A Zene 23. (1941)
1941 / 1. szám - Lehár Ferenc élete
A ZENE veszi oltalmába könyörületből. A könyörületből csakhamar szerelem lesz. A márki feleségül veszi a parasztlányt s ő maga is paraszti sorba áll. Nevét megváltoztatja s a Le Harde-ból Lehár lesz. Lehár Ferenc atyja trombitás, majd katonakarmester volt. 1868-ban kerül a komáromi ezredhez. Itt született két év múlva a későbbi világhírű zeneszerző. Élete első 12 évét szakadatlan vándorlással tölti. Atyját minduntalan áthelyezik a monarchia legkülönbözőbb helyére. Pozsony, Sopron, Károlyváros, Kolozsvár, Prága, Bécs, Szarajevó, majd két ízben Pest az egyes állomáshelyek. Ezek a vándorévek döntő befolyással voltak a fogékonylelkű gyermekre. Megismeri a magyar, szláv és német nép muzsikáját. Ekkor issza föl lelke azt a sok színt, mely oly kaleidoszkópszerűen színpompássá teszi később zenéjét. Pesten 10 éves korában a Piaristákhoz iratkozik. De csakhamar Prágába küldik a gyermeket, hogy németül tanuljon. Ekkor 12 éves. Ráeszmél elhivatására. Atyja szomorúságára kijelenti: muzsikus lesz. Szülei ugyanis orvosnak szánták. Az is lett: a lélek orvosa. Prágai évei keservesen indultak. Ugyan beiratkozik a konzervatórium hegedű-tanszakára, de közben sokat kell nélkülöznie. Kisjövedelmű atyja bizony szerény összeget tudott csak fiára fordítani, úgyhogy a kis Ferenc tél idején néha naphosszat ágyban kényszerült maradni s úgy gyakorolni, mivel fűtésre már nem tellett. Paradicsomi boldogságot jelentett neki, mikor atyja ezredét ütne Lehár édesanyjával féléves korában.