Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 18. (1917)
1917 / 9. szám - Lendvai János: A bor mint táplálék
251 Ez csak drágítja és némileg rontja a berendezést, mert a sok vastartó is elég nagy vasfelületet képvisel, melyen a villamosság szinte eloszolhat, ha nincsenek a szigetelő gyűrűk. A felfogórudak alkalmazására azt szokták alapul venni, hogy az épület minden kiemelkedő csúcsa és éle ellátandó egy-egy felfogórúddal. Jó védőtérnek mondjuk azt a térfogatot, amit úgy nyerünk, ha a csúcs magasságának másfélszeresével, vagy esetleg kétszeresével, mint sugárral, kört írunk le és innét a csúcsig egy kúpot képzelünk. Ami ebbe a kúpba beleesik, annak a villámhárító jó védelmet nyújt. Valóságban ez a védőtér inkább parabolikus. . Ez azt mondja, hogy minél magasabbak a felfogórudak, annál jobb a védelem és például hosszú egyenes gerinczen annál kevesebb rudat kell alkalmazni. Felfogórúd gyanánt rendesen 5—4 méter magas tömör vasrudakat, vagy még inkább Mannesmann aczélcsöveket szokás használni. Ennek a felső végére azután rájön a tulajdonképpeni szívócsúcs, mely aranyozott rézből szokott lenni és 15—50 cm hosszú. Mivel azonban idővel még ez is oxidálódik, szokás ennek a csúcsát platinaezüstkupakkal vagy tűvel látni el, mely az időjárást legjobban kiállja. Márpedig a felfogórúdon legfontosabb a csúcsnak az oxydmentessége. Tűzben aranyozott csúcsok sokkal tartósabbak, mint a galvanikus úton aranyozottak, csak ma már nem igen vannak forgalomban, mert drágák. Egyes szakemberek szerint a platinacsúcsok egyáltalán nem jelentenek semmi előnyt. A szívócsúcs gyakran készül 4, 5, 7, sőt néha még 32 csúccsal is és nagyobb védelmet kívánó helyekre, mint gyárkémények, templomtornyok, víztornyok stb. rendszerint legalább négyágú csúcsot szokás tenni, de ezt alulról a nagy magasság miatt nem igen vesszük észre. Nagy jelentősége ugyan ennek sem igen van, sőt a felfogócsúcs még gömb alakú is lehet. Gyárkéményeknél nem czélszerű a felfogó rudat a szikrafogókosár tetejébe, a kémény középvonalába tenni, mert ott a nagy hőségtől hamar pusztul. Ezért alkalmazzák ma már mindig oldalvast. Egyes stegek gyárkéményre felfogórudat egyáltalán nem is tesznek, hanem csak a kémény fedőköveit borítják erős horganylemezzel vagy ónozott vaslemezzel és ezt kötik össze a földvezetékkel. A szívócsúcsok a felfogórudakra mindig úgy vannak rácsavarva. A csúcs alá egy rézgyűrűt szorítunk, melynek megfelelő hüvelye van a rézvezeték végének beforrasztásához. A vasrúd maga vezetőül nem szolgál, hanem a levezető rézkábelt vagy rácsavargatjuk, vagy ha Mannesmann-csövünk van, annak a belsejébe belehúzzuk. Itt ajánlatos a vezetéket a rúdhoz újból hozzákötni. Vezeték gyanánt régente szokásban volt 100 mm2 keresztmetszetű laposvasak alkalmazása, de újabban jóformán mindig 35 mm2 keresztmetszetű csupasz vörösrézkötelet használnak. Ennél vékonyabb vezetéket egyáltalán nem tanácsos alkalmazni, sőt jobb munkáknál 50 mm2 keresztmetszet is szokásos. A vezeték mindig kösse össze az összes felfogórudakat és lehetőleg minden két három rúdnak megfelelően adjunk egy földvezetéket. Tornyoknál, kéményeknél szokásos a földvezetéket az északi oldalon levezetni. Ha csak lehet, adjunk mindenkor legalább két földvezetéket. Hogy a földeléseket mindenkor vizsgálni lehessen, minden földvezetékbe be kell szereltetni úgynevezett próbakarmatyát. Ez arra szolgál, hogy ott a vezetékhálózatot szét lehessen választani és a földelés jóságát a hálózattól függetlenül lehessen vizsgálni. Hisszük hogy bár ezekből a sorokból a villámhárítószerelést aligha tanulja meg valaki, de a rendelőknek a munkák ellenőrzésénél némi útmutatást mégis nyújthat. Medvey Lajos. 4. Különböző hosszúságú felfogórudak a tető alakja szerint. 5. Villámhárító berendezés több földvezetékkel. A bor mint táplálék. Napi eledelünk számottevő tápanyagai a szénhydrátok, a zsírok és a fehérjék. Ez anyagok alkalmas csoportosítását és arányait maga a természet sugallta, évszázados gyakorlat finomította, sőt valóságos konyhaművészetté emelte. Az antialkoholikus küzdelmek hevében a bor táplálóértékére nem mert gondolni az ember. Az iszákosság nyomában járó szomorú jelenségek, testi és lelki defektusok, erkölcs és társadalom ellen elkövetett bűnök, kihágások hosszú sora komolyan akadályozta a bor élvezetének ajánlását, így nem is csoda, ha a társadalomnak mindenképpen indokolt és szükségessé vált antialkoholistikus küzdelmei közepette nem vettük észre, — helyesebben — nem mertük észrevenni a bort, a sört mint elsőrendű táplálékot. És ha mint ilyet ismertük légyen is, semmiképpen sem mertük volna ajánlani a népnek mint szénhydrátpótló anyagot, mert hiszen erre a háború előtt semmi szükség nem volt, amikor a szénhydrátokban dúskált és válogathatott még a szegény ember is. 35*