A Zene 8. (1927)
1927 / 15. szám - Sereghy Elemér dr.: Rékai M. az Operaház karnagya lett
ZENEPEDAGÓGIA ♦♦♦ Fiatal komponisták bemutatkozása. A Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési tanszakának Siklós Albert professzornál végző tanítványai két hangversenyen számoltak be készültségükről a nyilvánosságnak. A műsoron Pázmán György: Vonósnégyese, Farkas Ferenc három dala,zongoraszonatinája és brácsa-zongoraszonátája, Polgár Tibor négy dala, zongorára írt négy miniatűrje és Vonósnégyese, Gyulai Elemér zongoraszvitje és fuvola-zongoraszonatinája, Vince Ottó : Zongora-fúvónégyese és egy dala, Haich Béla zongoratriójának 1. tétele és egy dala, Bárdos György: Korálfantáziája, végül Hűvös Ilona : Vonósnégyesének 3. és 4. tétele szerepeltek. A fiatal komponisták közös vonása a Siklós-iskolát annyira jellemző fölényes technikai készültség, kontrapunktikus készség, kifinomult formaérzék s a tematikus anyagnak logikus és ökonomikus elrendezése, művészi kezelése és modern földolgozása. Ami ezen túl van: a dallamkészség és költői tartalom megalkotásának szubjektív és individuális oldala, ebben — tehetségük fokai szerint — természetesen különböznek egymástól. Az iránykeresésben, a szépre, szép és jó hangzásra való törekvésben azonban újra találkoznak s műveik ékesen szólnak amellett, hogy mesterük , Siklós Albert nemcsak lelkes professzor, hanem megértő művész és poétalélek. Fiatal karmesterek, a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzési osztályának idén végző növendékei — mutatkoztak be az intézet utolsó zenekari hangversenyén. Ha egyelőre nem is számolhatunk be rendkívüli sikerekről, hiszen a karnagyképzőtanfolyamot mindössze néhány hónap óta vezeti a nagy tettekre hivatott Unger Ernő, annyi bizonyos, hogy a kísérlet figyelemreméltó eredménnyel járt. Most ne essék szó arról, hogy előző évtizedek karnagyjelöltjei miért estek el a nyilvános karmesteri bemutatkozástól, arról se beszéljünk, mik volnának az úgynevezett „karnagyképző“vizsgák műsorszámai s az azt megelőző gyakorlatok helyes methodikai szabályai, elégedjünk meg azzal, hogy a fiatal jelöltek között akad néhány, aki rátermettségénél fogva bizonyára boldogulni fog ezen a — nálunk sajnos, máris elárasztott — pályán. Kissé meglepő volt ugyan, hogy egyesek közismert műveket fejjel a partitúrában dirigáltak, éppen azok, akik különben nagyon jó muzsikusok s akikről jól tudjuk, hogy a partitúra a fejükben van. Ebben a tehetetlenségben látjuk legjobban a rátermettség hiányát. A jó karmester szeme a zenekaron van s egyszerre figyeli minden tagját, hogy a maximumát hozza ki annak, amire a muzsikusgárda csak képes. Ehhez a fölényhez az alapos képzettség, csalhatatlan memória, precíz ritmusérzék mind nem elég, ha nincs meg a gesztusoknak az a könnyedsége és érthetősége, amely szinte levegőbe rajzolt koreografikus jelekkel érzékíti meg a helyes frazeológia legkisebb árnyalatait is. Ez a technikai készültség a fiatalokat sokszor derűt keltő, vagy talán ízléstelenül ható túlzásokra ragadja. Ilyenekkel ez alkalommal nem találkoztunk. Hadányi Antal, Gárdonyi Zoltán, Vincze Ottó és Polgár Tibor sikerei mellett Haidh Béla és Farkas Ferenc ügyeskedtek, de a közönség megkülönböztetés nélkül buzdító tapsokkal jutalmazta valamennyieket. YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY Rékai Nándor az Operaház karnagya lett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Rékai Nándort háromévtizedes karmesteri működésének jutalmául a magyar királyi Operaház karnagyává nevezte ki. Ez az elismerés kissé későn érkezett s őszintén szólva mi a főzeneigazgatói cím és jelleg adományozását vártuk, amióta a legelső magyar dirigens , Kerner István, betegsége miatt visszavonult a szerepléstől. Rékait alapos zenei képzettsége, szuverén művészi tudása, tapasztalatokban gazdag színházi ismeretei, nagy intelligenciája és fegyelmezett, becsületes, puritán gondolkodása emelték a zenekarból a zenekar élére, amely most szintén kitüntetve érezheti magát ezzel a kinevezéssel. Rékai még Erkel Sándor vezetése alatt, Kerner István kezdő dirigensi éveiben jutott az operai zenekarba a Nemzeti Zenede elvégzése után s igy méltó letéteményese és közvetítője annak az intranzigens, megalkuvást nem ismerő, művészi szellemnek és tradíciónak, amely Operaházunk fénykorát jellemezte. Rékainak nemcsak karmesteri kvalitásai elsőrangúak, amiről néhány filharmonikuskoncert vezénylése alkalmával fényes bizonyítékot adott, hanem egyike a legtekintélyesebb magyar komponistáknak is. Zenei stílusában magyarosságra törekszik, modern technikai készültség, költői szárnyalású invenció és artisztikus ízlés jellemzik műveit, amelyek közül a következők arattak nagy sikert: Két vonósnégyes; zenekari suite (1901.); Kuruc-nyitány (1903.); Változatok zenekarra (1907.); A nagyidai cigányok, opera 3 felv. (1906.) ; György barát, opera 3 felv. (1910., ezzel megnyerte a Mészárospályázaton a 2000 aranyat) ; átdolgozta Erkel operáját, a Névtelen hősöket (1916.);.