A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 8. KÖTET (1953)
8. kötet / 1. szám - A karsztvíz konferencia vitája
HOZZÁSZLÁSOK VENDEL MIKLÓS elnök összefoglalja a főbb eredményeket és a követendő szempontokat. A karsztvízveszély leküzdésében legfontosabbnak tartja az ellenség ismeretét. Ismerni kell a karsztvíz fiziográfiáját. A legutóbbi időkig igen fontos kérdésekben is, mint amilyen az egységes vagy nem egységes karsztvíz, illetve szint kérdése, eltért a kutatók véleménye. E téren azonban,úgy látszik, közeledtek a felfogások egymáshoz, s valószínűleg egyben a valósághoz is. Az uralkodóan egységes karsztvíz mellett többé-kevésbbé elkülönült vízemelet bizonyos esetekben való megjelenése is általánosan elfogadottá vált. Horusitzky Ferenc errevonatkozó felfogása nagy mértékben valószínűsödött, ezt Szádeczky-Kardoss Elemér is elfogadhatónak jelölte meg, s Venkovits is alátámasztotta. Hidrológiai vonalon a karsztvízfogalom is jobban tisztázódott. Kiemeli Szádeczky-Kardoss Elemérnek a tengeri karszt fogalmának a bevezetését és ezzel kapcsolatos geokémiai megfontolásait, amelyeknek más téren, a bauxit és mangánérctelepek képződési és előfordulási viszonyainak tisztázásában is haszna mutatkozhatik. Szádeczky-Kardoss Elemér elsőnek vezette be a hidroizohipszás karsztvíztérképet, amelyet Kassai Ferenc azután részletesebben kidolgozott. A térképtovábbi részletezése kívánatos. Ezen a karsztvízemeletek már külön lennének ábrázolandók. Különösen karsztvízveszélyes bányáink területén kell nagyon gondosan kidolgozni ezeket a szintviszonyokat ábrázoló térképeket. Igen érdekes volt Horusitzky Ferencnek a karsztvízprofilok parabolikus szintjéről adott magyarázata. E kérdés további vizsgálata is kívánatos. Hidrológiai vonalon Papp Ferenc és Venkovits István megállapítását, mely szerint a különböző karsztvizek vegyi összetételében nem egyszer komoly eltérések figyelhetők meg, is igen fontosnak tartja. Hajlamosak voltunk a karsztvizek összetételét egyvetetűnek tekinteni. Ezt a kérdést érdemesnek tartja tovább vizsgálni. Igen kívánatosnak véli azt is, hogy a kutatók a kort és a térszín magasságát pontosabban jelöljék meg. A karsztvízszinttel kapcsolatban hallottuk, hogy Egyed László a Szárhegyen elektromos ellenállásméréssel ki tudta mutatni a karsztvízszintet. Ezzel kapcsolatban kiegészíthetjük megfigyelését azzal, hogy a MASZOBAL-nak a keretében és a soproni munkaközösség támogatásával végzett bauxit-kutatási vizsgálatainak összes görbéiben a karsztvízszint magassága pontosan érzékelhető volt. A karsztvízszint kérdéséhez kapcsolódik részben Kassai Ferenc ama helyes véleménye, hogy karsztvíz-regisztráló állomások kívánatosak és azok nyugodt, pontos és folyamatos munkája feltétlenül biztosítandó. Egyik régebbi munkájában nevezett egyébként már rámutatott arra, hogy mit tart szükségesnek a regisztrálásban (szint, hőmérséklet, íz, szag). A mérési pontok pontos egyeztetésére bár már többször is nyomatékosan rámutattak, ennek ellenére a tapasztalat mégis az, hogy az egyes bányaterületeken igen nagy eltérések vannak az egyes mérési bázisok magassága között, úgy, hogy ezen a téren ezt az anarchiát meg kell szüntetni. Különösen Tárczy-Hornoch Antal szorgalmazta e komoly zavarokat keltő hiba kiküszöbölését. Ily módon remélhető lesz az, hogy a karsztvízszint-mérésekben a mainál sokkal nagyobb pontosságot érjenek el. Székely Lajos rámutat arra, hogy a karsztvízszintek mérésében az időben előálló változások miatt a mérés időpontja is figyelembe veendő. Ez lényeges, s mivel további kérdésekre is kihat, azért a jövőben tényleg szem előtt kell tartani. Bendefy László hozzászólását már érintette, sőt talán el is intézte. Mind hidrológiai, mind pedig a bányászati vízvédelem szempontjából érdekes volt az ankét anyagában a dolomit szerepe. Papp Ferenc szerint lehetnek