Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 12. (1911)
1911 / 12. szám - Fordította J. J.-né: Kepler törvényeinek felfedezése (G. Bigourdan)
496 derékszögű háromszögek területét vesszük, melyek derékszöge /1-ban, illetve P-ben van, akkor nagy megközelítéssel írható: AN A' területe 72A NX A A' AN\,AE PNP' területe ~ 11PNXPP'~PNXEP _AN PN ~~ PN X AN~ L Ennek alapján Keplerben az a határozott meggyőződés keletkezett, hogy ennek a tételnek az ellipsis esetére is érvényesnek kell lennie, de egyelőre nem tudott kielégítő bizonyítékot találni, csak később a „Kopernikusféle rendszer kivonatában bizonyította be szigorúan. Kepler ilyen módon elérte czélját, t. i. sikerült a Mars mozgásának elméletét a megfigyelésekkel összeegyeztetni; ugyanezt meg akarja csinálni a többi bolygóra nézve is, azonban rosszul fizetik és így anyagi zavarokkal küzd. Ezt fejti ki II. Rudolfnak a „Stella Martis“ ajánlásában elavult allegorikus formában, mely azonban igen hűen jellemzi a kor szellemét és Kepler phantasiáját. „Nemes foglyot vezetek — úgymond — Felséged színe elé, nehéz és fárasztó harcz gyümölcsét, melyet Felséged zászlaja alatt vívtam. Nem félek, hogy megtagadja a fogoly nevet vagy hogy megsértődik miatta, mert hisz nem először viseli, már máskor is megtörtént, hogy a háború rettenetes istene örömmel letette fegyvereit és megkötöztette magát Vulkánnal . . . Senki sem diadalmaskodott eddig teljesebben az emberi leleményességen; a csillagászok hiába készültek fel a harczra, hiába küldték ki csapataikat a csatatérre. Mars kijátszva próbálkozásaikat, összetörte gépeiket, romba döntötte reményeiket, nyugodtan visszavonult birodalmának kikutathatatlan rejtekhelyeibe és az ellenség számára kifürkészhetetlenné vált bölcs pályája. A régiek számtalanszor próbálkoztak vele és Plinius, a természet titkainak fáradhatatlan kutatója, azt mondta róla: „Mars megfigyelhetetlen csillag“. Mindenekelőtt dicsérnem kell a bátor Tycho Brahe kapitány tevékenységét és áldozatkészségét, aki Dánia uralkodóinak , Frigyesnek és Keresztélynek és végre Felségednek oltalma alatt 20 éven keresztül minden éjjel, fáradságot nem ismerve, tanulmányozta az ellenség összes szokását, felfedezte harczterveit és felderítette menetelésének titkait. Megfigyelései, melyeket rám hagyott, segítettek elűzni azt a határozatlan félelmet, melyet eleinte ismeretlen ellenség előtt érzünk. A harcz esélyei közepette mennyi pusztulás ostorozott bennünket! Híres vezérünk halála, csapatok lázadása, járványos betegségek, minden hozzájárult, hogy növelje a kétségbeesést. A házi ügyek-bajok sok időmet lefoglalták, új ellenség támadta meg hátvédünket, melyről jelentést tettem Felségednek az „Új csillagáról szóló könyvemben. A katonák a nélkülözések miatt csapatostul szöktek, az újonczok nem voltak harczképesek, és hogy teljes legyen a nyomor, hiányzott az élelem. Végre az ellenség hajlandó volt békét kötni és anyjának, a Természetnek közvetítésével megadta magát becsületszóra; foglyul ejtettem és az Arithmetika és Geometria ellenkezés nélkül elvezették őt táboromba. Azóta megmutatta, hogy bízhatunk szavában és csak egy kegyet kér Felségedtől. Egész családja az égben van : Jupiter az atyja, Saturnus nagyapja, Mercur a bátyja és Venus barátnője és testvére. Megszokván előkelő társaságukat, vágyódik a viszontlátás után és szeretné, ha ők is élvezhetnék Felséged vendégszeretetét. Ezért folytatni kell a harczot elszántan, veszedelmek nem fenyegetnek többé, miután Mars hatalmunkba került. De könyörgöm Felségednek, kegyeskedjék arra gondolni, hogy a pénz a háború éltetője és adjon parancsot kincstárnokának, hogy fizesse ki hadvezérének a szükséges összeget új csapatok szerzésére.“ III. A harmadik törvény felfedezése. Amint láttuk, Kepler első két törvényének felfedezése 1609-be esik a „De Stella Martis“ megjelenésének évébe. A harmadik törvényt csak 1618-ban fedezte fel már fiatalságában megkezdett és 22 évig folytatott kutatások után. Az első erre vonatkozó vizsgálatai 1596-ban jelentek meg a „Mysterium cosmographicum“ban, ahol az előszóban így fejti ki czélját: „Meg akarom mutatni, olvasóim, hogy a mikor Isten megteremtette a mindenséget és elhelyezte az egeket, szem előtt tartotta a geometria öt szabályos testét, amelyek Pythagoras és Plato óta sokat foglalkoztatták az emberiséget, és hogy ezek méretei után határozta meg az egek számát, nagyságát és mozgásuk viszonyát.“ A fiatal szerzőben tehát nem hiányzott a vakmerőség. Következőképpen képzelte el a világ szerkezetét: „Vegyétek a Föld sphaeráját, egységnek és írjatok köréje szabályos dodekaédert, a körülírt gömb a Mars sphaerája. írjatok e körül szabályos tetraédert, akkor a gömb, mely ezt tar- 3. ábra. Az ókorban minden egyes bolygóhoz egy gömböt képzeltek, melyben a bolygó rögzítve van és a mely forgásában a bolygót magával viszi; ez a gömb a bolygó sphaerája.