Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 5. (1904)
1904 / 3. szám - Dr. Almássy György: A közép-ázsiai vasuton
smaragdzöld, kristálytiszta hullámaival gyönyörű előtérül szolgál a különös, de festői tájképnek. A medenczeszerű mélyedést, amelyben a város elterül, pusztán, kopáran veszik körül a Nagy-Balkhan sziklafalai. Egyetlen fa vagy bokor, de sőt egyetlen fűszál sem díszíti ezt az igazi sivatagi hegységet s vigasztalan kopárságban terülnek el előttünk a vörösbarna sziklák, a fényes feketére pörkölt sziklazátonyok s a vakítóan fehér vagy fakósárga parti homokbuczkák; mindez pedig igazi sivatagi képpé egyesül. A Kaspi-tó itt is sekély, habár a partok sziklásak is, úgy, hogy a hajók kénytelenek hosszú fahidak mellé kikötni. A ,,Közép-ázsiai vasutak“ — így nevezik ma hivatalosan a hajdani katonai vasútvonalat — forgalma igen nagy s ezért a gőzhajó-kikötő körül élénk, tarka élet fejlődött, a melyet mi idegenek természetesen különös érdeklődéssel szemléltünk. Katonatisztek és hivatalnokok, többen feleségükkel, siettek a hajóhoz, részben, hogy ismerősökre akadjanak, részben pedig, hogy a hajó kitűnő konyháját élvezzék, mert Krasnowodskban európaias vendéglő nincs, s a jégbehűtött sör ezeken a napégette tájakon olyan élvezet, amelyet csakis a gőzhajókon lehet megkapni. Mindenféle fajú benszülött, hosszúnyakú perzsák ibolyás-vörös színűre festett szakálla, aztán valóban félelmes, gonoszképű örmények, nagy turbános bucharioták és szártok messziről, az ország belsejéből; vad, bozontos sipkájú türkmének, magastermetű tatárok, meg egész sereg toprongyos, vadtekintetű teherhordó tolong a mólón és a hajó körül, hogy szállítmányokat vegyenek át, vagy megérkezett ismerősöket fogadjanak, vagy helyet biztosítsanak a visszautazásra, vagy pedig, hogy a hozott árút kirakni segítsenek. Különösen érdekesek a hamalok, mert ezek valóban mesés dolgokra képesek. Mezítláb, leírhatatlan rongyokba burkolva, kopaszra borotvált fejükön kis tojásdad sipkával s az ismeretes, bőrrel kipárnázott hordozó-vánkoskával a vállukon, tódultak a hajóra. A hajó fedélzeti nyílásának feltárása után erős tölgyfalépcsőt eresztettek le a hajóüregbe, amelyen úgyszólván az egész árút emberi erő segítségével rakták ki. A munkához három csoportban láttak hozzá: az egyik csoport senn a hajóban rendezi a nehéz csomagokat és ládákat s felsegíti a másik csoport embereinek a vállára. Ezek azután csak a lépcsőn viszik fel a holmit, ahol a harmadik csoportbeli társak már készen várják, hogy az árut tovább szállítsák a mólón. A hajó gőzdaruját csak a legritkább esetekben, különösen nehéz szállítmányok kiemelésére használják. A többi közt volt a hajón czukorszállítmány is, amely 20—24 pados, tehát majdnem 400 kilogrammos hordókba volt pakolva. Ezt a rettentő terhet senn a hajókamrában egyetlenegy embernek a vállára tették, aki azzal négykézláb mászott fel a lépcsőn, odafenn lassan felemelkedett, aztán sajátságos lökéssel átlódította lehajlott és szétterpesztett lábakkal váró társának a hordozópárnájára. Ez az utóbbi, bár mindig megrogyott egy kissé a teher alatt, kissé ide s tova ingott, de aztán tapogatózó, ingó léptekkel egyedül és minden segítség nélkül nyugodtan indult meg kifelé a mintegy száz lépésnyi távolban levő raktárakhoz. Nálunk ilyen nagy súlyú dolgokba legalább is tíz ember kapaszkodnék, volna vele lárma, kiabálás, spectaculum, azután rángatnák, tépnék, dobálnák a holmit, az árúnak nagy javára, amint abban, sajnos, minden európai pályaudvaron naponként gyönyörködhetünk. Itt a vad Ázsia küszöbén, ezek a kisilkasok olyan pontosan és olyan óvatos elővigyázattal végzik ezt a nehéz munkát, mintha minden csomagban csupa tojás volna; minden mozdulatuk, minden kézfogásuk czélszerű és szükséges; nem kiabálnak, nem lármáznak, csak néha hallatszik egyegy „arrah !“-kiáltás, ha a nehéz teherrel megrakodott, mezítelen lábával halkan járó teherhordó valami bámészkodó sétálóba ütközik. 1. A Nagy-Balkhan végződése Krasnovodsk mellett.