A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 8. KÖTET (1953)
8. kötet / 1. szám - ELŐADÁSOK - KÁLMÁN MIKSA: Karsztvízbetörés elzárása dolomit-alapkőzet esetében
KÁLMÁN MIKSA 52 feladat a vízbetöréseknek megbízható eltömítésére, elcementálására irányul : e munkát minden esetben szivattyúzás alatt álló, vagyis a betörési pont felé áramló karsztvíz mellett kell végezni. E munkálatoknál a cementfelhasználás csak akkor indokolt, amikor a víz áramlását már sikerült megszüntetni. Ennek megfelelően a munkálatok sorrendje a következő : 1. A fúrólyuk és a vízbetörés közt — ahol szükséges — sósavazással megfelelő összeköttetés létesítése. 2. A vízáramlásnak megszüntetése a karsztvízjáratoknak iszapolás által homokkal való kitöltése, vagy más eltömítési mód alkalmazása mellett. 3 A megszűnt vízáramlásnál cementnek a homokiszaphoz szakaszosan való adagolása minél kevesebb víz felhasználása mellett, kezdetben ha lehet gravitációs úton, később, ha a fúrólyuk fulladozni kezd, megfelelő szivattyúnyomás mellett. 4. A befejező cementálás a megfelelő fajsúlyú, tiszta cementtejjel szivattyúnyomás mellett. A Tatabányán 1930 — 1942 között 12 fúrólyukkal cement felhasználása nélkül végzett vízelzárási munkálatok után 1949-ben újra megindított nagyüzemi vízelzárási kísérletek 4 fúrólyuk felhasználásával kerültek kivitelre. Az első nagyüzemi kísérlet céljaira a 731. sz. fúrólyuk lett lemélyítve a Síkvölgyi aknában a + 73 m-ben egy sikló kihajtásánál fakasztott 0.9 mm/perc vízbetörés elzárása céljából. A vízbetörést 1937-ben sikerült elzárni, de 1943-ban ismeretlen okból a víz ismét jelentkezett. A régi mennyiségben folyt most több ponton, amelyeket nem lehetett bukógázba terelni és emiatt az elzárási munkák alatt a vízmennyiségváltozások nem voltak megfigyelhetők. A fúrólyuk a vízbetöréstől 12 m-re, a régebbi vízelzáró fúrólyuktól 9 m-re került a + 242,2 m külszint szintmagasságra. A széntelep feküjében itt 5,5 m agyagpala van, mely a dolomit-alapkőzetre települt. A vízbetörést a közeli 60 m nagyságú vető vízjárata okozta : a fővetőnek kisebbb elővetőjét vágta át a sikló. A dolomit a vető hatására erősen összetöredezett ; a vetőzónát alkotó 7,4 m összetöredezett dolomit áthatolása után tömörebb szövetű dolomit következik. A végleges fúrólyuk-béléscső 93/102 mm, melynek sarkja fölött 1 m hosszúságban a csőfalat az ép dolomithoz forró faggyúban kifőzött aszbesztzsinórral tömítettük. Ennek az volt a rendeltetése, hogy a szükséges sósavazás ne a béléscső mögött a töredezett zónában találjon útat, mert ez esetben az iszapolás alatt a fúrólyukba kerülő homok rövid úton a bányába jutna, hanem az a cél, hogy a sósavazás csak a legalsóbb repedéssel találjon kommunikációt, hogy így a fővető, illetve a fővízjárat eltömítésére nagyobb valószínűség legyen. A csősara 1.5 m-re volt az ép dolomitba ültetve. Alatta 7.1 m volt a kisebb átmérővel, csövezés nélkül lefúrt szakasz. A fúrólyuk mélysége 185.1 m A víz elemzési adatai : Változó keménység 21.1°Né, Cl tartalom :9.0 mg/l. A fúrólyuk víznyelőképessége az aszbesztzsinór tömítés elhelyezése után 40 l/perc