Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 5. (1904)

1904 / 3. szám - Dr. Almássy György: A közép-ázsiai vasuton

103 rejlik oka annak, hogy az emberi elme mind a mai napig nem tudott belül maradni azokon a korlátokon, a­melyeket a kritikai philosophia kijelölt számára, a­mely korlátok közé zárt terü­letet az emberi elme és megismerés jogos tulaj­donának és háborítatlan birtokának nyilvánított. Kant philosophiája örök rendszer. Örök rend­szer azért, mert minden következő idők philo­­sophiájának ki kell állania a Kanti kritikát. A­mely rendszer kiállja a Kant kritikáját, az joggal vállalkozhatnék az emberi gondolkozás előbbre­­vitelére. Vájjon van-e eddigelé ilyen rendszer? Azt hiszem, kérdésemre könnyű megfelelni. A Kant utáni philosophia aligha megértette teljesen Kantot. Valaminthogy a legújabb kor alakulásai is aligha megértették azt a szellemet, a­mely a franczia forradalomban nyilatkozott meg. A jö­vendő idők társadalmának építőmesterei még sokszor vissza fognak térni a nagy franczia forradalom gondolatvilágához, hogy a jövő ala­kulásaihoz innen merítsék a lelkesítő és teremtő eszméket. Ugyanezt állíthatjuk Kant philosophiájá­­nak a jövő gondolkozásához való viszonyáról is, de még azt is hozzá kell tennünk állításunkhoz, hogy tényleg minden idő gondolkozásának vissza kell térnie Kanthoz, a Kant philosophiájában feladott kérdésekre így vagy úgy meg kell felel­nie, különben letér a haladás útjáról. A kritikai philosophia az emberi elme meg­ismerő erejének bírálatára vállalkozott. Vájjon megoldotta-e Kant teljesen ezt a kérdést, vagy sem, erről lehet vitatkozni, annyi azonban bizo­nyos, hogy e kritikai munkát ezután minden komoly philosophiának tekintetbe kell vennie, vagy pedig magának kell a kritikát elvégeznie. Hogy mennyire igaz állításom, eléggé bizo­nyítja az a történelmi tény, hogy a Kant utáni kritikában philosophia költészetéből kiábrándult philosophiai gondolkozás vagy lemond végle­gesen a tulajdonképeni philosophiai problémák megfejtéséről s vizsgálataival az úgynevezett positiv tények világára szorítkozik (Comte Ágos­ton positivismusa, Spencer Herbert synthetikus philosophiája), vagy pedig visszatér Kanthoz, hogy tőle kölcsönözze nagy feladatához az erőt és a lelkesítő igazságokat. Széltében hallszik a gondolkozásnak, talán a tévútra került gondol­kozásnak csatakiáltása: térjünk vissza Kanthoz! Ezért állítottam s állíthattam joggal, hogy Kant rendszere örök rendszer. Kantnak nemcsak históriai jelentősége van — és soha sem lesz csak históriai jelentősége. Kant magát a kritikai problémát jelenti. S a problémáknak az a ter­mészetük, hogy ha egyszer megláttuk azokat, soha sem téveszthetjük szem elől. Lehetséges, hogy az igazság az a végtelenben levő pont, a­melyhez közeledhetünk ugyan, de soha el nem érhetjük. S talán egyedül a problé­mák felismerése és megértése biztosít arról, hogy az igazság felé vezető helyes úton járunk. Talán beteljesedett Lessing kívánsága: a kész igazságot Isten magának tartotta meg, nekünk csak az igazság kutatását juttatta osztályrészül. Kant az igazság kutatásából oly bőségesen ki­vette a maga részét, mint talán senki más elődei és utódai közül. Dr. Bárány Gerő: A közép-ázsiai vasúton. Mutatvány dr. Almássy György „ Vándorutam Ázsia szivébe“ czímű munkájából, melyet a kir. m. Termtud. Társulat adott ki.K­rasnowodsk, a transkaspi vasutak mai kiindulási állomása, egyike Oroszország legrégibb transkaspi birtokainak. A vasút korábbi kiinduló állomását, Usun-Adát, elhagyták, mert kikötője, a Mih­ailov-öböl, las­­san kint egészen elhomokosodott. Krasnowod­­skot Nagy Péter czár parancsára, a Bekovics cserkesz fejedelem vezetésével Chiva és Buchara ellen indított expeditio alapította már 1716-ban. A legújabb időkig egészen jelentéktelen, teljesen isolált erőd volt, a­mely a Kaspi-tengeren való hajózás védelmére és a keleti khánságok ellen indított operatiók kiinduló pontjául szolgált. Csak 1878-ban, a­mikor komolyan megkezdték a tekke-türkmenek leigázását, tett szert Kras­nowodsk nagyobb jelentőségre, mint a hadi­­műveletek kiinduló pontja, s ezért megnagyí­tották az erődítményeket, a­melyeket még ma is kaszárnyákul használnak. A tekke-háború szerencsés befejezése után elhatározták, hogy a Skobelev tábornoktól tisz­tán hadi szempontból, a Mih­ailov-öböltől egész Kisil-Arvatig épített vasutat tovább fogják vezetni. A­mint azután Annenkov tábornok erélyes veze­tésével 1883-ban újra kezdték az építést s a rendkívüli térszínbeli nehézségek daczára is meg­lepően rövid idő alatt,­ úgyszólván egész Tur­­kestán szívéig hatoltak, azonnal belátták, hogy az eredetileg kiindulópontol választott Usun-Ada nem felel meg azoknak a követelményeknek, a­melyeket a természetszerűleg gyorsan kereske­delmi úttá fejlődő vonal tengerparti végződé­sétől várunk. Habár Usun-Ada kikötője a tágas öbölben elég védett helyen van is, az öböl nagyon szikár s előrelátható volt, hogy a sivatag északkeletről előrenyomuló homokbuczkái csak­hamar teljesen be fogják temetni. 1896-ban tehát elhagyták ezt a kikötőt s Krasnowodsk (vörös­víz) lett a kiinduló állomás. Ettől az időponttól kezdődik a városka igazi réte s jelenleg, ámbár tulajdonképpen kétségbe­esett helyzetben van, mégis virágzó és gazdag jövő vár reá. Meredek, vöröses-szürke sziklafallal kerített széles völgykatlan kerületén lépcsősen emel­kednek a város lapostetejű, élénk fehér, zöld vagy kék színűre mázolt házacskái. A város köze­pén emelkedik az egyetlen monumentális épület, a faragott homokkőből, ízléses persa stílusban épült pályaudvar, a­mely kupoláival, hatalmas mór ablakíveivel és kétszínben csíkozott falaival uralja az egész helységet. Dél felé hosszú sor kietlen, fekete vagy vörös­barna sziklazátony rúg ki a tengerre, a­mely az ő­ ­ 1885-ben Askhabádig 520 werstet, 1886-ban Mér­vig és az Amu-darjáig 1070 werstet, 1898-ban Mérvtől Kuskig 142 werstet, 1888-ban Samarkandig 1415 wer­stet építettek. 1895-ben folytatták a samarkandi vonalat s 1899-ben megnyitották a ferganait Andidsan vég­állomással (307 werst), 1898-ban pedig a taskenti vonalat (332 werszt). Az egész közép-ázsiai vasúthálózat hossza jelenleg 2196 werst, vagyis 2518 km.

Next