogjuk tudni pontosan megmondani, melyik szám­­érték tartozik a mérendő mennyiséghez. Ellenben a mérendő mennyi­ségnek igen kicsiny változását észlelni tudjuk. Műszerünk tehát nagyon érzékeny. Olyan műszerhez hasonlíthatnánk, amelynek mutatója minden kis rezdülését észlelni tudjuk, de alatta a skála csak nagyon homályosan látható. Eredetileg abból indultunk ki, hogy minden érzethez egy-egy számérték rendelhető. Ez teljes szigorúsággal azonban nem igaz. Tud­juk az idevonatkozó kísérletekből, hogy milyen sok tényezőtől függ egy-egy érzet minősége, így pl. az intenzitásérzet nemcsak a fényforrás teljesítményétől, hanem annak színétől, nagyságától, a szem akkom­­modációs állapotától és még sok egyéb, többé-kevésbbé ellenőrizhető tényezőtől is függ. Ezeket a fizikai körülményeket természetesen igyekszünk minden mérésnél állandónak tartani, és akkor egyre több reményünk lehet arra, hogy így azonos körülményeket teremtve az érzetet egyértelműen számmal jellemezhetjük. Elvi szempontból az a súlyos ellenvetés merül­het fel, hogy az érzet és annak számmá való kiértékelése pszichikai tényezőn, az emlékezésen keresztül történik. E tényező számára pedig azonos körülményeket létrehozni elvileg lehetetlen, és így ez a tényező bizonytalanságot hoz a mérésbe. Ez azonban olyan kicsiny lehet, hogy a gyakorlatban elhanyagolható, mire igen jó példa a zenészfülnek mint frekvenciamérő-műszernek nagy pontossága a legkülönbözőbb körül­mények között. Lássuk mármost, hogy szemünk milyen mennyiségek mérésére alkalmas. Amikor színes, térbeli tárgyat szemlélünk, akkor szemünk helyzet­­koordináta-, hullámhossz- és fényerősségmérést végez Vegyük ezeket sorban. Szemünk poláris koordinátákkal dolgozik, szöget, és mint sztereo­­szkóp, távolságot mér. A szemnek mint sztereoszkópnak bázis­távolsága kicsi, ezért csak igen kis távolságok mérésére alkalmas. Még ha csak

Next