A Zene 25. (1943-1944)
1944 / 6. szám - Élő magyar zeneszerzők: Deák Bárdos György
A ZENE / // ELŐ MAGYAR ZENESZERZŐK DEÁK BÁRDOS GYÖRGY Elsősorban az egyházi zene buzgó és hivatott munkája. Az egyházi zenének szenteli munkaereje és tehetsége javát úgyis mint zeneszerző és úgyis mint karnagy. Budapesti születésű (1903) és iskoláit is itt végezte. De már érettségije után azonnal külföldre utazik és három éven át Németországban, Szlovákiában és Olaszországban jár orgona-tanulmányutakon. 1929- ben távozik végleg a Zeneművészeti Főiskoláról három oklevéllel (zeneszerzési, orgona és tanári). Közben két ízben elnyeri a „Liszt Ferenc díj"ai és tanulmányai befejezésekor állami ösztöndíjban is részesül. Ugyanekkor fővárosi középiskolai énektanár lesz, majd később az általa alapított Jézus Szíve Énekkarnak vezetője, a Jézus Szíve templomban. Amíg mint egyházi zenész még az Országos Cecilia Egyesületben mint jegyző dolgozik a magyar egyházi zene továbbépítésén, addig a magyar világi karének érdekében a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületében és a „Testvériség“ Dalkör élén fejt ki eredményes munkásságot. Művei haladó szelleműek, az új magyar muzsika nyelvén szólnak. Egyházi zeneművei közül elsőnek 2 zenekari miséjét említjük. A Szent Imre misét Amerikában (1931) és Parisban (1932). A Missa Diatonica-t l’osenben (1937) is bemutatták. Itt még 2 a cappella misét (Missa Cantata, Missa Brevis) és egy orgonamisét (Missa Canon). További egyházi zeneművei közül 3 kantáta emelkedik ki: Rosarium, Parasceve, Pastoral. Mindhárom ismert külföldön is: az elsőt Párisban (1933), a másodikat Aachenben, az 1934. évi nemzetközi egyházzenei kongresszuson mutatták be, majd előadták Varsóban, Posenben, Lembergben és Bécsijén, a harmadikat pedig Rómában adták elő (1938). Ezeken kívül még számos egyházi zeneműve van: magyar misék, himnuszok, motetták, egyházi dalok, orgona passió. A Confirma me c. egyházi karműve az 1936. évi frankfurti nemzetközi egyházzenei kongresszuson aratott feltűnő sikert. Deák Bárdos mint világi zeneszerző szintén főleg karműveket alkot. Népdalfeldolgozásai elevenek, ötletesek. A Katonadalok, Borsodi bokréta és Parasztdalok c. népdalciklusokat a Székesfővárosi Énekkar mutatta be Firenzében, az 1940. évi Maggio Musicalen, Boszlóba, illetve idehaza, a szerző vezénylésével. Ha még megemlítjük, hogy számos karműve állandóan műsoron van és hogy gazdag zeneírói múlt áll mögötte és több orgonakoncertet is adott, akkor nagyjából felvázoltuk Deák Bárdos György portréját. 89