A Zene 20. (1939)
1938 / 4. szám - Események a hangversenyéletből (A "Turul" szépmíves-hangversenyzenekar estje)
87 A ZENE Nincs most idő és hely leírni az ezután következő küzdelmeket. A fiatal énekkarvezetők harcait vidéki iskolákban igazgatók és szakértők ellen, a kisvárosok németes műveltségű zeneiskoláiban, a dalárdák korifeusaival, magyar püspöki templomok cseh-morva karmestereivel. A huszas éveket ezeknek a viadaloknak zaja töltötte be. Áldásos harc volt. Egy évtized alatt a főváros és az ország ifjúsági zeneélete újjászületett. Az éneklő ifjúságból Éneklő Ifjúság lett, országra szóló, szervesen kiépített intézmény, így nevezzük a városok énekes ünnepeit, iskolaközi hangversenyeit, amelyen egy város vagy egy vidék kiváló iskolai énekkarai bemutatják kórusművészetüket. Műsoruk mintaszerűen mutatja be az ifjúság énekkari műveltségének ideálját : Kodályt és az új magyar zenét — a Kodály nyomán új életre kelt régi, nyugati kórusművészetet Palestrinától Bachig és a magyar népzenét hatalmas közös éneklésben. Az Éneklő Ifjúság fő ünnepeinek csúcspontja a közös erkély-éneklés, amidőn minden egyes énekkar, mint egy óriás szólam zendül bele Praetorius kánonjába (Énekelj, magyar ifjúsági.) vagy Kodály Berzsenyi-ódájába (Forr a világ.........) Immár van éneklő ifjúságunk, folyóiratunk, énektanár-egyesületünk, — megvetettük az országos adakozásból felépülő Énekesrend Házának alapját, — a munka megindult s jó úton halad. Ami egyesek lelkesedéséből elérhető volt, azt elértük. A magyar zeneszerző, a magyar karvezető s az ifjúság megtette, ami tőle tellett. Az ének azonban még ma is mostoha gyermeke közéletünknek. Mostoha gyermek az iskolában, hiszen a gimnázium legfontosabb osztályaiban egyáltalán nincs is énekóra, ahol pedig van, ott is mellékes, másodrendű tantárgy. Szomszédainknál, Romániában, Cseh- és Németországban különb a helyzet, mint nálunk. A jövő feladata, hogy a magyar ifjúság énekének, zenei művelődésének helyet szerezzünk a nap alatt. ESEMÉNYEK A HANGVERSENYÉLETBŐL. A »TURUL« SZÉPMÍVES HANGVERSENYZENEKAR ESTJE. November 16.-án volt a »Turul« szépmíves hangversenyzenekar második koncertje. Ferencsik János vezényelt. A műsor első felében hallottuk Vivaldi a-moll concerto grossoját Molinari átdolgozásában és Haydn Esz-dúr (dobpergés) szimfóniáját. Mindkét mű előadása minden művészi igényt kielégítő volt. Ferencsik bebizonyította, hogy nemcsak kiváló operakarmester, hanem a szimfonikus zene művésze is. A Haydn-szimfónia különösen szép volt. Úgy éreztük, mintha a kismartoni vagy eszterházai Eszterházy-kastély meghitt koncertjén volnánk, olyan közvetlenül, bensőségesen és szinte a bemutató hamvasságával hangzott el ez a kristályos csillogású remekmű. Az előadás szépségét, a vezénylő Ferencsik rendkívül muzikális interpretálásán és a zenekar gondos kidolgozottságán kívül, a vonósok nemes tónusa okozta. A vonósok minden egyes tagja feloldódott a Haydn-muzsika eszményi közösségében. A műsor második felében két magyar mű ment: Dohnányi bravúros lendületű »Simona néni« nyitánya és Bartók I. lugedűrapszódiája. Az utóbbi hegedűszólamát ifj. dr. Csilléry Béla adta elő kristályos csengésű tónussal és benső szükségből fakadó muzsikálással. A hangversenyt Wagner Siegfried idillje és Bach—Respighi c-moll passacagliája zárta le.