Turán. A Turáni Társaság folyóirata 5. (1922)

1922 / 3-4. szám - Pekár Gyula: Petőfi

Petőfi, írta: Pekár Gyula, a Petőfi Társaság elnöke. Zúgnak a Petőfi esztendő harangjai, egy nemzet áll mellettük talpig gyászban és ünnepel, ünnepli a legnagyobb magyar költ­­őt, aki most száz éve a szilveszteri éjféli percben nekünk meg­­adatott, a mi turáni dicsőségünkre megszületett. Most száz éve... s a magyar ég poéta-üstököse halhatatlansága pályáján egy szá­­zad múltán,­im’ visszatér s elhaladva a magyar föld felett, lángr­esze ébresztő sugarával nemzetére ismét ráragyog. Porban e nemzet, ám a viharban élt Petőfit vonzza vihareleme s épp azért születik ő újjá e mai világviharban, hogy hitet, erőt adjon a bánatos magyar léleknek. A segesvári csata nagy Eltűntje hazatér, de vájjon honnan, mely sírból támad fel? Hisz nincs tudott, jellel ékes sírja neki. Mint a kelták legendás Arthus királya, ő, a magyar költőkirály is eltűnt, el ifjan, csatavihar­­ban, abban az örökké rejtelmes pillanatban, midőn, ahogy előre megálmodta volt, elnyelte őt az »a vitézi zörej, a trombita hangja, az ágyudörej«, midőn, most 73 éve, ott a fejéregyházi úton elesett, karddal kezében, a hazáért, a szabadságért, é­s testén át fújó paripák száguldtak tova, őt összetiporva . . . Nincs sírja, de tán Isten akarata ez is, a magyarok Istene akarja, hogy déltől északig, kelettől nyugatig minden szélgörgette magyar rög Petőfit magáénak vallhassa, hogy véges,végig ezer futamatnyi földeken az egész magyar hon a Petőfi sírja legyen, hogy a vész percében bárhova boruljunk is le hivő és hívó lélekkel, e honi föld minden porszeméből Petőfi támadjon fel, így támad ő fel most a magyar földből , ám nemcsak nekünk, hanem az egész művelt emberiségnek. Hisz Petőfi Sándor a maga 26 esz­­tendejével nemcsak a mi büszkeségünk, hanem a világirodalom csodája is. Az­ szinte megmagyarázhatatlan csoda; olyan, mint a másik nemben s más dimensiókban Jeanne d’Arc is magyar Turin. rO — MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA­I KÖNYVTÁRA ifi-IV.

Next