Turán. Magyar néprokonsági szemle 22. (1939)
1939 / 4-5. szám - Művészet
zsúfolt budapesti társadalmi elfoglaltságuk okozta fáradtság. Volt nem egy dal, amelyet más finn énekkaroktól, más alkalmakkor sikerültebb előadásban hallottunk. Szilárd a hitünk, hogy pihentebb állapotban még jobban fokozhatták volna sikerüket, amely így is szép volt. A közönség kedves est emlékeivel távozott. Másnap, április 23-án Debrecen város, a debreceni egyetem és a városi dalárda vendégeiként az ottani Arany Bika-szállóban ismételték meg hangversenyüket. Budapesti tartózkodásuk idején a finn követség estélyén is szerepeltek. Dalaikat a rádió közvetítette. Kormányzó Urunk Őröméltósága is fogadta a nála tisztelgő finn dalosokat, akik részt vettek Axeli Gallén-Kallela budapesti emléktáblájának leleplezésén is. Hangversenyeik jövedelmét a finn dalosok nemeslelkűen a magyar a magyarért mozgalom javára ajánlották fel. Finn szokás szerint, énekelt dalaik finn szövegét és magyar fordítását ismertető füzetben kinyomtatták s a közönség rendelkezésére bocsátották. Kénytelenek vagyunk ez alkalommal kitérni egy olyan kérdésre, amely körülményesebb megfontolást igényel: a fordítás kérdésére. A dalok magyar szövegét olvasgatva, s Összehasonlítva az eredetivel, önkéntelenül állapítható meg, de nagy költő Vihar Béla! Fordításainak minden íze és porcikája olyan, mintha a finn eredetit olvasnók. Bán Aladár, Faragó József műgonddal fordítanak, bár akad egy-két részlet, amelynek értelmezésével nem mindenben értünk egyet. Miklós József lendületesen fordít, s ami a fő, természetes könnyedséggel fűzi egybe a sorokat. A finn andalgó azonban nála sokszor székely csürdöngölő lesz. Borzalmasak azonban egykori kedves és tehetséges tanítványunk, Kulai Sándor ,,műfordításai“. Kulai lehet ügyes sporttudósító, de más a rögzítőóra kezelése és más az esztétika műszerének, a stílusnak forgatása. Kérve kérjük Kulait, hagyja abba a versfordítást. A magyar irodalom minden vonatkozásban magasabb fokon áll, mintsem hogy ,,balambériád“jainak tartós sikerére számíthasson. Aggodalmunk annál indokoltabb, mert értesülésünk szerint, bizonyos tényezők Kulait több mű finnre meg magyarra való fordításával bízták meg. Nos, a finn-magyar irodalmi kapcsolatok fejlesztése nem lehet sem családi hitbizomány, sem karitatív ténykedés. A fordítás művészet, melynek alapszabálya: jót s jól! Elég volt a fércmunkákból. Inkább semmit, mint dilettáns kezdetlegességeket. Ezt a véleményünket egyszer illetékes tényezők előtt, éppen Finnországban is kifejtettük. Nem árt megszívlelni tanulságait se nálunk délen, se ott fenn északon. Lea Isotalo zongorahangversenye. A Zeneművészti Főiskola nagytermében május 12-én rokonszenves, fiatal finn zongoraművésznő mutatta meg tudását a magyar közönségnek. Bach—Busoni „Chaconne“jával kezdte, majd Chopin-sorozat, Schumann-tanulmányok, Debussy és Palmgren szerzemények után Liszt XI. rapszódiájával fejezte be a tikkasztó hőség ellenére is szép számmal egybegyűlt hallgatóság előtt műsorát. Lea Isotalo művészete még nem érte el végleges kialakultságát, de ezzel szemben nagy erénye fejlődésre képes fiatalsága. Reméljük, hogy legközelebbi látogatása alkalmával érettebb, fejlettebb művészetével az ideinél is nagyobb sikert ér majd el. Visszavárjuk ezt a tehetséges finn művésznőt. A Magyar-Nippon Társaság gordonkahangversenye. An Ekitai, a tokiói Teikoku zeneakadémia volt tanára május 17-én este a Nemzet