A Zene 22. (1940)
1940 / 1. szám - Liszt Ferencre emlékezünk
300182 Felelős szerkesztő: Felelős kiadó : DR HORUSITZKY ZOLTÁN NOVÁGH GYULA Szerkesztőség : Budapest, VII., Erzsébet körút 19., III. 22. Kiadóhivatal : Budapest, IV. ker., Szép utca 5. félemelet 2 Telefon: 421-812 Telefon: 384-529 LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK. Száz éve annak, hogy Liszt Ferenc visszatért Magyarországba és Pesten először hangversenyezett. Ezek a hangversenyek nemcsak a zeneművészet egyik legnagyobbjának voltak művészi megnyilatkozásai, hanem a hazáját izzón szerető nagy magyarnak is. Liszt Ferencet megismerte a világ, mint a magyar haza nagy fiát és a magyar nép pedig mint szellemi vezérét. A magyarság elhivatottságának az a hite élt Lisztben, mint Kossuthban vagy Széchenyiben. Ezt a hitet legjobban abban a beszédben fejezte ki, amelyet 1840 január 4-én a Nemzeti Színházban tartott hangversenyén mondott. Ekkor a színház javára játszott. Testén díszmagyar, meggyszínű dolmány, aranysujtásos fekete nadrág és fehér selyem mellény pompázott. A hangverseny után drágakövekkel kirakott hüvelyű díszkardot ajándékozott neki a nemzet. Liszt megköszönte az ajándékot. Beszédet mondott. Nem a közönséghez szólt: a nemzethez. Szavai ma időszerűbbek, mint voltak száz évvel ezelőtt. A mai történelmi időkben még jobban látjuk azt az igazságot, amit Liszt a magyarság hivatottságáról, rendeltetéséről mondott : »Magyarországnak egy nemét sem szabad nélkülöznie a dicsőségnek. Õ arra van rendelve, hogy mind bajnoksága, mind békeszelleme által más nemzetek felett haladjon.« És mit tegyünk, hogy felemelkedjünk más nemzetek fölé? »Minden törvényes és békés úton törekedjünk e munkára, melyben mindnyájunknak részt kell venni, kinek, kinek erejéhez, módjához képest.«