Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 5. (1904)

1904 / 3. szám - Dr. Almássy György: A közép-ázsiai vasuton

volna elevenebb a forgalom, mint a­mit tapasz­taltunk. Néhány útitárs segítségével, a­kiket még a hajón ismertünk meg, lefoglaltunk egy kupét s azonkívül megismerkedtünk még az orosz vasutaknak két gyakorlati dolgával, a­minek tekintettel az utasok nagy számára, igazán örülhettünk. Az egyik intézkedés az, hogy minden utasnak joga van éjjelre hálóhelyet követelni, minélfogva éjjeli útra egy kupéba négynél több utast nem szabad elhelyezni. Az utas így a tengeri hajókon levő hálóhelyekhez hasonló, leeresztett ágyon kényelmesen töltheti az éjszakát. A másik intéz­kedés az, hogy a kocsiba annyi podgyászt szabad bevinni, a­mennyi csak tetszik, hacsak az utasok­nak ez nincsen terhekre. A kalauzok segítenek a nagymennyiségű csomagot lehetőleg ügyesen elhelyezni az ülések alá és a podgyásztartó háló­ban, de különben is a legnagyobb szívességgel megtesznek mindent, hogy a gondozásukra bízott utasoknak a hosszú utazást lehetőleg kényel­messé tegyék. Mi hármunkat még abban a kedvezményben is részesítettek, hogy csak hármunkat tettek egy kupéba, a­hol csakhamar otthonosan elhelyez­kedtünk s feszült figyelemmel kezdtük kísérni az elindulást, a­melyet itt Ázsia küszöbén, a hajdani katonai vonalon sokkal körülményesebb­nek gondoltunk, mint valóban történt. De álta­lában nem ez volt az utolsó ilyenféle meglepetés, a­mely mindinkább azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy az európai utazó az ázsiai orosz földön nemcsak elvont tudományos dolgokat talál, a­melyek tanulmányozásra érdemesek, hanem vannak ott olyan dolgok is, a­melyeket érdemes nemcsak tanulmányozni, de meg is tanulni!... A transkaspi vasúton való utazás az európaira nézve rendkívül érdekes, mert ezen az úton a legkényelmesebb körülmények között ismerheti meg mindazokat a tájképeket, a­melyek Közép- Ázsiára típusosak és jellemzők. Az út helyen­ként tájképileg is vonzóan szépnek mondható, az állomásokon pedig Belső-Ázsia mindenféle népe tolong a vonat körül. Krasnowodskból délután 3 órakor indultunk, s csak akkor hagytuk el a kocsi folyosójának ablakait, a­mikor a közelgő éjjel az idegenszerű, festői tájék egészen besötétedett. A krasno­­wodski sziklabevágás után a vasút közvetlenül a Kaspi-tó partján vezet, a­melynek smaragd­zöld hullámai sajátságos ellentétben ragyognak a komor, sziklás és teljesen kopár partokkal. Messze künn a tengeren látható világosabb fol­tok elárulják a sekélyes, zátonyos helyet s ezeken néhol óriási flamingó-csapatok tanyáznak, mint halvány rózsaszínű, sűrűn redőzött selyemszalag az almaszín-zöld háttéren. Vadkacsák csapatai kóborolnak a part hosz­­szában s messze-messze a látóhatáron magányos vitorla fehérült, a mint a szél szárnyain dél felé tart. Alkonyat felé a vonat a sokat emlegetett 3. Vízipipás persa. 4. A közép-ázsiai vasút kiinduló állomása és a régi erődítmény sánczai Krasnovodsban.

Next