A Zene 20. (1939)

1938 / 1. szám - Énekes Á-Bé-Cé

22 Énekes Á-Bé-Cé. A Magyar Kórus kiadásában jelent meg az Énekes Á-Bé-Cé. A mai iskola tankönyvének készült, melyen keresz­tül az éneklő ifjúság elérkezik a kar­éneklés művészetéig. A könyv négy részben bevezeti a tanulót a hangjegy­ismeretbe és a népzenei műzene egész birodalmába. Az egy-két hangű­ és egyszerű ritmusú gyermekdaloktól a gazdag ékesítésű magyar parlandó dallamokig és a legbonyolultabb rit­musokig vezet a könyv. A tanítás során a zeneművészet minden nagy­mestere sorra kerül, valamint Európa és Közel-kelet minden jelentős nép­zenéje. Gregorián-himnuszok, Pa­lestrina, Vittoria, Orlando, Vivaldi, Bach, Händel, Mozart, Beethoven,­­Schubert stb. dallamai mellett régi és mai magyarok, Tinódi, Csikei István, Egressy, Mosonyi, Simonffy, Szentiványi stb., továbbá Bartók és Kodály dallamain keresztül neveli a könyv az ifjúságot. A 303 dallamot és dallamidézetet felölelő egész anyag eredeti forrásból való. A magyar népi dallamok a Magy. Tud. Akadémia nagy kéziratos gyűjteményéből (Bar­tók és Kodály gyűjtése) az eredeti szövegekkel. A német és egyéb dalla­mok nagy része szintén eredeti szöve­gükkel és magyar fordítással szerepel. Az Énekes A-Bé-Cé megszületését dr. Kerényi György és dr. Rajeczky Benjamin munkájának köszönheti. Az új karénekiskola bizonyára újabb lendületet fog adni az éneklő ifjúság mozgalmának. BELFÖLDI HÍREK A »Bánk bán« Sopronban. A soproni színház október 4.-én, Erkel Ferenc »Bánk bán«-jával nyitotta meg kapuit. Közreműködtek a magyar királyi Operaház művészei, úgymint Basilides Mária, Szabó Ilonka és Pilinszky Zsigmond. Magyar rendező a milánói Scalaban. Az operaház művész tagjai október 3-án ünnepelték kiváló rendezőjüket Nádasdy Kálmánt abból az alkalom­ból, hogy rendezői minőségben meg­­h­ívást kapott a milánói Scalahoz. Januárra kell Puccini »Turandot«-ját megrendeznie, amely 10 év óta egy­forma rendezésben ment. Az új Turan­­dot színrehozására azért kérték fel Nádasdyt, mert az ő rendezésében A ZENE mások folynak arról, hogy a zágrábi operai együttes Budapesten, míg a mienk Zágrábban vendégszerepeljen. A terv nagyon szép, csak az a baj, hogy a hír szerint mi az »Aidá«-val akarunk fellépni, míg a jugoszlávok a »Bohémek«-et szándékozzák hozni. Véleményünk szerint nem hozzuk a két ország kultúráját közelebb egy­máshoz, ha egy harmadik muzsikáját adjuk elő. Nem hisszük, hogy a zágrábiak, akiknek hosszú időkön keresztül volt alkalmuk az olasz operákkal megismerkedni az évtize­deken át Zágrábban tartózkodó olasz staggionék előadásain keresztül, túl­ságosan örülnének ennek a válasz­tásnak, mint ahogy mi sem vagyunk nagyon kiváncsiak az általuk elő­adott »Boliém­ek«-re. Mennyivel na­gyobb érdeklődés előzné meg az ilyen csereakciót, ha a zágrábiak valamelyik h­orvát zeneszerzőnek folklorisztikus tematikájú operáját mutatnák be. Mily érdekes és sokat jelentő esemény volna pl. ha Krsto Odak népoperáját, a »Dorica plesa«-t (Dorica táncos) adnák elő, melynek szövege és zenéje egyaránt a muraközi népköltészetből való. És valószínű, ők is jobban örülnének, ha operaházunk valamelyik reprezentatív magyar operát vinné hozzájuk. Reméljük, ez a terv meg­valósul, de ilyen formában. Talán az operai együttesek is magukévá teszik azt a szellemet, amelyet az énekkarok már megvalósítottak.

Next