Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 8. (1907)

1907 / 4. szám - Berrár Mihály: Az emésztőcsatornában élő bakteriumok szerepe az emberi szervezetben

170 mezteti, hogy — „a magyaroknak valóban fel kell nyitnia az szemeket, mert most kovácsolják kezekre, lábakra bilincset és nyakakra igát“. De — „bizony nekem veszedelmes volna, ha megtudódnék nagyságoddal való correspondentiám, jobban szolgálhatok úgy nagyságodnak, ha egy ideig titokban tartom“. Lám, jó Apafi Mihály fejedelem nem titkolódzik sokat, mikor a magyar nemzetet 1663-ban az érsekújvári török táborból megyénként nyíltan felszólítja, hogy az osztrák igát levetve, inkább hódoljon be a töröknek. Hasonló férfias, nyilt hang szól Wesselényi Ferencz 1665-iki soraiból, melyekkel „az ország tudta és beleegyezése nélkül megkötött“ szégyenletes vasvári békekötés ellen tiltakozik, nádori méltóságának önérzetes latbavetésével. E nyilthangú tiltakozás mellett csendben, de biztató kilátással növekedett Wesselényinek, Nádasdynak és Zrínyinek, „az összeesküvők“-nek pártja. 1667-ben, alig pár nappal Wesselényi halála előtt biztosító levelet adnak Szuhay Mátyásnak, Szepessy Pálnak és más híveiknek. Ezt az írást a társak a hajdani „murányi Vénus“, Széchy Mária, Wesselényi hitestársa pulya kacsóiba tették le, jó Murány várában, a hitves titoktartásában bizakodva. És íme, alig hányta le örök álomra szemét a nagy nádor, a megrémült özvegy megtagadva minden közösséget férjének társaival, az áruló írást lóhalálában Bécsbe küldi, ahonnan nehogy szegények megsejtsék az árulást, azt ismét Murányba küldték. Akármilyen furfangosan kieszelt titkos jegyű levéllel szólíthatja már társait Nádasdy Ferencz, Zrinyi Péter 1668-ban Szendrőre gyűlésbe, hiába minden, a bécsi burgban jól ismerik merész terveiket és mosolyogva várják, hogy mikor vezeti „vak a világtalant“ az örvénybe. De hiába kapott szép mentőlevelet Széchy Mária is Bécsből, alig záródott be Nádasdy, Zrinyi börtönének ajtaja, Murány vára, hol annyi szép napot látott, most már nem a lovagias, daliás Wesselényi Ferencz előtt, hanem a zordon Lotharingiai Károly herczegnek volt kénytelen kapitulálni 1670-ben. És Mária könnyes szemekkel búcsúzhatott Muránytól, hogy azt soha többé viszont ne lássa. Egy napon Frangepán, Nádasdy és Zrinyi fejével, 1671 április 27-ikén hullott le jó Bónis Ferenczé is. Ott látható pőre, halálos ítélete. Szegény, talán örökös rabság árán megmenthette volna fejét, de az a fej kemény, hajthatatlan, rebellis nyakon ült ám és ez volt veszte: ő bizony jól odamondogatott a vérbiróságnak és — hallatlan, — magyar nemes létére, de még az aranybulla ellentállási záradékára is mert hivatkozni, és ezért esett az ő halála is. 11. Rákóczi Ferencz fejedelem dicsőséges korából felemlítjük Esztergom átadási okmányát, melyet 1706-ban rövid ostrom után a kuruczoktól szorongatott Kuklender tábornok állított ki. Már csak azért is érdekes ez a papírlap, hogy a fejedelem, tekintettel a kapitulált generálisra, tisztekre, legénységre, németül „ Frantz Fürst Rákóczi “-nak írja magát. E mellett Heister Siegbert császári fővezér kiáltványa van, mely nagy hangon „Ehre, Treue und Plichtvergessene, meineidige Rebellen“ czímmel tiszteli meg a derék kuruczhadat, és 1708-ban szigorúan megfenyegeti a magyarokat, hogy ne czimboráljanak velük, mert különben mindenki vagyonával és életével lakói. Elvonultak a szép kurucz idők is. A „hajdan erős magyaréból csendes ember lett: hajporos, tincses parókát hordott bécsi divatra a férfija, bécsi divatra öltözött az asszonya, Bécsbe járt mulatni, ott verte el pénzét az eleje. Amit fegyverrel, nyílt erőszakkal, alattomos ármánykodással századokon át nem tudtak elérni oda fenn, azt megtette egy-egy czifra szalagos, csillogó érdemrend, a szép királynő csókra nyújtott fehér keze,, egy jó szava, melyre hajlott a magyar, ha az a szó — német volt is. Kezes bárányok voltak a kuruczok fiai, fejekbe szállott a bécsi burg illatos levegője, mely veszedelmesebb volt Zrinyi „török áfiumánál“. II. József, a „philosophus császár“, így örökölte a magyar koronát, melyet még arra se érdemesített, hogy fejére tétesse. Ilyen szellemben formálta át aktaszerűen Magyarországot. És 1790. január 28-án, halálos ágyán egy tollvonással eltörölte mindazt, amit tollal vétettek a nemzet ellen egy évtized alatt. „A magyar nemzet iránt való hajlandóságának nyilvános jelét akarván adni“, s összes rendeleteit visszavonja. Tisztult elmével, földi szenvedélytől, múlandó hatalomvágytól ment lélekkel belátta, hogy a nemzetek sorsát az emberinél mérhetetlenül nagyobb hatalom intézi. . . . Dr. Kárffy Ödön. Az emésztőcsatornában élő bacteriumok szerepe az emberi szervezetben Charles Darwin munkái révén általánosan ismertté vált az a felfogás, hogy az élőlények szakadatlan harczban állanak egymással, hogy maguknak megélhetésüket biztosítsák; ebben a harczban egyesek mintegy szövetkeznek egymással, állandóan egymás közelében tartózkodnak, egymást kölcsönösen segítik, másokkal szemben, melyek egyikük vagy mindkettőjüknek ellenségei. Étkezéseinknél napról-napra bacteriumok milliárdjai jutnak testünkbe, melyek nagyrésze emésztőcsatornánkban valóságos melegágyat talál, melyben gyorsan fejlődik, szaporodik, s kérdés, hogy az élőlények ezen rengeteg sokasága, melyek számát Strassburger naponta átlag 128 billióra teszi — a mi összes vérünk vörös vérsejtjeinek számát ötszörösen felülmúlja, szükséges, vagy legalább hasznos-e reánk nézve, vagy pedig ellenségünk, mely ellen minden erőnkkel küzdenünk kell? A kérdésre megfelelni nem könnyű , legjobban * L Reinhardt L. „Metschnikoffs Theorie des Alterns und der Yoghurt“ (Oie Umschau, 1906 15. sz. 281. 1.) és Miller W. D. „Über die Nützlichkeit der Bakterien des Verdauungskanals (u. ott, 50. sz. 988. 1.), továbbá Dr. Pékár Károly „Metschnikoff könyve az ember természetéről“ (Uránia, 1905. 1. sz. 18. 1.)