MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 05. ÉVFOLYAM (1956)

1956 / 1. sz. - BERKOVITS ILONA: Zichy Mihály baráti köre Párisban

vel, íróival és közéleti személyiségeivel együtt. Meunargia Párizsból való hazatérte után szervezi majd meg Ruszta­veli eposzának Zichy által illusztrált díszes kiadását, és készíti el Zichy számára az eposz francia nyelvű nyers­fordítását. Meunargia leveleiből nem tűnik ki, hogy is­merte volna Zichyt, annak grúziai tartózkodása előtt, de Gordeziani, Zichy születésének 125. évfordulóján Tbilisziben tartott előadásában felhívja a figyelmet Meunargia külföldi tartózkodásának időpontjára. Meu­nargia Zichy­vel egy időben 1874—1880 között élt kül­földön, továbbá Párizsban érintkezésbe került kiváló francia közéleti személyiségekkel.­­Huzamos európai tartózkodása, az európai élet megfigyelése és különösen Victor Hugóval való találkozása és beszélgetése meg­győzi őt arról, hogy különleges kiadásban közre kell adni a Tigrisbőrös lovagot mind orosz, mind külföldi nyelveken is. Ettől a gondolattól lelkesülten 1880-ban visszatér hazájába« — mondja Gordeziani.53 Ismerve Zichy kapcsolatait a francia írókhoz, bizonyos, hogy Mem­argiának Victor Hugóval való beszélgetése nem volt és nem lehetett titok Zichy előtt. Nem lehetetlen, hogy már korábban Zichy hívta fel Victor Hugo figyel­mét a Rusztaveli eposzra, tekintve,­­­ hogy Zichy már Pétervárott ismerhette a grúz eposzt. Mem­argia különben, amikor elkészült az eposz francia nyelvfordí­tásával, üzente Zichynek, hogy azt egyúttal elküldte Párizsba Renan­ nak is . Renannal így nyilvánvalóan Zichynek és Meunargiának ugyancsak közös kapcsola­taik voltak. Meunargia francia nyersfordítása nyomán készültek a Rusztaveli illusztrációk, és Gordeziani szavaival : »Zichy realista rajzai kiszabadították Ruszta­veli alkotását az iráni festők fogságából s illusztrálását a realista művészet útjaira terelték. Ez Zichy nagy érdeme és életművének vezérlő eszméje­. Párizsban a francia és orosz művészek mellett nem hiányoztak Zichy baráti köréből a lengyel, cseh és belga művészek sem. Két lengyel művésszel, egy festővel és egy szobrásszal volt szoros, őszinte barátságban. A lengyel festő Stanislaw Chlebowski (1835—1884), akinek a lengyel művészettörténet elsősorban Törökországban készült műveit méltatja. De a kalandos életű művész nagy történeti vásznakat is festett. Chlebowski a péter­vári Művészeti Akadémián Williwalde tanítványa volt . 1859-ben itt a legnagyobb olyan aranyérmet nyerte, amit külföldi a pétervári akadémián elnyerhetett, s ez egyúttal hat évi külföldi tanulmányútra szóló ösztön­díjat is jelentett, így Chlebowski elhagyta Pétervárt, ahová azután már vissza nem tért. Feltételezhetően már pétervári festőnövendék korában ismerte Zichyt : ha nem, úgy 1862-ben, Zichy Párizsban jártakor ismerték meg egymást. A lengyel festő ugyanis 1863-ban elküldte Zichynek egyik festménye fényképét, amelynek keret­szegélyén ma is az alábbi, ceruzával írott sorok olvas­hatók : »A mon ami Zichy Paris, 1863. St. Chlebowski : Jean Kochanowski poete polonais, pleurant la mort de sa fille Ursule«. Chlebowski e műve a lengyel kutatók előtt teljesen ismeretlen volt, ma is ismeretlen helyen lappang és csak a zalai Zichy múzeum anyagában elő­került régi fénykép nyomán ismert. A festmény a len­gyelek egyik legnagyobb költőjét, a XVI. században élt Jan Kochanowskit ábrázolja, amint leánya halálát siratja. A széles elbeszélőkészséggel, pontos történeti hűségre való törekvéssel, a nagy költő fájdalmának megrázó érzékeltetésével festett képet Chlebowski 1863-ban, nyilvánvalóan közvetlenül a lengyel fölkelés leve­rése után készítette. Néhány évvel utóbb az orosz cár legnagyobb ellenfeléhez pártolt : a török szultánnak tett udvari festője, s csak 1876-ban, már Zichy párizsi 4. St. Chlebowski: Várnai csata (1865?) Krakkó, Nemzeti múzeum

Next