A Trencsén megyei Természettudományi Egylet évkönyve 5. (1882)

Gúta József: Volta oszlopa

lönböző két fém érintkezésénél föllép. Ezt igazolandó Volta több kísérletet tett. Lássuk miben állott Volta kísérletének lényege. E célra az ismert Thomson-féle electrometert fogjuk használni. A Thomsonféle electrometer quadrans-párja egyikével egy vörös­réz-lemezt, jóvezető összeköttetésbe hozunk, e lemezre egy hasonló nagyságú és alakú cink-lemezt helyezünk úgy, hogy azok az egyik oldal egész felületén benső érintkezésben legyenek; ha e lemezeket egymástól elválasztjuk, az electro­meter mutatója ki fog téríttetni s a kitérés iránya mutatni fogja, hogy a quadrans-párral összeköttetésben álló rézlemez negatív electricus, a cink pedig positiv electricus. Már most az a kérdés támad, hogy mit tettünk tulajdonképen a kí­sérletben és mily következtetéseket vonhatunk le belőle? Két különnemű — és ez lényeges körülmény — fémet hoztunk egymással vezető összeköttetésbe úgy, hogy ezek egymással lehető nagy felületen érintkeztek; ezen érint­kezésnek kifolyása volt az, hogy az electrikus folyadékok ily módon eloszoltak és pedig úgy, hogy a fent elhelyezett rézlemezben negatív, az alul levő cink-lemezben meg a po­sitív folyadékok gyűltek össze (I. ábra), melyek a lemezek elszállításánál szabad állapotba jöttek. Ha az elszakítást úgy tudnók eszközölni, hogy az az egész felületen pillanatnyilag történnék, akkor a két lemezben elvált összes folyadék­­mennyiség az elszakítás után szabaddá lenne, de mivel a felület némely része később szállíttatott el egym­ástól, így bizonyos kiegyenlítődés jöhetett létre. A­mi az­­ electricus folyadékok elválasztásának okát illeti, úgy az a heterogén vezetők érintkezésében keresendő. Fel kell tenni, hogy ott, a­hol az idegen elemek érintkez­nek, bizonyos erő van, mely a pozitív és negatív fonadékok elválasztását eszközli. Azonban nem csupán ott, a­hol egy vezető egy szigetelővel érintkezik, hanem ott is, a­hol egy vezető egy más vezetővel érintkezik, szintén bizonyos vissza­

Next