MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 01. ÉVFOLYAM (1952)

1952 / 1. sz. - Beköszöntő

1* BEKÖSZÖNTŐ Már évtizedek óta szó van a művészettörténeti anyag bőségesebb kiadásáról, arról a szükséglet­ről, mely egy tudományág felvirágzásához elengedhetetlen feltételnek minősíti a kutatás eredményei­nek rendszeres közlését. Nem véletlen azonban, hogy a Művészettörténeti Értesítő megjelenését végül is népi demokratikus kormányzatunk teszi lehetővé, s hogy a szocializmus építésének korszakában kerül sor hazánk művészeti emlékeinek és a rájuk vonatkozó tudnivalóknak tervszerű összegyűjtésére. A fasiszta kultúrpolitika, nacionalista szólamok hangoztatása közben, elhanyagolta nemzeti értékeink megmentését. A munkásosztály élcsapatának világnézete méltó szerephez juttatta a művészetet, a dialektikus materializmus elméletével és módszerével, valóságtükröző erejének megfelelően számottevő társadalmi tényezőként kezeli. A pártszerűség elvének érvényesülése kultúrtörténetünk klasszikus hagyatékát, mint a fejlődés maradandó dokumentumát, kiemeli rejtekhelyéről, ahová a kizsákmányo­lók osztályönzése száműzte, s népünk öntudatosodásának eszközévé változtatja. Nemzeti értékeink csak így nyernek kellő megbecsülést s így lesznek jelentőségükhöz mérten a dolgozó tömegek művelt­ségének elemeivé. Igen sokan tudják már nálunk is, hogy a szocializmus építése nem lehetséges kulturális fel­emelkedés nélkül. Egyre sürgetőbb igény jelentkezik százezrek és milliók részéről a művészek irányában ; mind többen fordulnak érdeklődéssel a tudósok munkája felé, mert az ismeretek megszerzésére való törekvés a szocialista ember jellegzetes tulajdonsága. Országunk politikai és gazdasági fejlődése for­dulatot hozott a művelődés dolgában is. A művészetek és tudományok művelése mindinkább a munkás­osztály, a dolgozó nép érdekei szerint történik, s ugyanakkor teljesítményei gyorsuló ütemben válnak a tömegek mindennapi kenyerévé. Képzőművészetünk kemény harcot folytat a szocialista építés előremutató tükrözéséért, a szocialista realizmus alkotómódszerének megteremtéséért, hogy segít­ségével közremű­ködhessék a társadalom megváltoztatásában, a kommunizmus győzelmének kiví­vásában. Ez a módszer a sztálini értelmezés szerint a tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúra kialakítását jelenti. Ami művészettörténészre súlyos, de megtisztelő kötelességgel jár, mert a múlt teljes anyagából a mai küzdelmek támogatására ki kell emelnie a haladó hagyományokat, betűnt századok örökségéből ki kell választania az időállót, a jövőreutalót, azt a tanulságot, ami egy adott történelmi helyzetben a progresszív és reakciós erők összeütközésekor a fejlődéstörvényeknek megfelelően az új, a születő szükségszerű diadalát tanúsítja. S mindezt a társadalmi mozgást egy nép konkrét sorsához kötve, sajátos művészeti nyelven örökíti meg. A szocialista hazafiság megszilárdulása elképzelhetetlen népünk évezredes alkotóképességének helyes mérlegelése nélkül. Egészséges nemzeti büszkeségünkhöz hozzátartozik mindaz az általános érvényű mondanivaló, amit helyi problémáinkról az egész emberiség okulására kifejeztünk, s ahogyan az egyetemes kultúrát különleges vonásokkal gazdagítottuk. A proletárnemzetköziség gondolatának elmélyítéséhez az egyes népek fiainak a haladásért hozott áldozatán keresztül vezet az út. Képző­művészeti múltunkból is csak a fejlődést szolgáló művek révén kovácsolhatunk fegyvert a jövőnek, adhatunk támogatást a mai művészeti feladatok megoldásához, a béketábor erősítéséhez. A műtörté­neti kutatómunka tehát elválaszthatatlan a jelen nagy kérdéseitől, mert aki régi mestereinket tanul­mányozza bár, a boldog holnapért fáradozik. A Művészettörténeti Értesítő éppen ezért a szocialista tudomány fóruma akar lenni. Szovjet kollegáink példája nyomán a nép és a haza forró szeretete kell irányítsa munkatársainak lelkesedését hivatásuk teljesítésére, a magyar művészet teljesítményeinek féltő gondozására. Ugyanakkor az egye­temes műtörténelem eredményei a népek közötti barátság és az emberiség felszabadításáért összefogó nemzetközi szolidaritás eszméjére oktatnak. A marxizmus-leninizmus tanításainak szerves alkalmazása biztosítja, hogy­ a legmesszebbmenő következtetések a történelmi jelenségek hiteles összefüggéseit tárják fel. A Művészettörténeti Értesítő minőségileg igényes tevékenysége, tudományos komolysága sokat tehet képző­­művészetünk társadalmi funkciójának termékeny betöltéséért. A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG 3

Next