A Zene 2. (1910)
1910 / 10. szám - A zenetanárok jogi helyzete
A ZENE 167 bile dictu !) akadémiai tanárságát jogtalannak tartják ? ! Ez nemcsak, hogy nem jogtalanság, de éppen a zeneművészetnek szerencséje, hogy e ragyogó csillagai nem kénytelenek valahol suttyomban adott magánleckékből tengetni életüket, hanem exponált helyről terjeszthetik a magasabb zenekultúrát s nevelhetik a jövendő tanároknak legalább egy részét. (A megnevezettektől e helyett történt felemlítésükért, bocsánatot kérek. Nem az egyéneket akartam idézni, csak mint a „kiváló tanár“ fogalmának példányait. Helyettük más hasonlókat is említhettem volna. Sem hízelegni nem akartam, melylyel őket nem meghódítani, csak megsérteni lehetne.) Még pótlólag megemlítem, hogy csak zongorából és hegedűből létezik állami tanári oklevél. A többiből nincs is. Szóval — mint a híres bajor Wittmann mondta — „malo doctos, quam doctores“, „jobban szeretem a tudósokat, mint a tudorokat (doktorokat )“ Nem kvalifikáció kell, hanem kvalitás! Nem papír, hanem tudás és rátermettség! Hány ember van (főleg külföldön) ki elvből nem tanúi valamely intézetben, hanem megy egyik híres mestertől a másikhoz, mindegyiktől eltanulja az eltanulhatót. Ez volt a nagy klasszikusok oroszlánrészének is a szere. Többtől tanultak (Beethoven stb ) S az ily embert megfosszuk a tanítás jogától? Most folytatva logikus okfejtésünket, kimondhatjuk, hogy mindenki, aki zenét, vagy más szabad művészetet taníthat (más ismeretről nem mondom) az joggal használhatja a „tanító“ vagy „tanár“ nevet. (Mindkettőnek jelentése ugyanaz, csak az egyikről a Tudom. Akadémia szeretné elhitetni, hogy „rossz szó“) Mert, aki tanít, az eo ipso tanító (vagy tanár.) A kettő között nincs grammatikai jelentésben különbség. „Én zenét tanítok“ , „Én zenetanító vagyok.“ Másként az illető állása és foglalkozása nem volna megnevezhető. Az ily ember hát tulajdonképen mi, ha nem zenetanár (pl. Bartók, vagy Fodor Ernő valamelyik csellótanárja, vagy klarinéttanárja)? Mit kellene az ilyen nem okleveles férfiúnak pl. a bejelentőlap vagy adóív azon rovatába írni „állása és foglalkozása“ ? Ezen kérdésre forrón kérem az ellenfél feleletét. De haladjunk tovább. Mire való tulajdonképen az O M. K. Zeneakadémia s a tanári oklevelek? Mindkettőnek óriási célja van! Tudvalevő dolog, hogy egy a zene minden ágára kiterjedő intézet fentartása — kevés kivétellel — deficitet jelent, vagyis magánvállalkozásban kivihetetlen, (hacsak nincs maecenás). Nem akármilyen, hanem modern és elsőrangú iskolát gondolok. A modern iskola involvál drága hangszereket, pl. zongorákat (nem is szólva a vagyonba kerülő, gépészt, áramot igénylő orgonáról) alkalmas koncert- és opera-növendék helyiséget (utóbbit színpaddal), óriás személyzetet stb Az elsőrangú iskola csak jól, sőt fényesen fizetett tanárokkal képzelhető. Egy elsőrendű zongoratanár, ki egyetlen koncertért 1000 koronát kap, nem fog 2—3000 koronáért egész évig tanítani ! Nem is említem a nyugdíjakat és ingyenes növendékeket. Méltóztassék érdeklődni, hogy a minden magyar (egy volt képviselőt kivéve) büszkeségét képező zeneakadémiánk évenként mibe kerül? s azonnal világos lesz, hogy a zeneakadémiát miért állította fel maga a kimeríthetlen pénzű állam? Ha nem tette volna, tanárai jórészt külföldön élnének (így is eleget hívják őket kifelé) s mai fejlettebb zenei életünk dicsősége hol késnék