A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 4. KÖTET (1952)

4. kötet / 1. szám - AJTAY ZOLTÁN: Szénenergiagazdálkodásunk kritikai vizsgálata és szénbányászatunk komplex fejlesztésének irányelvei - HOZZÁSZÓLÁSOK

HOZZÁSZÓLÁSOK Minőségi barnaszeneink, beruházásokban ki sem fejezhető módon, hát­rányos helyzetbe kerülnek amiatt is, hogy a legtöbb üzem karsztvízveszéllyel küzd és egy-egy nagyobb karsztvízbetörés a teljes beruházási munkálat meg­semmisülését is eredményezheti. A mélység felé haladva, a metántartalom is nagymértékben emelkedik,, ezért minőségi barnaszéntermelésünknek még az eddiginél is nagyobb mértékű metán- és szénporveszélyt kell leküzdenie. A termelési költség tekintetében összehasonlító adatok rendelkezésünkre még nem állhatnak. Tervgazdálkodásunk óta telepített első nagy lignitbányaüzem ugyanis teljes kifejlődését még nem érte el, tehát jelenlegi termelési költsége még nem mérvadó. Ezzel szemben viszont a várpalotai lignitbánya évtizedeken keresztül az ország legalacsonyabb termelési önköltségével dolgozó bányaüzem volt. A fenti adatok ellenére, miként Ajtay kortárs előadásából láttuk, a lig­nitbányászat forintban kifejezett tonnánkénti termelési költsége mintegy 32—44%-kal elmarad minőségi barnaszenet termelő üzemeink mögött. Véleményem szerint a jövőben a termelési tervek elkészítésénél nem azt kell nézni, hogy lignitre, barnaszénre, vagy pedig minőségi barnaszénre telepítünk-e üzemeket, hanem döntő mértékben csak azt a szempontot kell figyelembe venni, hogy melyik szénmedencére építjük fel a kérdéses energiatermelő, vagy bármilyen más szénfelhasználó üzemet. Tény az, hogy az első és második ötéves tervünkben nem áll hosszú idő rendelkezésünkre ahhoz, hogy­­az üzemek létesítésével három-öt évig várakoz­hassunk. Körülbelül ennyi időre van ugyanis szükség ahhoz, hogy a tata-dorogi, vagy éppen a pécsi szénmedencében egy új üzem elkészülhessen. Ennél jóval rövidebb idő alatt kell az új üzemeket létesíteni. Erre azonban csak fiatalabb korú barnaszeneink és lignitjeink nyújtanak lehetőséget. Fontos szempontnak tartom ezenkívül még azt is, hogy szeneinknek vegyi alapanyagként való felhasználása érdekében, különösen műbenzin-gyártás céljaira, egyes szénterületeinket már most foglaljuk le. Ne érhessen bennünket később az a vád, hogy hasznos vegyi alapanyagokat szolgáltató szénféleségeinket kisebb gazdaságot jelentő kazántüzelés céljaira használtuk fel. BOLDIZSÁR TIBOR hozzászólása Az előadó igen logikus gondolatmenettel és élvezetes összeállítással tár­gyalta szénenergiagazdálkodásunk és szénbányászatunk fejlesztésének irány­elveit. Előadásában közölt táblázatok összeállítása igen szemléltető és alkal­mas arra, hogy megmutassa a fejlődés vonalát, amit szénbányászatunknak az elkövetkezendő években követnie kell. Az előadás lényegét abban látom, hogy számszerű adatokkal igazolja azt a megállapítást, hogy a jó minőségű szenek termelésének növelésével lehet viszonylag a legjobb eredményt elérni és egyes lignit­előfordulásaink e tekintetben kedvezőtlen képet nyújtanak. Szeretnék ezzel kapcsolatban egy megjegyzést is tenni. A Bányászati Aka­démiai Bizottság megbízásából a Bányászati Kutató Intézet vezetésével egy bizottság foglalkozott szénbányászatunk 7 hónapos, hároméves, és első ötéves tervével, valamint a tízéves terv bírálatával. Ennek a bizottságnak én is tagja voltam és az adatok gyűjtésével hozzájárultam a jelentés elkészítéséhez. A bizott­ság jelentése annak idején nem váltott ki túlzott helyeslést, sőt éles kritikai megjegyzéseket is hallottunk a bizottság jelentésével kapcsolatban. Most Ajtay kortárs előadásának meghallgatása után elégtétellel állapítom meg.

Next