A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 7. KÖTET (1952)
7. kötet / 1-3. szám - HEVESI GYULA: Erősítsük a béke frontját
2 HEVESI GYULA profitérdekei közvetlenül megkövetelik. Mégis a szabad verseny korát, amikor a kapitalizmus még felfelé ívelt, a szó régi polgári értelmében a »szabad tudomány« korának is nevezhetjük, amikor a kutatás még nagymértékben egyes vállalati érdekektől függetlenül is folyhatott, habár sok tekintetben rá volt utalva a gazdag emberek jótékonyságára. A monopolkapitalizmus kialakulásával egyidejűleg megkezdődik a tudományos kutatás centralizálása a nagy trösztök és vállalatok keretében. Az USA-ban jelenleg több mint 70%-a a kutatólaboratóriumokban foglalkoztatott tudományos és műszaki munkaerőnek mintegy 50 nagy tröszt szolgálatában áll; a többiek az egyetemek és a speciális katonai intézmények laboratóriumaiban dolgoznak. Az egyetemi kutatás azonban szintén teljesen a monopóltőke szolgálatában áll, miután ezeket a gazdag tőkések úgynevezett jótékonysági alapítványaiból finanszírozzák. Ezzel szemben 150 000 ipari vállalatnak semmiféle laboratóriuma nincsen. Nyilvánvaló, hogy a kutatásnak ilyen centralizálása, a korszerű kutatási eszközöknek monopolisztikus birtoklása a nagy trösztök keretében, meghatározza a kutatás irányát és kereteit is. Üres illúzió itt tehát már bármilyen értelemben is a tudomány szabadságáról beszélni. A tudomány ilyen monopolizálása rendkívül rontja a kutatómunka hatásfokát. Az erők jelentékeny részét olyan szabadalmak kidolgozására fordítják, amelyeket, bármennyire legyenek is használhatók, szándékukban sincs alkalmazni ; másik részét pedig olyanokra, amelyekkel a technika fejlődését esetleges konkurrenseiknél kívánják lehetetlenné tenni. A Bell Telefontársaság például 5 000 szabadalom realizálását tartja vissza, amelyek a jelenlegieknél sokkal tökéletesebb automata központok gyártását tennék lehetővé, ha a tröszt hajlandó lenne a haladás érdekében eddigi beruházásait feláldozni. A General, Electric Co. mintegy 40 évre visszatartotta a lumineszcensz lámpák gyártását és bevezetését. A rádiótechnikában óriási haladást jelentő frekvencia-modulációs rendszert, amelyet szovjet tudósok elméleti munkái alapján Edwin Armstrong még 15 évvel ezelőtt kidolgozott és annak alkalmazhatóságát és előnyeit gyakorlatilag is megmutatta, a mai napig elfojtották a nagy rádiótársaságok , pedig Armstrong maga is jelentős tőkével rendelkező kapitalista volt, aki megpróbált szembehelyezkedni a monopóliumokkal. Ez azonban neki sem sikerült. A tudományos és műszaki haladás eredményei visszatartásának számtalan hasonló példáját sorolhatnók itt fel, aminek következményeit talán legjobban az a tény jellemzi, hogy az amerikai szénbányászatban a nehéz testi munkának 82, az építőiparban 78%-a még mindig nincsen mechanizálva, és a déli államok nagyolvasztóit nem látják el semmiféle automatikával, vagy gépi segédberendezésekkel, mert a munkaerő kizsákmányolása nagyobb profitot biztosít, mint a technikai vívmányok alkalmazása. Ugyanakkor az illegalitásban tartott, úgynevezett »fekete« laboratóriumok egész légiója foglalkozik azoknak az eredményeknek tervszerű »tudományos«