MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 16. ÉVFOLYAM (1967)

1967 / 2. sz. - KUTATÁS - SZÍJ REZSŐ: A Kner nyomda és kiadó könyvművészeti törekvései

zatokkal, a lélektelen akadémizmussal — zenében, iroda­lomban, a képzőművészetekben éppúgy, mint az ipar­művészetben. így érthető a kor számos nagy szelleme, így érthető, hogy pl. Nagy Sándor a forradalmas Adyt illusztrálta, s ebben semmi ellentmondást nem látunk. Ugyanezt kell mondanunk Falus Elek, Lesznai Anna Ady könyveihez készült könyvtábláira, s részben már Kozma Lajos Révész Béla illusztrációira is. Kner Imre sok tekintetben másként látta a szecessziót, mint ahogy mi a fentiekben értékeltük. Később, több írásában s a kérdéssel foglalkozó számos levelében, szen­vedélyes igazságkeresésében — szerintünk — túlságosan szigorúan ítélte meg, különösen a maga területén. Erős reakcióként jelentkezett nála arra a rövid időszakra, amelyben maga is a szecesszió jegyében dolgozott. Ez a visszahatás bizonyos szempontból érthető, különösen akkor, ha tudjuk, hogy nála alaposabban és következe­tesebben talán senki sem mérte fel azt a pusztítást, amelyet a tipográfiában, a könyvművészetben a XIX. század zűrzavara okozott. A szakember alaposságával, az új stílust kereső és alkotó lélek egyoldalúságával for­dult szembe a pusztulást előidéző okokkal — egész élete, munkássága ennek jegyében telt el. Majd minden jelentős írásában hullajtja csapásait a „halott" tipográfiai irányzatokra, s így számol le újra meg újra a múlttal, amely ott kísértett minden nyom­daüzemben, csak az övéből szorult ki, egyre módszere­sebben. Megítélése szerint a süllyedés a XIX. század elejétől feltartóztathatatlan, mert a kapitalizmus óriási arányú fejlődésével a szakma a minőségi munka terén nem képes lépést tartani. Nem fizetődik ki a kísérletezés, pedig­­ nem győzi eleget hangoztatni — anélkül a tipográfiában szakmai felkészültségre lehetetlen szert tenni. A szakmai tudás elégtelensége is egyik fő oka a hanyatlásnak, amit nyomon követ a tradíció értékeinek felrúgása. Klasszikus hitelű szabályokat váltanak fel divatos hóbortok, múló, látványos megoldásra töreked­ve. Egyre kevesebb az olyan könyvművész, aki szakmai tudás mellett igazi műízléssel is rendelkezik. A könyv igazi célja így elvész a szem elől. Érzik, hogy korszerűen kellene könyvvé formálni a kéziratot, de az eszközök, amiket — idegen művészetnek, főleg az eklektika területéről — igénybe vesznek, e célra teljesen alkalmat­lanoknak bizonyulnak. A gazdasági viszonyok is súlyos­bítják a helyzetet, mivel semmi sem állandó s minden alá van vetve a túl gyorsan változó divatnak, az egymást váltó betűtípusoknak, anyagilag sem fizetődik ki új meg új készlet beszerzése. Ez is fokozza — körforgás-szerűen — az ízlés és a szakma hanyatlását. De az alapvető tévedés mégiscsak az volt, hogy a könyvművészettől idegen területekről — építészet, szobrászat, népművészet —, még japán művészeti elemekből is, kölcsönzik a díszítő elemeket, így vélik a kor könyvművészei kielégíteni a modernség igényét. Ezek a „könyv lényegétől idegen kellékek, mint roman­tikus cifraságok, kellemetlen teherként csüngnek rajta, akár oromtetőzetre és színes ólomablakokra, akár beton­ra és vasra emlékeztetnek is azok."­ Holott a könyvnek az a célja — figyelmeztet Kner Imre —, hogy a leg­kisebb ellenállással, a leggyorsabban, a lehető legkisebb fáradsággal tegye lehetővé a gondolat birtokbavételét. Az olvashatóság szempontját tartja tehát elsődleges feladatának. Ha ezt szem elől téveszti a tipográfus, öncélú módon, a lényeghez nem értve, cifrázó játékot űz a könyvvel, a jószándék ellenére is a szétzüllés terüle­tére téved, s menthetetlenül létre jönnek azok a ször­nyűségek, amelyekről már szóltunk. Tipográfus, illusztrá­tor, könyvkötő — egymással nem törődve — mégha azt hiszik is, hogy tekintettel vannak egymásra —, hord­ják a különböző területekről összehalászott ötleteiket a könyvre, amely néhány pillanatra alkalmas lesz a szen­záció felkeltésére, csak éppen arra nem, hogy maradandó művészi alkotásként a holnap előtt is megállja a helyét. Kner Imre sem vonhatta ki magát a szecesszió hatása alól. Alig 22 éves, amikor megírja s 1912-ben megjelenteti „Könyv a könyvről" című munkáját. Beszámol ebben a gyomai üzem fejlődéséről, munkájáról, művészi célki­tűzéseiről és az addig elért erkölcsi, művészi és szociális eredményekről. A könyv a maga korának mértékével mérve a magyarhoni szecesszió egyik leggondosabb ter­méke. Geiger Richárd, bécsi származású grafikus-mű­vésszel illusztráltatta, aki a báli meghívók tervezése, kari­katúrák rajzolása mellett számos könyvet illusztrált, így a már jelzetteken kívül különösen sok díszítőanya­got készített Gelléri Mór tíz könyvéhez, amelyek közül a munkaiom.­ i. Szecessziós iniciálé és keretdísz Kner Imre: Könyv a könyvről c. 1912-ben megjelent Kner-kiadványból. Tervezte: Geiger Richárd 2. Báli meghívó az 1910-es évek elejéről. Tervezte: Örkény István

Next