A Trencsén megyei Természettudományi Egylet évkönyve 4. (1881)
Gúta József: Archimedes elve
A csepfolyó halmazállapotú testek szintén ellenállanak oly erőknek, melyek térfogatukat megváltoztatni akarják és ebben a szilárd halmazállapotú testekkel megegyeznek. Az, ami a csepfolyó halmazállapotot a szilárd halmazállapottól lényegesen megkülömbözteti, azon tulajdonság, hogy a csepfolyó testek nem fejtenek ki erőt oly befolyások ellenében, melyek alakjukat megváltoztatni akarják, vagyis a csepfolyó testek azon alakot öltik fel, melyet a rájuk ható erő nekik ad. Tulajdonképen egész szigorúsággal ez sem áll, mert a csepfolyó testekben is működnek erek, melyek bizonyos körülmények közt az alakváltoztatást nem engedik meg. A csepfolyó halmazállapot meghatározásánál mondtuk, hogy a csepfolyó testeket nyílt edényekbe lehet eltenni, és hogy azok az edény falaihoz simulnak. Mihelyt t. i. a csepfolyó test egyes részecsei közt nem működnek oly erők, melyek az alakváltozásnak ellenszegülnek, akkor a szabad felületnek mindig vízszintesnek kell lenni. Tegyük fel, hogy valamely folyadék felülete lejtő alakkal bír (1 ábra), úgy abból pl. a részecskét tekintetbe véve, arra merőlegesen lefelé a nehézségi erő hat (az), melyet két egymásra merőlegesen álló összetevőre (ax és ay) bonthatjuk és látni fogjuk, hogy a folyadék-részecske ezen lejtőn, ay erővel lefelé mozog Ez történik b, c, d . . . . részecskével is, és végre nyugvás csak akkor fog beállani, ha a részek többé el nem tolódhatnak, vagyis ha a felület vízszintes, ekkor a hatóerő a felületre merőleges (N- ábra), és így nincs erő, mely az egyes rész eltolódását okozná a folyadék felület irányában. A folyadékoknak e tulajdonsága oda vezet, hogy a folyadékok felületének észlelete által a vízszintes irányt meghatározhassuk Ily vízszintes sík meghatározására könnyen használhatjuk a folyadékok azon tulajdonságát, hogy azok felülete mindig vízszintes; ez vagy úgy történik, hogy közlekedő csöveket, vagy az úgynevezett vízszimezőt veszünk segítségül.