Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 12. (1911)

1911 / 12. szám - Fordította J. J.-né: Kepler törvényeinek felfedezése (G. Bigourdan)

496 derékszögű háromszögek területét vesszük, me­lyek derékszöge /1-ban, illetve P-ben van, akkor nagy megközelítéssel írható: AN A' területe 72A NX A A' AN\,AE PNP' területe ~ 11PNXPP'~PNXEP _AN PN ~~ PN X AN~ L Ennek alapján Keplerben az a határozott meggyőződés keletkezett, hogy ennek a tétel­nek az ellipsis esetére is érvényesnek kell lennie, de egyelőre nem tudott kielégítő bizo­nyítékot találni, csak később a „Kopernikus­­féle rendszer kivonatá­ban bizonyította be szi­gorúan. Kepler ilyen módon elérte czélját, t. i. sike­rült a Mars mozgásának elméletét a megfigye­lésekkel összeegyeztetni; ugyanezt meg akarja csinálni a többi bolygóra nézve is, azon­ban rosszul fizetik és így anyagi zavarokkal küzd. Ezt fejti ki II. Rudolfnak a „Stella Mar­tis“ ajánlásában elavult allegorikus formában, mely azonban igen hűen jellemzi a kor szelle­mét és Kepler phantasiáját. „Nemes foglyot vezetek — úgymond — Felséged színe elé, nehéz és fárasztó harcz gyümölcsét, melyet Felséged zászlaja alatt vív­tam. Nem félek, hogy megtagadja a fogoly nevet vagy hogy megsértődik miatta, mert hisz nem először viseli, már máskor is megtörtént, hogy a háború rettenetes istene örömmel letette fegyvereit és megkötöztette magát Vulkánnal . . . Senki sem diadalmaskodott eddig teljesebben az emberi leleményességen; a csillagászok hiába készültek fel a harczra, hiába küldték ki csapataikat a csatatérre. Mars kijátszva pró­bálkozásaikat, összetörte gépeiket, romba dön­tötte reményeiket, nyugodtan visszavonult biro­dalmának kikutathatatlan rejtekhelyeibe és az ellenség számára kifürkészhetetlenné vált bölcs pályája. A régiek számtalanszor próbálkoztak vele és Plinius, a természet titkainak fáradhatat­lan kutatója, azt mondta róla: „Mars meg­­figyelhetetlen csillag“. Mindenekelőtt dicsér­nem kell a bátor Tycho Brahe kapitány tevé­kenységét és áldozatkészségét, a­ki Dánia ural­kodóinak , Frigyesnek és Keresztélynek és végre Felségednek oltalma alatt 20 éven keresztül minden éjjel, fáradságot nem ismerve, tanul­mányozta az ellenség összes szokását, fel­fedezte harczterveit és felderítette menetelésé­nek titkait. Megfigyelései, melyeket rám hagyott, segítettek elűzni azt a határozatlan félelmet, melyet eleinte ismeretlen ellenség előtt érzünk. A harcz esélyei közepette mennyi pusztulás ostorozott bennünket! Híres vezérünk halála, csapatok lázadása, járványos betegségek, min­den hozzájárult, hogy növelje a kétségbeesést. A házi ügyek-bajok sok időmet lefoglalták, új ellenség támadta meg hátvédünket, melyről jelentést tettem Felségednek az „Új csillagáról szóló könyvemben. A katonák a nélkülözések miatt csapatostul szöktek, az újonczok nem voltak harczképesek, és hogy teljes legyen a nyomor, hiányzott az élelem. Végre az ellenség hajlandó volt békét kötni és anyjának, a Természetnek közvetítésével megadta magát becsületszóra; foglyul ejtettem és az Arithmetika és Geometria ellenkezés nél­kül elvezették őt táboromba. Azóta megmutatta, hogy bízhatunk szavában és csak egy kegyet kér Felségedtől. Egész családja az égben van : Jupiter az atyja, Satur­­nus nagyapja, Mercur a bátyja és Venus barát­nője és testvére. Megszokván előkelő társasá­gukat, vágyódik a viszontlátás után és szeretné, ha ők is élvezhetnék Felséged vendégszeretetét. Ezért folytatni kell a harczot elszántan, vesze­delmek nem fenyegetnek többé, miután Mars hatalmunkba került. De könyörgöm Felségednek, kegyeskedjék arra gondolni, hogy a pénz a háború éltetője és adjon parancsot kincstárnokának, hogy fizesse ki hadvezérének a szükséges összeget új csa­patok szerzésére.“ III. A harmadik törvény felfedezése. A­mint láttuk, Kepler első két törvényének felfedezése 1609-be esik a „De Stella Martis“ megjelenésének évébe. A harmadik törvényt csak 1618-ban fedezte fel már fiatalságában megkezdett és 22 évig folytatott kutatások után. Az első erre vonatkozó vizsgálatai 1596-ban jelentek meg a „Mysterium cosmographicum“­­ban, a­hol az előszóban így fejti ki czélját: „Meg akarom mutatni, olvasóim, hogy a mikor Isten megteremtette a mindenséget és elhelyezte az egeket, szem előtt tartotta a geo­metria öt szabályos testét, a­melyek Pythagoras és Plato óta sokat foglalkoztatták az emberisé­get, és hogy ezek méretei után határozta meg az egek számát, nagyságát és mozgásuk vi­szonyát.“ A fiatal szerzőben tehát nem hiányzott a vakmerőség. Következőképpen képzelte el a világ szerkezetét: „Vegyétek a Föld sphaeráját, egységnek és írjatok köréje szabályos dodekaédert, a körülírt gömb a Mars sphaerája. írjatok e körül sza­bályos tetraédert, akkor a gömb, mely ezt tar- 3. ábra.­ ­ Az ó­korban minden egyes bolygóhoz egy gömböt képzeltek, melyben a bolygó rögzítve van és a mely forgásában a bolygót magával viszi; ez a gömb a bolygó sphaerája.

Next