A Zene 15. (1933-1934)
1933 / 5-6. szám - Kenesey Sándor: A süket mester lakomája
78 A ZENE az esküvő víg tumultusa zajlik előttünk. A lakodalmi ünnepséget megtört szívvel nézi az utcáról az elhagyott Salud. Nemsokára megjelennek az »öregek« és a felháborodott nagybácsi kézenfogva hurcolja be a szerencsétlen lányt a lakodalom kellős közepébe, hogy a vőlegényt felelősségre vonja hűtlenségéért. Az utolsó képben a leány odaáll szerelmese elé , de ez nem akar tudni róla. Salud szíve megszakad és holtan terül el a földön. Az öreg cigány asszony megjelenik és megátkozza unokájának megrontóját. Ennek a mesének szcenírozása nagy feladatot ró nemcsak a rendezőre, de a díszlettervezőre is. Rékai András mozgalmas, eleven csoportozatai, Oláh Gusztáv ötletesen megkomponált díszletei sokszor elfelejtetik a nézővel a librettókönyv tartalmatlanságát. Színes és dekoratív volt Brada Rezső koreográfiája. A főszerepet Bodó Erzsi énekelte. Gyönyörű meleg hangjával, bensőséges előadásával egészítette ki a cigánylány alakjának elmosódott rajzát. Budanovits Mária sokszor méltatott színjátszó adottsága a vénasszony alakjából valóságos kabinetfigurát faragott. Kár, hogy a zeneköltő mostohán bánt énekszólamával és gyakran némajátékra fogta.. Halmos János sikerrel birkózott meg hálátlan szerepével. Kálmán Oszkár, Farkas Sándor és Maleczky Oszkár kitűnően illeszkedtek bele az együttesbe. A pompásan egybevágó, kitűnő előadás zenei részének betanítása a vezénylő Ferencsik János érdeme. A SÜKET MESTER LAKOMÁJA Három férfi állott meg a kis bécsi külvárosi ház egyik lakásának ajtaja előtt. A látogatók, a mester barátai nagyon elcsodálkoztak azon, hogy a kopogtatásra nem nyílik meg az ajtó. Az utóbbi időben elég gyakran megtörtént, hogy egyikükmásikuk be-benézett a mesterhez hívatlanul is. Egészsége bizony nem a legjobb lábon állott és ha már segíteni nem is tudtak a baján, egyben-másban mégis csak a kezére jártak. A süketsége is, amely napról-napra jobban elhatalmasodott rajta, valósággal emberkerülővé tette és ez a körülmény természetesen megülte egész kedélyét, ránehezedett a lelkére. Ha bármi más múló természetű betegség is érte, ez a süketségtől borongós hangulatú kedélyállapot valósággal megakadályozta, hogy betegségéből gyorsabban kilábolhasson és ilyenkor majdnem mindig morcos, dacos, indulatos, heveskedő volt. A látogatók egy darabig tanácstalanul állottak a lakás ajtajában. Máskor az első kopogtatásra kinyílott az ajtó és valami nőszemély dugta ki rajta az ábrázatát. Most senki sem veszi tudomásul, hogy ők itt vannak, megérkeztek, pedig ma kivételesen nem is véletlenül, ötletszerűen jöttek el, hanem mert — nagy szó — ebédre voltak hivatalosak!! Boldogan fogadták el a mester meghívását, bár nem tudták a dolgot mire vélni. Mindegy! Elvégre ez is csak szeszélye a mesternek, vagy talán köszönetének, hálájának kifejezése, amiért sokszor segítségére voltak. Úgy látszik, hogy ez a nagy, magányos ember, ez a süket óriás, valahogyan mégis érzi, hogy nem áll egyedül a világban, van itt néhány ember, aki zsenijének varázsától megbűvölve, alázattal borul le előtte. Muzsikusok voltak mind, kiváló művészek, a mester műveinek hivatott megszólaltatok A legfiatalabb közülök, maga is komponista, pedig egyenesen legbensőbb ragaszkodással bálványozta. Egy darabig tétován várakoztak és mikor az ajtó újabb kopogtatásra sem nyílott ki, egyikük elszántan megnyomta a kilincset. Az ajtó nem volt bereteszelve és nyomban kinyílott. Amint átlépték a küszöböt, mindegyik olyan mozdulatot tett, mintha a kalapját akarná lekapni a fejéről. A kezek azonban útközben egy kicsit megakadtak a levegőben, nem értek el odáig, ahol a kalap karimája kezdődik. A látogatók önkénytelenül is egymásra néztek és elnevették magukat. A művész urak ugyanis az orrukat fogták be. Valami átható, kellemetlen illat terjengett a lakásban, valami borzasztó orrfacsaró, odaégett ételszag, valami kesernyésen penetráns kozmássá sült hús és hagymaszag. Házvezetőnő vagy szakácsnő nincs sehol! Azt ugyan már megszokták, hogy gyakran láttak új arcot a mesternél, új szakácsnét, vagy házvezetőnőt — egyik se bírta ki nála sokáig —, valaki azonban mindig volt a mester mellett, aki annyira amennyire gondját viselte. De most üres volt a lakás és a fétig nyitott konyhaajtón szépen áramlott, ömlött az agyonkozmásított étel átható szaga.