A Trencsén megyei Természettudományi Egylet évkönyve 4. (1881)

Gúta József: Archimedes elve

A csepfolyó halmazállapotú testek szintén ellenálla­nak oly erőknek, melyek térfogatukat megváltoztatni akarják és ebben a szilárd halmazállapotú testekkel meg­egyeznek. Az, a­mi a csepfolyó halmazállapotot a szilárd halmazállapottól lényegesen megkülömbözteti, azon tulaj­donság, hogy a csepfolyó testek nem fejtenek ki erőt oly befolyások ellenében, melyek alakjukat megváltoztatni akarják, vagyis a csepfolyó testek azon alakot öltik fel, melyet a rájuk ható erő nekik ad. Tulajdonképen egész szigorúsággal ez sem áll, mert a csepfolyó testekben is működnek erek, melyek bizonyos körülmények közt az alakváltoztatást nem engedik meg. A csepfolyó halmaz­­állapot meghatározásánál mondtuk, hogy a csepfolyó tes­teket nyílt edényekbe lehet eltenni, és hogy azok az edény falaihoz simulnak. Mihelyt t. i. a csepfolyó test egyes részecsei közt nem működnek oly erők, melyek az alakváltozásnak ellenszegülnek, akkor a szabad felü­letnek mindig vízszintesnek kell lenni. Tegyük fel, hogy valamely folyadék felülete lejtő­ alakkal bír (1 ábra), úgy abból pl. a­­ részecskét tekintetbe véve, arra merőlege­sen lefelé a nehézségi erő hat (az), melyet két egymásra me­rőlegesen álló összetevőre (ax és ay) bonthatjuk és látni fog­juk, hogy a folyadék-részecske ezen lejtőn, ay erővel lefelé mozog Ez történik b, c, d . . . . részecskével is, és végre nyugvás csak akkor fog beállani, ha a részek többé el nem tolódhatnak, vagyis ha a felület vízszintes, ekkor a ható­erő a felületre merőleges (N­- ábra), és így nincs erő, mely az egyes rész eltolódását okozná a folyadék felület irányában. A folyadékoknak e tulajdonsága oda vezet, hogy a folyadékok felületének észlelete által a víz­szintes irányt meghatározhassuk Ily vízszintes sík meg­határozására könnyen használhatjuk a folyadékok azon tulajdonságát, hogy azok felülete mindig vízszintes; ez vagy úgy történik, hogy közlekedő csöveket, vagy az úgynevezett vízszimezőt veszünk segítségül.

Next