A Zene 2. (1910)

1910 / 10. szám - A zenetanárok jogi helyzete

A Z­E­N­E 167 bile dictu !) akadémiai tanárságát jogtalannak tartják ? ! Ez nemcsak, hogy nem jogtalanság, de éppen a zeneművészetnek szerencséje, hogy e ragyogó csillagai nem kénytelenek valahol suttyomban adott magánleckékből ten­getni életüket, hanem exponált helyről terjeszthetik a magasabb zenekul­túrát s nevelhetik a jövendő tanároknak legalább egy részét. (A megneve­zettektől e helyett történt felemlítésükért, bocsánatot kérek. Nem az egyé­neket akartam idézni, csak mint a „kiváló tanár“ fogalmának példányait. Helyettük más hasonlókat is említhettem volna. Sem hízelegni nem akar­tam, melylyel őket nem meghódítani, csak megsérteni lehetne.) Még pótlólag megemlítem, hogy csak zongorából és hegedűből léte­zik állami tanári oklevél. A többiből nincs is. Szóval — mint a híres bajor Wittmann mondta — „malo doctos, quam doctores“, „jobban szeretem a tudósokat, mint a tudorokat (dokto­rokat )“ Nem kvalifikáció kell, hanem kvalitás! Nem papír, hanem tudás és rátermettség! Hány ember van (főleg külföldön) ki elvből nem tanúi valamely intézetben, hanem megy egyik híres mestertől a másikhoz, mindegyiktől eltanulja az eltanulhatót. Ez volt a nagy klasszikusok oroszlánrészének is a szere. Többtől tanultak (Beethoven stb ) S az ily embert megfosszuk a tanítás jogától? Most folytatva logikus okfejtésünket, kimondhatjuk, hogy mindenki, aki zenét, vagy más szabad művészetet taníthat (más ismeretről nem mon­dom) az joggal használhatja a „tanító“ vagy „tanár“ nevet. (Mindkettő­nek jelentése ugyanaz, csak az egyikről a Tudom. Akadémia szeretné elhitetni, hogy „rossz szó“) Mert, aki tanít, az eo ipso tanító (vagy tanár.) A kettő között nincs grammatikai jelentésben különbség. „Én zenét taní­tok“ , „Én zenetanító vagyok.“ Másként az illető állása és foglalkozása nem volna megnevezhető. Az ily ember hát tulajdonképen mi, ha nem zenetanár (pl. Bartók, vagy Fodor Ernő valamelyik csellótanárja, vagy kla­rinéttanárja)? Mit kellene az ilyen nem okleveles férfiúnak pl. a bejelentő­­lap vagy adóív azon rovatába írni „állása és foglalkozása“ ? Ezen kér­désre forrón kérem az ellenfél feleletét. De haladjunk tovább. Mire való tulajdonképen az O M. K. Zene­­akadémia s a tanári oklevelek? Mindkettőnek óriási célja van! Tudva­levő dolog, hogy egy a zene minden ágára kiterjedő intézet fentartása — kevés kivétellel — deficitet jelent, vagyis magánvállalkozásban kivihe­tetlen, (hacsak nincs maecenás). Nem akármilyen, hanem modern és első­rangú iskolát gondolok. A modern iskola involvál drága hangszereket, pl. zongorákat (nem is szólva a vagyonba kerülő, gépészt, áramot igénylő orgonáról) alkalmas koncert- és opera-növendék helyiséget (utóbbit szín­paddal), óriás személyzetet stb Az elsőrangú iskola csak jól, sőt fényesen fizetett tanárokkal képzelhető. Egy elsőrendű zongoratanár, ki egyetlen koncertért 1000 koronát kap, nem fog 2—3000 koronáért egész évig taní­tani ! Nem is említem a nyugdíjakat és ingyenes növendékeket. Méltóztas­­sék érdeklődni, hogy a minden magyar (egy volt képviselőt kivéve) büsz­keségét képező zeneakadémiánk évenként mibe kerül? s azonnal világos lesz, hogy a zeneakadémiát miért állította fel maga a kimeríthetlen pénzű állam? Ha nem tette volna, tanárai jórészt külföldön élnének (így is ele­get hívják őket kifelé) s mai fejlettebb zenei életünk dicsősége hol késnék

Next