MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 07. ÉVFOLYAM (1958)
1958 / 4. sz. - TANULMÁNY - FARKAS ZOLTÁN: Medgyessy Ferenc emlékezete
bizony nem vetik meg a test örömeit, erősen, de nagyon egészségesen érzékesek. Alázatos révedezésük, amellyel a végtelenség felé közelednek, egyáltalában nem válik aszkézissé, nem fosztja meg őket meleg érzékiségüktől. Amidőn Medgyessy elmondta fiatalságának emlékeit, arra is kitért, hogy különösen miért tetszettek neki Jankó János rajzai. Lelkesedett „telibélű", elül-hátul gömbölyű, jó kiállású menyecskéiért. Női aktjai valóban messzire esnek minden elfinomodottságtól, az egyszerű emberi ízlés ama módja nyilvánul meg bennük, mely az erősen kifejlett, sőt néha vaskos formákat szereti. Széles mosollyal ugyancsak el tud gyönyörködni bennük, animális szépségüket dehogy szégyenli, inkább büszkén mutogatja. Erős, de ismételjük egyszeri, érzékiség van Medgyessyben : a saját képére nagyon hasonló faun gyönyörködve fújja a furulyát az előtte táncoló félmeztelen keleti nimfának. De ez az erős érzékiség mégis távol áll minden szándékolt hatáskeltéstől, minden felkínálkozástól, nincsen a nézőre beállítva, egy másik szigorúan lezárt világban játszódik le : tiszta alakítás, mely kiemel a közvetlen életből. A művészetnek sablonossá vált és sablonjaiból többféle irányban is akadémiát létesítő korában új, őszinte és nagy erejű monumentális formákkal jött, olyan időben, mely izgatott nyugtalanságában, fáradtságában csak igen kevés monumentális erőt mutatott. Medgyessynek nem volt szüksége nagy méretekre, mert a kicsinyekben is monumentális volt, hiszen csak az a művészet nagyarányú, mely a mindennapiság felé emelkedő külön világot teremt, ami neki ugyancsak sikerült. Jól megállta a helyét akkor is, ha nagy méreteket kellett erővel kitölteni, így a debreceni Déri múzeum előtt felállított 4. Súroló nő