A Zene 8. (1927)

1927 / 15. szám - Sereghy Elemér dr.: Rékai M. az Operaház karnagya lett

ZENEPEDAGÓGIA ♦♦♦ Fiatal komponisták bemutatkozása. A Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési tanszakának Siklós Albert professzornál végző tanítványai két hangversenyen számoltak be készültségükről a nyilvános­ságnak. A műsoron Pázmán György: Vonós­négyese, Farkas Ferenc három dala,zongora­szonatinája és brácsa-zongoraszonátája, Polgár Tibor négy dala, zongorára írt négy miniatűrje és Vonósnégyese, Gyulai Elemér zongoraszvitje és fuvola-zongoraszonatinája, Vince Ottó : Zongora-fúvónégyese és egy dala, Haich Béla zongoratriójának 1. tétele és egy dala, Bárdos György: Korálfantáziája, végül Hűvös Ilona : Vonósnégyes­ének 3. és 4. tétele szerepeltek. A fiatal­ komponisták közös vonása a Siklós-iskolát annyira jellemző fölényes technikai készültség, kontrapunktikus készség, kifinomult forma­érzék s a tematikus anyagnak logikus és ökonomikus elrendezése, művészi kezelése és modern földolgozása. Ami ezen túl van: a dallamkészség és költői tartalom meg­alkotásának szubjektív és individuális oldala, ebben — tehetségük fokai szerint — természetesen különböznek egymástól. Az iránykeresésben, a szépre, szép és jó hang­zásra való törekvésben azonban újra talál­koznak s műveik ékesen szólnak amellett, hogy mesterük , Siklós Albert nemcsak lelkes professzor, hanem megértő művész és poétalélek. Fiatal karmesterek,­­ a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési osztályának idén végző növendékei — mutatkoztak be az intézet utolsó zenekari hangversenyén. Ha egyelőre nem is számolhatunk be rend­kívüli sikerekről, hiszen a karnagyképző­­tanfolyamot mindössze néhány hónap óta vezeti a nagy tettekre hivatott Unger Ernő, annyi bizonyos, hogy a kísérlet figyelemre­méltó eredménnyel járt. Most ne essék szó arról, hogy előző évtizedek karnagyjelöltjei miért estek el a nyilvános karmesteri be­mutatkozástól, arról se beszéljünk, mik volnának az úgynevezett „karnagyképző“­­vizsgák műsorszámai s az azt megelőző gyakorlatok helyes methodikai szabályai, elégedjünk meg azzal, hogy a fiatal jelöltek között akad néhány, aki rátermettségénél fogva bizonyára boldogulni fog ezen a — nálunk sajnos, már­is elárasztott — pályán. Kissé meglepő volt ugyan, hogy egyesek közismert műveket fejjel a parti­túrában dirigáltak, éppen azok, akik külön­ben nagyon jó muzsikusok s akikről jól tudjuk, hogy a partitúra a fejükben van. Ebben a tehetetlenségben látjuk legjobban a rátermettség hiányát. A jó karmester szeme a zenekaron van s egyszerre figyeli minden tagját, hogy a maximumát hozza ki annak, amire a muzsikusgárda csak képes. Ehhez a fölényhez az alapos képzettség, csalhatatlan memória, precíz ritmusérzék mind nem elég, ha nincs meg a gesztusok­nak az a könnyedsége és érthetősége, amely szinte levegőbe rajzolt koreografikus jelekkel érzékíti meg a helyes frazeológia legkisebb árnyalatait is. Ez a technikai készültség a fiatalokat sokszor derűt keltő, vagy talán ízléstelenül ható túlzásokra ragadja. Ilyenek­kel ez alkalommal nem találkoztunk. Hadányi Antal, Gárdonyi Zoltán, Vincze Ottó és Polgár Tibor sikerei mellett Haidh Béla és Farkas Ferenc ügyeskedtek, de a közön­ség megkülönböztetés nélkül buzdító tapsok­kal jutalmazta valam­ennyieket. YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY Rékai Nándor az Operaház karnagya lett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Rékai Nándort háromévtizedes karmesteri működésének jutalmául a magyar királyi Operaház karnagyává nevezte ki. Ez az elismerés kissé későn érkezett s őszintén szólva mi a főzeneigazgatói cím és jelleg adományozását vártuk, amióta a legelső magyar dirigens , Kerner István, betegsége miatt visszavonult a szerepléstől. Rékait alapos zenei képzettsége, szuverén művészi tudása, tapasztalatokban gazdag színházi ismeretei, nagy intelligenciája és fegyel­mezett, becsületes, puritán gondolkodása emelték a zenekarból a zenekar élére, amely most szintén kitüntetve érezheti magát ezzel a kinevezéssel. Rékai még Erkel Sándor vezetése alatt, Kerner István kezdő dirigensi éveiben jutott az operai zenekarba a Nemzeti Zenede elvégzése után s igy méltó letéteményese és közvetítője annak az intranzigens, meg­alkuvást nem ismerő, művészi szellemnek és tradíciónak, amely Operaházunk fény­korát jellemezte. Rékainak nemcsak karmesteri kvalitásai elsőrangúak, amiről néhány filharmonikus­koncert vezénylése alkalmával fényes bizo­nyítékot adott, hanem egyike a legtekin­télyesebb magyar komponistáknak is. Zenei stílusában magyarosságra törekszik, modern technikai készültség, költői szárnyalású invenció és artisztikus ízlés jellemzik műveit, amelyek közül a következők arattak nagy sikert: Két vonósnégyes; zenekari suite (1901.); Kuruc-nyitány (1903.); Változatok zenekarra (1907.); A nagyidai cigányok, opera 3 felv. (1906.) ; György barát, opera 3 felv. (1910., ezzel megnyerte a Mészáros­pályázaton a 2000 aranyat) ; átdolgozta Erkel operáját, a Névtelen hősöket (1916.);.

Next