Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 2. (1901)

1901 / 5. szám - K. J.: A mozgófényképekről

120 sorozatok portómentes szétküldése erős és belül nemezzel kibélelt fadobozokban történik, me­lyeknek fedője, hasonlóan a mi fából készült gyufadobozainkhoz, ki és be csúsztatható. A fedő egyik oldalára állandóan a párisi tanszer­­múzeum nyomtatott czíme van ragasztva, a másik oldaláról esetről-esetre ráírják annak a felolvasónak czímét, kihez a dobozt küldik. A visszaküldés a kölcsönvevő felolvasónak semmi írásos munkájába vagy fáradságába nem kerül, mert a visszaszármaztatandó doboz fedelét most már úgy csúsztatja be, hogy a tanszer-múzeum párisi czíme kerüljön kifelé. Egyébként a be­rendezés és administrativ sok oly részletet mutat, mely egyik másik tekintetben gyakorlati előnyökkel bír, de ezekre jelen esetben nem terjeszkedhetem ki. Ha már most arról volna szó, miként léte­síthetnénk mi is egy az itt említetthez hasonló intézményt, akár a tanszer­múzeum keretén belül, akár pedig más hazai intézményünkkel kapcsolatban, vagy akár önállóan is, úgy első­sorban értékesíteni kellene azt, a­mit hasonló irányban, hasonló c­élzattal már is alkottunk, támaszkodni kellene arra, a­mink már van, és létesítendő központnak, a Vetítő Képeket Köl­csönző Központnak kombinatióba vételénél az «Uránia Magyar Tudományos Egyesület» tá­mogatását kellene kikérnünk és biztosítanunk. Az a kérdés, hogy az Uránia vezetői, mun­kájuk és működésük körébe ezt az új intéz­ményt is bevonni hajlandók-e, vagy az Uránia Egyesület a maga kebelében külön alosztályt alakít, mely ezt az ő tulajdonképeni czéljával ugyan rokon és azonos, de részleteiben bo­nyodalmasabb munkakört az Uránia elnökségé­nek irányítása és felügyelete alatt végzi-e, oly részletkérdés, melynek megoldására majd meg­találják a helyes utat. Ha a Vetítő Képeket Kölcsönző Központ nemcsak földrajzi vagy történeti képekre ren­dezkedik majd be, hanem, — mint azt Franczia­­országban látjuk — egyúttal az ipar és gazdaság körébe vágó ismeretterjesztő képek felvételét is szorgalmazza, remélhető az is, hogy a föld­­mívelésü­gyi és kereskedelemügyi minisztériumok költségvetésében is számíthatna némi anyagi vagy erkölcsi támogatásra. Mert nemcsak a létesítendő intézmény, hanem az ország egé­szének érdekében áll, hogy a gyűjtemény ne­­csak­ szorosan véve iskolai czélok kielégítését tartsa szem előtt, hanem körébe vonja a nagy­közönségnek és a nép­nek igényeit is. Mik azok az igények, melyeknek kielégítését nemcsak iskolai, hanem még országos érdekek is javasolhatják, arra részben ráutalnak franczia mintáink, részben megtaláljuk magunk is, ha az illető szakkörökkel érintkezésbe lépünk. Ezeknek bővebb fejtegetésébe nem bocsátkoz­hatom, c­élom csak az lehet, hogy e kérdés látható tanulmányozására, gyakorlati keresztül­vitelére és az említett központ, vagy központok életbeléptetésére és szervezésére az illetékes körök figyelmét felhívjam. Matskássy József: A mozgófényképekről.M­ostanában készültek el az első magyar mozgófényképek az Uránia Színház photographiai műhelyében, és ebből az alkalomból el kell azokról egyet mást mon­danunk­­. olvasóinknak. Mi is az a mozgó­fénykép ? A mozgófénykép a mozgás fényképe, elénk állítja a mozgó, eleven életet , illetőleg annak a látszatát kelti. Hogy mi a jelentősége annak, ha mi élettelen, merev képek helyett magunk előtt látjuk az elmúlt események lefo­lyását az élet teljes elevenségében, azt mindenki átérzi; de érdekes és tanulságos az is, hogy miképen lehet ezt elérni. Sokan ismerik a ma már gyermekjátékká lett­­madarászat, amelyet tudományosan thau­­matropnak neveznek s 1827-ben dr. Paris talált fel; ez egy kemény papírdarab, melynek egyik oldalára kalitka, a másikra madár van festve s ha azt zsinegre erősítve gyorsan forgatjuk, a madarat a kalitkában látjuk. Ebből a felfede­zésből fejlődött ki manapra a mozgó fénykép; a magyarázata a kettőnek ugyanaz és szemünk, látásunk, sőt mondhatjuk érzékeink tökéletlen­ségén alapul. Tökéletes érző szerv az lenne, a­mely a külső hatást híven követné, vagyis az érzés azonnal fellépne teljes erővel az inger keletkezésekor és megszűnne azzal együtt. Szemünk messze van attól, hogy ezeknek a követelményeknek megfeleljen, mert bebizonyí­tott dolog, hogy attól a pillanattól kezdve, a­mikor a fény a szemünkre hatni kezd, mi csak több­kevesebb idő múlva látjuk azt teljes fényében és még látjuk egy ideig akkor is, mikor már a fény hatni megszűnt. Ha egy ideget pillanatnyi villamos ütéssel ingerlünk, kis idő telik el (körülbelül Ven m­á­­sodpercz), a­míg az arra a összehúzódás által reagál, de hosszabb idő telik el (körülbelül 16 mp.), míg a hatás ismét megszűnik, így van ez szemünkkel is. Ha egy pillanatra erős lámpába vagy a napba nézünk s azután hirtelen behunyjuk szemünket, vagy sötét alapra tekintünk, még egy jó ideig látjuk a lámpa lángjának világos képét, mely csak lassan haloványodik el s e közben szik­ét is változtatja. Ez az úgynevezett utóhatás annál hosszabb ideig tart, minél erősebb volt a fény s minél kevésbbé fáradt a szem. Szemünknek ez a renyhesége magyarázza azt, hogy nem veszszük észre az igen gyorsan mozgó tárgyakat, pl. — az ágyúgolyót —, mert nem elegendő ideig hat szemünkre az azokból kiinduló fény. így például egy küllős kerék for­gatásánál eleinte látjuk a küllőket is, de ha a sebesség fokozódik, azok eltűnnek s csak a kerékagyát és peremét látjuk, a melynek fénye folyvást hat szemünkre. Ezért nem veszszük észre az igen gyors, ügyes mozdulatokat sem s azokat szemfényvesztőknek nevezzük, a­mit ügyes bűvészek fel is használnak csalódások keltésére. A testek gyors mozgását tehát mi tulajdonképen nem folytonosan látjuk, csak egymásután bizonyos szakaszokban, a­melyek­ben a mozgás elég lassú, hogy azt észre tudjuk . Mint ezt például Olaszországnál látjuk, mely csak földrajzi vetítő képekről gondoskodik.

Next